My trainer

11.

-Miért sírsz kicsi lány?- kérdezte egy ismerős hang. Felnéztem rá, de nem volt ismerős.

-Hosszú történet!- válaszoltam röviden.

-Nekem elmondhatod!- mondta biztató hangon.

-Nem köszönöm!- ráztam meg a fejem.

-Rendben!- talán fél órát ültünk egymás mellett.

-Sophie! Azt hittem már meg sem talállak!- hátranéztem és Cameron jött felém. Mellém jött és leült.

-Még mindig sajnálod?- kérdeztem rá félve.

-Mindennél jobban!- nézett rám szomorúan.

-Megbocsájtok!- fejem a vállára hajtottam. Nincs értelme annak, hogy veszekedjek vele hat heten keresztül egy apróságon. Inkább beadom a derekam!

-Komolyan?- nézett rám hihetetlenkedve.

-Igen, teljesen hülye dolog miatt akadtam ki! Bocsánat!- kezemet kezdtem el tördelni.

-Te kérsz bocsánatot, hisz én húztalak fel!- elmosolyodtam.- Nálad mi ez a kéztördelés?- kezét rárakta az enyémre.

-Rossz szokás!- mondtam nevetve.

-Vissza kéne menni!-simította meg az arcom Cameron.

-Rendben!- Cameron felállt, majd nekem is segített felállni.

-Szia!- köszöntem el az ismeretlen sráctól, aki végig mellettem ült.

~~~~

Visszaérve a hotelbe elfeküdtünk a saját ágyunkon.

-Tudod engem foglalkoztat egy kérdés!- mondtam Cameronnak, aki felemelte a fejét.- Dave azért volt ideges, mert te kísértél el?- én is feléje néztem.

-Igen! Azért!- mondta halál nyugodtan.

-Aludni akarok!- nyöszörögtem.

-Mi tart vissza?

-Minden!- ez alatt a vacsorát értem. Meg még nem tudom mit. Cameron felkelt az ágyból és idejött az enyémhez, majd befeküdt mellém.

-Gyere!- karját felém nyújtotta.- Na! Nem harapok!- megráztam a fejem és hozzá bújtam. Nem tudom milyen megindulásból! Fejem a mellkasára hajtottam, ő pedig karját a derekamra rakta. Éreztem ahogy a szemhéjam elnehezedik, majd nem sokkal később elnyom az álom.

~~~~

Úgy keltem fel, hogy Cameron már nem volt mellettem. Körbe pillantottam a szobába. Cameron az ágya szélén ült és telefonozott. Közben kint már besötétedett.

-Jó estét Csipkerózsika!- Cameron felállt az ágyáról, majd átült az enyémre.- Jól vagy?- kézét a combomra tette.

-Igen!- mosolyogtam rá.

-Biztos? Mert álmodban azt mondogattad, hogy szeretlek, majd elkezdtél sírni!- elkerekedett szemekkel néztem rá.

-Komoly?- csak bólintott.

-Ha emlékszel kinek vallottál szerelmet és ő utána megbántott, akkor mond el ki az és elintézem!- hüvelykujjával kisebb köröket rajzolt a combomra. Felültem az ágyon.

-Nem emlékszem semmire! De köszönöm!- kezemmel végigsimítottam az arcán.

-A vacsoráról ugyan lemaradtál, de hozattam fel neked kaját! Bocs, hogy nem keltettelek fel, nem volt hozzá szívem!- bólintottam csak. Felállt az ágyról, majd hozzám hozta az ételt.

-Köszönöm!- mellém ült és a tálcát úgy helyezte, hogy egyik fele az én lábamon, a másik fele pedig az övén legyen.

-Magamnak is kértem, nem volt energiám lemenni!- elnevettem magam.

-Van kedved egyáltalán valamihez?- felvettem egy palacsintát a kezembe.

-Három dologhoz van, de egyiket nem csinálhatom, a másik kettőben pedig nem lennél benne!- még levegőt is elfelejtettem venni.

-Mire is számítottam, hisz pasi vagy!- most ezért nem rághatok be rá, hisz végül is én kérdeztem.- Miért nem ping-pongozhatsz?

-Volt egy balesetem, amiről nem szívesen beszélek!- bólintottam.- Mit akarsz csinálni a nap további részében?- megvontam a vállam.

-Nézünk filmet? Elhoztam a laptopom!- mivel tv nincs a szobánkba be kell érnünk vele.

-De semmilyen csöpögős film!

-És semmilyen olyan, ami megsirat!- elővettem a laptopom és bekapcsoltam.

-Miért árt a törékeny lelkednek?- most kinevetett.. Kinevetett!

-Igen ha tudni akarod! De nem muszáj velem nézni filmet, én csak felajánlottam!- tényleg törékeny a lelkem, nem tudok mit csinálni. Ezt kell elfogadni és kész!

-Bocs, azt hittem, hogy csak poénkodsz!- megráztam a fejem és kiválasztottam azt a filmet, melyet elsőre kidobott a vígjátékoknál.

~~~~

-Még egy film?- megráztam a fejem. Ez lenne a negyedik film.

-Én megyek inkább lefürdök!- kikeltem az ágyból és a pizsimet és a többi szükséges dolgot kivettem a táskámból.

-Mehetek veled?- mosolygott rám pimaszul Cameron.

-Még mit nem?

Bementem a fürdőbe, fogat mostam, lemostam a sminkem, letusoltam... Meg a többi ilyen, majd belebújtam a pizsimbe. Csak mikor otthonról elindultam egyre számítottam, hogy itt meleg lesz. Arra nem, hogy esetleg egy szobába is kerülhetek Cameronnal.

-Bocsi, de nekem mindig melegem van és úgy nem tudok aludni. Arról meg ne is beszéljünk, hogy nem számítottam arra, hogy egy szobában leszünk!- figyelmeztettem Cameront mielőtt kiléptem volna az ajtó mögül. Az ágyamhoz siettem és beálltam háttal neki míg pakolásztam. Halottam, hogy feláll az ágyról, majd a lépteit. Csak ne a fürdőbe menjen! Mi??? Pont, hogy oda kéne mennie! Vagy?? Vágyom az érintésére! Öt nap telt el azóta, hogy csókolóztunk. Egyszerűen nem megy ki a fejemből az a csók.

Gondolataimból egy kéz zökkentet ki, mely a combom közepétől egészen a derekamig simított végig. Az a bizonyos bizsergő érzés megint végigfutott rajtam. Vállamat kisebb puszikkal hintette be. Maga felé fordított és megcsókolt. Nem tudom, hogy mennyi időn keresztül csókolóztunk, de azt tudom, hogy minden másodpercét kiélveztem. Ezzel a csókkal szeretnék kelni és feküdni. De sajnos olyan sokáig nem élvezhettem ki, mert Cameron eltolt magától.

-Bocs, tudom ez nem szabadna!- a szekrényéhez ment.- Elmegyek fürdeni!- bólintottam, majd Cameron eltűnt az ajtó mögött.

El pakoltam az ágyról, majd végigdőltem rajta. Miért? Miért kell ilyen érzéseket kelteni bennem?

Annyit gondolkodtam rajta -vagyis Cameronon-, hogy észre sem vettem, hogy kijött a fürdőből és előtte áll egy szál alsóban.

-Nem szeretnél felvenni valamit?- mutattam végig rajta és közben lenyeltem az eddig felgyülemlett nyálamat.

-Mondod te, aki csak egy falatnyi ruhában van!- megvontam a vállam.

-Te rajtad kevesebb ruha van!

-Ha akarod lehet kevesebb is!- rám kacsintott, majd a saját ágyához ment és befeküdt.

-Jó éjt Cameron!- motyogtam neki félálomban.

-Jó éjt Sophie!

🙊Fanny❤