My trainer

4.

Az aznapi edzést nem Cameron tartotta, hanem Dave. Talán most kezdek el hinni Liznek, hogy tényleg tetszhetek neki. Na jó, ez badarság! Hisz Cameronnak tudtommal barátnője van.

Ma lesz az az osztályos valami. Semmi kedvem hozzá, főleg úgy, hogy Aaron-on kívül mindenki utál onnan. Most pakolom össze a cuccom rá és Aaron pár perc múlva itt lesz.

Ahogy ezt kimondtam magamban kopogtak az ajtón. Persze, hogy Aaron állt az ajtóban.

-Szia baba!- zárt szorosan a karjaiba.

-Szia! Mizu?- kérdeztem és felinvitáltam a szobámba.

-Semmi! Veled?- ültünk le az ágyara.

-Huhh.. Sok minden!

-Hát akkor kicsi lány, meséljél!- ölébe emelt. Ne értsétek félre, csak barátok vagyunk!

Elmeséltem neki is azt amit Liznek és ő is megállapította, hogy belém lehet zúgva. Persze az ő prédikációit sosem zavarja meg semmi. Lassan elindultunk a találkozó pont felé. Egy tíz perces séta után oda is értünk. Én a várokozás ideje alatt végig Aaron mellett volt. Az utolsó pillanatban betoppantak az osztály főribancai is. És persze kik mögé állították őket a sorban? Hát persze, hogy mögénk! Fél útig még egészen jól elvinnyogtak mögöttünk, azt elkezdték a lelki terrorizálást!

-Chh.. Nem értem Aaron! Miért barátkozol ilyen csajokkal?- bökte meg Bianca Aaron vállát.

-Mármint a te ellentéteiddel?- kérdezett vissza Aaron flegmán. Azt azért tudni kell rólam, hogy nem merek kiállni magamért. Ilyen pillanatokban olyan leszek, mint egy nyúl és inkább minél gyorsabban eliszkolok.

-Nem, ilyen ronda és semmire kellő lányokkal!- oké ez fájt, de MÉG állom a sarat.

-Most miért jellemzed magad?- nézett Biancára Aaron szemtelenül.

-Én tudod miért nem értem a baráti köröd? Nézd meg ezt a csaj! Látszik rajta, hogy sosem lesz pasija! Sőt olyan beszari, hogy hozzá sem mer egyhez sem szólni! Komolyan? Neked egy ilyen barátnő kell?- Bianca még tovább beszélt, de én fogtam magam és elmentem onnan. Mint mondtam ilyen helyzetekben inkább elmenekülök. Az egyetlen helyre megyek, ami ilyenkor lenyugtat.

~~~~

Kicsit az út hosszabb volt, mint szokott. Közben írtam egy SMS-t Aaronnak és vettem egy energiaitalt. Így mentem be az eldugott ajtón az edzőterembe. Érdekes módon világítottak a lámpák. Körbe néztem és egy nekem háttal álló alakot véltem felfedezni.

-Sophia?- barna szemei csillogtak és egy narancssárga labdát fogott a kezében. Cameronon most nem volt edző ruha. Másképp nézett ki így.

-Hát te?- kérdeztem.

-Én is ezt kérdezhetném?- mutatott felém.

-Én ide járok lenyugodni!- a szekrényhez mentem és kivettem egy ütőt és egy labdát.

-Én is!- leültem a földre, majd az ütővel és a labdával kezdtem el játszadozni. Cameron is leült mellém.

-Sajnálom!- fejemet lehajtottam. Semmi kedvem ezt játszani.

-Cameron! Hagyd abba!- mondtam keményen.

-Mit?- kérdezte, én pedig elfeküdtem.

-Hát ezt az egészet!- értetlenül nézett rám, de én csak legyintettem, hogy hagyjuk.

-Nem akarsz játszani?- tette fel a kérdést pár perc néma csend után.

-Ha nem baj, most nem! Lenyugodni jött és nem edzésre!- szememet becsuktam és élveztem a csöndet. Szinte ez a legcsöndesebb hely, amit ismerek a világon. Néha Cameron neszezett egy kicsit. Mikor viszont több ideje egyfolytában mocorgott, kinyitottam a szemem és feléje fordultam. Orrunk érintette egymást és ajkaink között is alig volt pár centi.

-Miért csinálod ezt?- tette fel most ő ezt a kérdést, amit általában én szoktam.

-Mit?- kérdeztem vissza. Mintha szerepet cseréltünk volna.

-Hát ezt!- szájával az enyémhez közelített, de én elfordítottam a fejem. Miért Sophia, miért? Felállt a földről és az egyik asztalhoz ment.- Biztos nem akarsz játszani?- nemlegesen megráztam a fejem.

-Szerintem én most megyek! Holnap korán kelek!- jó most hazudtam. De egyszerűen végig kell gondolnom mi az, amit csinálok.... Akármennyire sem tudom!

🙊Fanny❤