My trainer

24.

-Baj van? Miért viselkedsz így?- kérdezett rám, én pedig igazán elgondolkodtam mit is válaszoljak.

-Milyen fontos dolgot akartál mondani?- kérdeztem rá.

-Itt nem mondom el! De edzés utá...- szavába vágtam.

-Programom van edzés után!- kiléptem az öltözőből és egyből beléptem a terembe. Mindenki gratulált nekem. Ennyire gyorsan terjednek a hírek?

~~~~

Cameron tekintette szinte lyukat égetett a bőrömbe. Egész végig stírölt, én pedig alig bírtam megállni, hogy oda ne menjek hozzá és kapjam le.

"Edzés után, nálunk!"- ennyit írtam Camnek, majd gyorsan átöltöztem.

"Értettem!"- jött a válasz, én pedig indultam is haza.

Amilyen gyorsan csak tudtam szedtem a lábaimat és óriási nagy felüdülés volt az, mikor hazaértem.

-Lassú vagy!- jelentette ki Cam, aki éppen az autónak volt támaszkodva.

-Nem is tudom melyikünk jött gyalog!- jelentem ki.

-Nincs sok időm! Dave nem akarja, hogy ennyit lógjak a barátnőm nyakán!- Cam hátulról átölelte a derekam, míg én a zárral bajlódtam. Mondandója végén hintett egy csókot a vállamra.

Nehezen bekecmeregtünk a házba és a szobám felé vettük az irányt. Cam leült a babzsákfotelembe, míg én kipakoltam az edzőruháimat. Cam felé fordultam, aki a telefonját nyomkodta. Feléje indultam és beleültem az ölébe.

-Tudod, ma edzésen alig bírtam megállni, hogy ne essek neked!- motyogta nyakamba.

-Akkor én mit mondjak? Egész végig stíröltél!- csak mosolygott egyet.

-Tudom jól!- ajkaira tapadtam.

-Te meg az egód!- motyogtam szájára, majd újra megcsókoltam. Persze ezt is el kellett rontania valakinek! Cameron telefonja csörgött. Megmutatta kijelzőjét és ki volt? Dave!

-Mikor érsz haza?- kérdezte semmi köszönés nélkül Dave.

-Nem tudom! Valamikor!- vonta meg a vállát Cam.

-Pontosabb időpont kell!

-Mert?

-Ezt hallja a barátnőd?- 'Vedd le a kihangosításról!' tátogtam neki.

-Nem!- mondta, de nem vette le a kihangosításról.

-Itt van az egyik exed és nem jó hírekkel szolgál!- értetlenül meredtem Cameronra, aki látszólag sokkot kapott.

-Rendben! Mond neki, hogy mindjárt megyek!- 'Sajnálom!' tátogja nekem.

-Rendben!- és ezzel letették a telefont.

-Jól vagy?- kérdem tőle, miközben végig húzom ujjaim haján.

-Fogjuk rá! Csak nem értek valami!- bólintok egyet. Nem erőltetem rá, hogy mondjon valamit, ha szeretné elmondja!- Hercegnő, mennem kell!- csókot hint ajkaimra, én pedig felállok az öléből. Lassan lebattyogunk a szobámból és az ajtóban megállunk.- Sajnálom, hogy el kell mennem! Holnap reggel jöjjek érted?- megrázom a fejem.

-Nem kell, pihend ki magad!- bólint egyet és egy utolsó csókot hint ajkaimra.

>Cameron szemszöge<

Semmi kedvem nem volt otthagyni Sophiet. Ki tudja mi lehet az a rossz hír, de van egy sanda gyanúm, hogy a csaj terhes. Mély levegőt véve léptem be a nappaliba. Dave és Amy. Huhh.. Amyvel fél éve szakítottunk így terhes biztos, hogy nem lehet. Végig futtatom rajta szemem. Nem változott sokat. Haja még mindig vörös. Hosszúkás arcát tökéletes sminkelte, mint mindig.

-Sziasztok!- leülök Dave mellé és figyelemmel várom, hogy mit akar mondani a vöröske.

-Szóval Cam, az van, hogy kisbabát várok tőled!- legszívesebben az arcába nevettem volna, de nem tehetem, különben megbántanám.

-Az nem lehet! Fél éve szakítottunk és ha tőlem lenne a gyerek, már nagyobb lenne a hasad!- mondtam ki a igazat.

-Lehet! De nem emlékszel két hete újra lefeküdtünk!- nevetem egy kisebbet.

-Hol?- kérdeztem, mintha nem emlékeznék rá.

-Nálunk!- most már tényleg nem bírtam ki és nevettem.

-Ez egy kabaréshow? Ez előtt a három nap előtt hat hétig Olaszországban voltam! Engem nem könnyű átverni!- furcsán néz rám.

-De hisz, az lehetetlen! Megesküszöm, hogy lefeküdtünk!- áll fel hirtelen és mutogat közöttünk.

-Amy, nyugi! És hiába esküszöl, tanúim vannak, hogy ott voltam!- Amy fújtatott egyet.

-Ha te mondod!- kibaktatott a szobából és a bejárati ajtó becsapásával jelezte, hogy elment.

-Ez meg mi volt?- kérdezte nevetve Dave.- Tényleg nem csináltad fel a csajt?- megráztam a fejem.

-Az elmúlt hat hétben nem feküdtem le senkivel! Vagyis a barátnőmet kivéve!- bólint egyet és ő is feláll.

-Palacsinta jó lesz vacsorára?- bólintok egyet és a konyha felé veszem az irányt.

>Sophia szemszöge<

Az idegeimre megy, hogy Cameron sem SMS-t nem küld és még nem is hív. Halálra aggódom magam miatta és ő nem ad életjelet. Hirtelen jött egy ötlet és a telefonomért nyúltam. Tárcsáztam Cam számát.

-Szia! Mizú?- kérdezi érdeklődve.

-Hello! Minden rendben? Mármint mi volt az exeddel?

-Semmi! Nem tőlem terhes!- érdekesen bámulok magam elé.

-Ez nekem zavaros!- motyogom, mire Cam felnevet.

-Gondoltam Hercegnő! Majd elmagyarázom személyesen is! Most pihenj, holnap találkozunk!- mosolygok egyet. Imádom mikor hercegnőnek hív!

-Rendben! Jó éjt!

-Jó éjt!- telefonomon kinyomom a hívást, majd beállítom reggelre az ébresztőt. Kikapcsolom a tv-t és fejem a párnára helyezem. Olyan fura egyedül aludni!

"Hiányzol!"- írom SMSben Camnek.

"Te is nekem! Üres az ágyam!"

"Az enyém is"

"Holnap együtt alszunk, jó?"

"Legyen! Jó éjt!"

"Neked is!"

Köszönöm az eddigi csillagokat és a bíztató kommenteket! Puszi:

🙊Fanny❤