My trainer

7.

-Nekem ehhez nincs kedvem!- nyafogtam Liznek, aki felvázolta a tervet és a kezembe nyomta azt az igen kihívó edzőruhát.

-Soph! Ne is tagadd! Tudom, hogy bejön neked...- bökött a fejével oldalra, hátha Cameron közel van és nehogy meghallja a nevét.- Hagynod kéne magad!- tette keresztbe kezeit maga előtt.

-De én nem vagyok az a könnyen kapható csaj!- makacsoltam meg magam.

-Az vagy, vagy nem vagy, ezt veszed fel és ma összejöttök!- megforgattam a szemem és átvettem a ruhám.

-Örülsz?- tártam szét a karom.

-A legeslegjobban!- mosolygott, mint a tejbe tök. Kimentünk az öltözőből és az ajtó előtt megálltunk.- Én most megyek csajszi! Hajrá!- az utolsó mondatot már csak suttogta a fülembe.

-Szia!- köszöntem el. Beléptem a terembe. Cameron ott ült a padon és telefonozott. Lépéseim hallatán felemelte a fejét és tetőtől talpig végig mért.

-Kezdjük?- kérdeztem rá, míg az asztal mögé sétáltam. Bólintott és ő is odajött.

Játszottunk vagy negyed órát mikor megcsóválta a fejét és felém jött.

-Nem jól lendíted a karod lecsapáskor!- még mindig rázta a fejét.- Mutasd csak!- csináltam a levegőbe egyet. Megint csak megrázta a fejét.

-Én világéletemben így csináltam és senki sem szólt, hogy rossz lenne!- kezemet a csípőmre és úgy néztem rá.

-Segítek!- jött mögém és megfogta a derekam, majd kezét az enyémre helyezte és megmutatta, hogyan lendítsem meg a karom. Közben izmos felsőteste hátamhoz simult. Bizsergő érzés futott végig rajtam. Hátra pillantottam rá. Szája vészesen közelített az enyém felé. Feléje fordultam, de kezét nem vette el derekamról. Szája még mindig közelített az enyém felé. Majd megtörtént! Azt első csók, melyet viszonoztam is. Csókunk szenvedélyes volt. Nyelve bejutást kért, melyet meg is adtam. Derekamnál fogva felültetett az asztalra. Levegő hiánya miatt elszakadtunk egymástól. Cameron nekidöntötte homlokát az enyémnek. Egy ideig így ültünk, majd ajtócsapódást hallottunk.

-Öcsi, itt vagy?- szólt Dave. Cameronnal egyből szétreppentünk. Én leszálltam az asztalról, Cameron pedig az asztal másik felére ment.-Hát ti?- mutogatott kettőnk között Dave.

-Csak egy kicsit felhozom Sophie tehetségét!- forgatta meg ütőjét a kezében Cameron.

-Egy, Sophianak a tehetsége ugyanolyan jó, mint a többieké. Kettő, te nem játszhat, tudod jól!- Cameron csak megrántotta a vállát.- Légy szíves Sophia legközelebb ne hagyd neki, hogy játszon!- bólintottam.

-Azt hiszem én akkor most megyek!- sétáltam kifelé a teremből.-Sziasztok!- mind a ketten elmotyogtak egy "sziát", majd beléptem az öltözőbe. Gyorsan ruhát váltottam és haza felé igyekeztem.

Félút felé járhattam , mikor valaki elkapta a csuklómat és maga felé fordított. Mondhatom lepörgött előttem az életem. Meg persze az is, hogy mi történhet majd ezután.

-Szia!- vigyorgott rám Cameron.

-Te idióta! Tudod, hogy mennyire megijedtem?!- rivalltam rá.

-Bocsi!- húzta el a száját. Tovább akartam indulni, de elfelejtettem, hogy fogja a kezem. Visszarántott, aminek következményében mellkasának estem.

-Mehetek haza?- kérdeztem.

-Persze!- mosolygott rám és elengedte a kezem. Elindultam újra, de valami egyfolytában zavart. Mégpedig Cameron mindig a nyomomban volt.

-Nem kell haza kísérni! Eltalálok oda magamtól is!- fordultam háta, majd úgy folytattam tovább az utamat. Cameron csak megrázta a fejét és még mindig követett. Visszafordultam és elkezdtem gyorsabban menni. Komolyan? Ezt a gyereket nem lehet lerázni. A házunk elé értünk. Beléptem az előkertbe, de ő még mindig követett. Hamarosan olyan lesz, mint egy zaklató.

-Cameron, mit szeretnél?- dőltem neki az ajtónak.

-Én?- nem Cameron Dallasnak szóltam!- Beszélgetni veled!- bementünk a házba és helyet foglaltunk a nappaliban. Mind a ketten a kanapéra ültünk.

-Kezdjed!- mondtam neki és feléje fordultam.

-Hát jó!- mondta és ő is felém fordult.- Szóval....- nem figyeltem, hogy mit mond. Szem megakadt ajkain. Azokon a csodás telt ajkakon, melyeket körülbelül egy órája az enyémen éreztem. Majd szemem az ő csillogó szemére siklott. Mogyoró barna szemei a boldogságot sugalltak. Nem, ez nem helyes! Nem ábrándozhatok az edzőmről, akármennyire is helyes és cuki! Oké tudom, nem mondjuk egy fiúra, hogy cuki! De szerintem nála kivételt teszek.

-Sophia, figyelsz te rám?- integetett előttem. Megráztam a fejem.

-Persze, hogy figyelek!- mondtam szinte suttogva. De hogy miért suttogtam?

-Aha, azt vettem észre! Na, akkor mit mondtam?- na most bajban vagyok..

-Szóval- ennyit tudtam mondani.

-Mire figyeltél ennyire?- rám mosolygott kisfiúsan. Anyám, ilyet többet ne csináljon!

-Szerintem hagyjuk!- fejemet lehajtottam és az ujjaimat tördeltem.

-Nyugodtan mond el!- kezét rátette az enyémre, hogy ne tördeljem. Válaszára megráztam a fejem.- Ha nem, hát nem!- elvette kezét és visszaült a helyére. Csak néztük egymást, míg a csengő meg nem szólalt. Felálltam és kinyitottam az illetőnek az ajtót.

-Szia baba!- köszönt Aaron és megölelt.

-Szia!- öleltem vissza.

-Van kajád?- indult a konyha felé. Nálunk a nappalin át vezet az út a konyhába, így nem csodálom, hogy, megtorpant a bejáratban.

-Öhmm... Aaron, ő az edzőm Cameron! Cameron, ő az egyik legjobb barátom Aaron!- (tudom, hogy már találkoztak, de be nem mutattam őket egymásnak.) Aaron eléggé végigmértem Cameront. Aaront a konyha felé lökdöstem.

-Maradj itt!- utasítottam és visszamentem a nappaliba Cameronhoz.

-Bocsi! Ide jár kaját lopni!- megrázta a fejét és mosolygott.

-Semmi! Szerintem én megyek, nem akarok zavarni!- felállt és kiindult a nappaliból. Utána mentem és kinyitottam neki az ajtó.- Köszi a vendéglátást! Hétfőn edzésen!- még egyszer visszalépet házba, megfogta a derekam, majd puszit adott az arcomra és elment. Becsukta az ajtót, majd a konyhába mentem.

-Együtt vagytok?- kérdezte Aaron, míg a hűtőhöz léptem.

-Nem!- válaszoltam hanyagul.

-Ha nem vagytok együtt, miért járogat ide?- megrántottam a vállam.- Nekem nem szimpatikus!- rázta a fejét.

-Hát nekem meg az!- mosolyogtam rá.

-Ameddig meg nem bánt téged, megpróbálom elviselni!- köszönetképpen megpusziltam az arcát. Mentem volna el tőle, de megfogta a derekam és az ölébe húzott.

-Mit szeretnél?- néztem rá.

-Enni!- suttogta a fülembe. Elnevettem magam.

-Mindjárt nézek valamit!- mondtam, majd kikecmeregtem az öléből és a hűtőhöz mentem.

🙊Fanny❤