My trainer

25.

A világ legrosszabb kelése! Fáj a fejem és egyszerre melegem van és fázom is. Anya megállapította, hogy ez egy kisebb megfázás. De tőlem mit is vártunk télen? Egész nap az ágyban kell feküdnem és semmit sem csinálni. De jó! Még edzésre sem mehetek!

Olyan tizenegy felé jártam amikor csipogott a telefonom.- "Nálatok várlak!"- a rövid üzenetke Camtől jött.

"Előbb is jöhetsz! Legalább lesz ki szórakoztasson!"- míg elküldtem az üzit rám jött a tüsszögőroham. Öt percembe telt, mire sikerült abbahagynom.

"Na, érdekel miért vagy otthon! Öt perc!"

És tényleg! Öt perc múlva Cam a szobámban volt és mellettem feküdt.

-El fogod kapni!- nyöszörögtem, már félálomban.

-Nem fogom! Egy sportoló nem lesz beteg!- feléje néztem egy 'na, kösz' nézéssel.- De te nem rég kezdted! Lehet, hogy te most ezért lettél beteg, hogy a szervezted energiát gyűjtsön, hisz hét hete másból sem állt az életed, mint sportból. Érted?- bólintottam egyet.

-Cam! Aludni szeretnék!- motyogtam. Cam magához húzott és fejem a mellkasára helyeztette.

-Akkor aludjál Szépségem!- szemeim lecsuktam és el is aludtam nyomban.

~~~~

Semmit nem tudok. Azt se, hogy hány óra és hogy sötét vagy világos van. Csak azt tudom, hogy Cameron és Aaron beszélget.

-És akkor ti most jártok?- kérdezte Aaron és ebből megállapítottam, hogy még mindig Cam mellkasán fekszek, keze pedig a derekamat cirógatja.

-Igen! Neked van barátnőd?- tökéletes, ha nekem nem, Camnek lehet elmondja.

-Mondhatni!- mondhatni? Erről Liz tud?

-Ilyen válasz nincs, csak igen és nem lehet! Nincs olyan, hogy van egy félbarátnőm..

-Igazából egy ideje randizgatunk, de nem kérdeztem rá, hogy lenne-e a barátnőm! Előbb Sophie véleménye érdekel a lányról!- az én vélemény? Mindenki tudja, hogy mi a véleménye a barátjáról!

-Igazából Soph...

-Mi van velem?- vágtam Cam szavába.

-Semmi Hercegnő!- Cam egy puszit nyomot homlokomra, majd tekintetét Aaronra csúsztatta.

-Sophie, elhoztam a suliból a tanulni valót! Az asztalra raktam!- bólintottam egyet.

-Köszi!- csak rám mosolygott.- Bianca megint levert egy hisztit, hogy nem vagyok?- kérdeztem mosolyogva.

-Ohh, de még mennyire! Láttad volna azt, amikor megtudta, hogy hat hétig nem leszel!- magamban elképzeltem a jelenetet és sajnáltam, hogy nincs róla videó.

-Én megyek is! Jobbulást! Sziasztok!- intettem neki egyet, majd fejem visszahelyeztem fekvő helyzetbe.

-Látom vele már megbékéltél!

-Hallottam miről beszéltek!- fejem feléje fordítottam.

-Mettől?- kérdezte, mintha félne valamitől.

-Onnan, hogy megkérdezte járunk-e!- megkönnyebbülten kifújta a levegőt.- Ki vele, miről szólt előtte a duma?

-Semmiről!- vágta rá gyorsan. Derekára ültem és fentről fürkésztem.

-Ki vele!- csak mosolygott egyet.

-Vagy mi lesz?- az órára néztem, 14:55. Szuper!

-Azt te nem akarod tudni!- hajoltam közel a füléhez. Derekáról ágyékára csúsztam.

-Hercegnő, csinálhatod! De utána el is kell végezned, amit elkezdtél!- csak ördögien elmosolyodtam.

-Bocsi, de arra már nem futja az időből!- mosolyogtam még mindig. Camaz órára pillantott és elmotyogott valamit.- Elmondod, vagy?- Cam csak megforgatta a szemét.

-Tényleg vele csináltad először? Mármint vele feküdtél le először?- kinyírlak Aaron.

-I-igen!- motyogtam.

-És ő volt az, aki nem volt óvatos?

-Nem tehetek arról, hogy ő nőfaló és ehhez van hozzászokva! Nem gondoltam volna!- leszálltam Camről és mellé ültem.

-Hé! Ne haragudj! Nem kérdezősködőm tovább!- elmotyogtam egy köszönöm félét, míg ő a két lába közé ültetett.- Mindjárt mennem kell!

-Tudom!- fejem a vállára hajtottam.

-Vissza jöjjek még?- megráztam a fejem.

-Nem, pihenj te is! Plusz, nem szeretném ha elkapnád a náthám!- bólint egyet és kikecmereg mögülem.

-Vigyázz magadra! Holnapra gyógyulj meg!- bólintok egyet, ő pedig egy csókot hint homlokomra.

Miután Cam kilépett a szobából eldőltem az ágyon. Csak bámultam a plafont és gondolkodtam, hogy hol betegethettem le. Talán akkor, amikor Cameron levitt megismerni a haverjait? Vagy akkor, amikor.... Nem tudom! Egyszerűen még ötletem sincs! Az lehet, hogy nem öltözőm valami rétegesen, de ha fázom felveszek valamit.

Mély sóhajjal kikecmeregtem az ágybók és magam köré csavartam a takarót. Kezembe vettem a telefont és nagy nehezen lekecmeregtem a konyhába. Készítettem egy bögre forrócsoki és egy chipseszacskó társaságában leültem a tv elé. Pont a Hamupipőke történet ment és sehol másol értelmesebb dolog. Így az előbbire esett a választásom.

~~~~

Éppen Selena-nak és partnerének nagy jelenetje volt, mikor csöngettek. Elvonszoltam magam az ajtóig, majd kinyitottam. Előttem egy sötét bőrű, nálam egy fejjel magasabb férfi állt.

-Anyukád itthon van?- kérdezte brutális mély hangján.

-Attól függ! Mit akarsz tőle?- jobban összehúztam magamon a takarót, mert kintről egyre hidegebb jött be.

-Ahhoz semmi közöd! Itt van, vagy nincs?- kicsit kezdett bedühödni, így fogtam magam és rávágtam az ajtót. Az én házamnál nekem senki ne utasítgasson!

Mire visszaértem a tvhez, Selena már ment el a tánciskolába. Magamban szidtam egy kicsit az embert, hogy lemaradtam a film legjobb részéről, de nem tehettem ellene semmit. Majd újra nézem gépen!

-Szia Kicsim! Megjöttem!- szólt anya.

-Szia! Nappaliban vagyok!- mikor belépett intettem neki egyet. Viszont, aki utána lépett be annak nem annyira örültem. Az az ember volt az, akire rá csuktam az ajtót.

-Nem azt mondtam, hogy maradj ágyban?- megvontam a vállam.

-A kanapé is ágy!- anya csak kuncogott egyet.

-Miért jöttél le?- mind a ketten leültek a másik kanapéra és engem figyeltek.

-Túl meleg volt a szobámban!- anya csak furcsán nézett rám.

-Akkor miért van rajtad takaró?- mélyet sóhajtottam.

-Anya! Beteg vagyok, hagyjál!- anya megint csak nevetett egyet, majd bementek a konyhába.

"Átmehetek még ma hozzátok?"- vagy ennyire hiányzom Camnek, vagy ennyire aggódik értem.

"Nem, nem akarom, hogy elkapd!"- Cam nem válaszolt többet. A plafont bámultam, hogy kiderítsem Cameron miért nem ír vissza. Majd jött az ötlet!

Sziasztok! A héten táborban vagyok és nem fogok tudni írni! Vagyis írni fogok, de nem részeket valamelyik sztorihoz! Bocsesz! Pénteknél előbb részt ne várjatok! Puszi:

🙊Fanny❤