"Miért titkolja, hogy járnak? És miért mondta most azt, hogy utálja Lizt?"- gondolkodásomból egy kéz zökkentett ki.
-Jól vagy Sophie?- kérdezi a kar tulajdonosa, Cam.
-Persze! Csak nem értek sok dolgot!
-Mit?- vállamról leveszi a táskám és a földre rakja. Térdhajlatomhoz nyúl és felvesz, mint a mennyasszonyokat, majd bevisz a nappaliba.
-Például, hogy mit teszel velem? Másodszorra álltam ki magamért, de közben olyan voltam, mint egy hárpia- elmosolyodik kijelentésemen, de most én nem tudtam.
-Ez nem rossz dolog! Sőt örülök, hogy vigyázol magadra! És nem kell azzal törődned, hogy mit gondolnak mások! Csak a saját véleményed számítson!
-Cameron! Én nem vigyázok magamra! Vagyis de! De a kiállni magamért és vigyázni magamra nem ugyanaz!- megvonja a vállát.
-Nálam igen! De mi a többi panasza a hölgynek!- most először szökött ajkaimra mosoly.
-Az árulók!- motyogtam vállába.
-Soph, nem árultak el téged! Csak...
-Csak hazudtak a hátam mögött míg nem voltam itthon!- vágtam a szavába.
-Hercegnő! Én szeretnék veled egyet érteni, de szólj akkor ha egyezkedő kedvedbe vagy!- csak kuncogtam egyet.
-Rendben!- nyomtam puszit arcára.- Muszáj ma edzésre mennünk?- bólintott egyet.- De miért?- nyafogok tovább.
-Azért, mert én edző vagyok, te pedig mostantól rendszeresen versenyezni fogsz! Na, ezért!- megforgattam a szemem.
-Megjöttem!- kiabálta anya, míg becsukta az ajtót. Én kimentem elé, de Cam maradt a nappaliba.
-Szia.. Sziasztok!- köszöntem anyának és Dave-nek. "Hogyan kerül ide?"
-Remélem nem baj ha beugrattam anyukádhoz!- megrázom a fejem.
-Nem, szívesen látunk DAVE!- mondtam minél hangosabban a nevet hogy Cam meghallja.
-Jól vagy Sophie? Érdekes vagy!- anya megfogta a homlokom.
-Igen, jól vagyok! Csak kicsit ideges vagyok!- villantottam anyumra és Davere egy műmosolyt. Bólintottak egyet és a nappaliba mentek. Hevesen verő szívvel léptem be én is. Hála az égnek Cam már nem volt bent.
-Dave, kérsz valamit inni? Van...- Dave feltette a kézét.
-Vizet kérnék, ha lehet!- anya bólintott, én pedig rögtön utána indultam. Anya csak sikkantott egyet, mire Cam szájára tette a mutatóujját.- Minden rendben?- kiabált be Dave és hallottam lépteit. Eléje siettem, éppen majdnem belépett a konyhába.
-Minden rendben, ülj csak le!- lelöktem a kanapéra és visszasiettem anyuhoz.
-Erről, miután elment Dave, beszélgetünk!- megforgattam a szemem. Anya kiment kezében a pohár vízzel, én pedig szúrós szemekkel néztem Camre.
-Nem tudtál volna kimenni a hátsókertbe?- suttogtam.
-Nem tudtam, hogy itt van kijárat!- megöleltem.
-Mindegy, én nekem ki kell mennem!- megfordultam és a nappaliban leültem anyu mellé.
-Az utolsó kérdésem Sophia hozzád lenne!- érdeklődően fürkésztem arcát.- Miért áll Cameron autója a ház előtt?- próbáltam olyan fejet vágni, mint aki nem érti a kérdést.
-Nem tudom miről beszélsz! Cameront azóta nem láttam, hogy hazahozott a buliból!- bólintott egyet.
-És az után nem történt semmi?- megráztam a fejem.- És nincs semmi köztetek?
-De van! Pár kilométer!- fejemben láttam ahogy Cam kikerekedett szemekkel néz, majd ajkaira mosoly szökik.
-Oké, köszönöm! Megyek is! Sophia, találkozunk edzésen!- bólintok egyet, és mellé intek. Anya kikíséri Davet, én pedig megkönnyebbülten dőlök hátra.
-Cameron előjöhetsz! Elment a bátyád!- Cam kilépkedett a konyhából, majd elvágódott mellém.
-Te hibbant vagy!- nyomott puszit a fejemre.
-Nem, mind a kettőtök az! Ki vele, mi volt ez?- nézett ránk anya mérgesen.
-Dave nem tudhat erről az egészről, mert eltiltana minket egymástól!- anya értetlenül nézett ránk.
-Dave úgy van vele, hogy az edzőknek tilos kapcsolatot létesíteni a versenyzőkkel illetve a többi növendékkel- anya végre leült velünk szembe, ami már jobbakat jelent.
-Miért?
-Azért, mert ő is kikezdett egy lánnyal az edzésekről! Együtt voltak sokáig, vagy fél évig. Külön órákat adott a lánynak és hihetetlen kedves volt vele! De a csaj dobta. Kilépett a klubból és átlépett a konkurenciához! És mint később kiderült azért járt a csaj Davevel, hogy Dave kitanítsa őt, nem másért! Dave teljesen kivolt és egy évig nem is nyúlt ping-pong ütőhöz sem. És nem akarja, hogy mással is ez törtétjen! Plusz a konkurensét sem akarja gazdagítani- mind bólintottunk egyet.
-Megnyugtatlak, én azt sem tudom ki a konkurens!- mosolyogva bólintott egyet és egy puszit adott ajkaimra. Anya közben elment tőlünk.- Felmegyek az edzőcuccomért!- az előszobából felvettem a táskám és azzal együtt felindultam. A szobámba bedobáltam a cuccom az edzőtáskámba és már indultam is vissza Camhez.
-Indulok!- csókoltam meg.- Ott találkozunk!- értetlenül meredt rám.
-Elviszlek kocsival!- fogta meg a csuklóm.
-Nem! Dave így is gyanakszik! Ne kockáztassunk!
-Rendben! Én is megyek! De légyszi vigyázz magadra!- bólintok egyet és elgondolkodom, hogy ugyan mi történhetne. Kézen fogva lépünk ki a házból. Cam a kocsijának dől, én pedig eléje állok. Egyik kezemet megfogja, majd magára ránt és csókba von.
-Mennem kell!- suttogom ajkaira.
-Rendben!- elenged és ő is feláll az autótól. Gyorsan megölelem és elindulok a szokott úton.
~~~~
Szokásos időbe megérkeztem az edzőteremhez és utam egyből az öltözőhöz vezet.
-Sophie!- a hang irányába fordítom fejem. Cam közeledik felém.- Liz bent van!- suttogja, mire csak bólintok.- Jól vagy?- kérdi szokott hangerőn.
-Persze! Miért?- kérdem, közben leesik, hogy próbál színészkedni, mert Dave is itt lehet.
-Hát a buliban nem voltál olyan jól! Csak gondoltam megkérdem!- legszívesebben most fejem a mellkasára hajtanám és úgy beszélnék tovább, de nem lehet.
-Jól vagyok! Csak van egy kis klausztrofóbián!- bólint egyet és eltátogja, hogy 'ez igaz'-e, mire én eltátogok egy 'igen'-t.
-Rendben! Hagylak készülni!- bólintok, majd belépek az öltözőbe.
-Soph! Azt hittem meghaltál! Mennyire hiányoztál!- ugrott nyakamba Liz. Mély levegőt vettem, majd kifújtam. Kibogoztam magam karjai közül és átöltöztem.- Baj van? Miért viselkedsz így?- kérdezett rám, én pedig igazán elgondolkodtam mit is válaszoljak...
🙊Fanny❤