My trainer

1.

-Indulok edzésre!- kiabáltam az ajtóból vissza a szüleimnek. Ilyenkor nem szeretek elmenni, de már így is kihagytam két hetet. Anyukén nagyon ritkán vannak itthon munkájuk miatt. Londonban laknak, én pedig egyedül Bakersfield-ben.

-Rendben, de siess haza, mielőtt elindulunk még szeretnénk veled találkozni!- Becsuktam magam mögött az ajtót és elindultam a jól megszokott hely felé. Van, hogyha nagyon rossz passzban vagyok akkor is lejövök ide, még ha éjfél is van. Általában a hátsó ajtót mindig nyitva hagyják. Hála az az ajtó jól el van dugva, így csak kevesen tudnak a létezéséről.

Lassan ballagok le a meredek lejtőn. Viszont még be sem mutatkoztam. Azt már tudjátok, hogy hol lakom. Sophia Belier vagyok, egyke és tizenhat éves vagyok. Tizedikbe járok fodrászati szakra. Asztalitenisz edzésre járok és az a mindenem. A szüleim nem nagyon szeretik, hogy a sporttal jobban foglalkozom, mint például a hajakkal vagy a ruhákkal. Ez nem azt jelenti, hogy nem fektetek hangsúlyt a kinézetemre, csak egyszerűen a sportnak több időt szentelek, mint a vásárlásra.

Belépek az ismert edzőterem folyosójára. Kissé dohos szaga van, de én ezért imádom annyira.

-Hello!- ölelem meg a legjobb barátnőmet Lizt. Még edzésen ismerkedtünk meg, még a kezdetekkor tizenkettő-tizenhárom évesen.

-Szia! Jó újra látni!- a haja teljesen megváltozott. Újra a régi színeiben pompázik, amit én nem is bánok annyira. Két héttel ezelőtt még fekete volt, most meg újra barna.

-Sokat változtál!- körbeforog a tengelye körül és mosolyog, mint a tejbe tök. Visszafogott lány, addig amíg meg nem ismered. Belülről igazán vadóc. Imádja a zenét. Jó hangja van, de azt mondta nem szeretne vele mit kezdeni így inkább sima gimnáziumba jelentkezett, így még egy suliba sem járhatunk.

Gyorsan átöltöztünk -ami számunkra negyed vagy fél óra, mert mindig végig beszéljük- és bementünk a terembe, ahol az éppen idegesítő kis srác ugrált körbe-körbe és labdával csapkodott mindenkit. Csodálom, hogy még nem rúgták ki. Bár egyszer hallottam hírét, hogy ki lett csapva, de másnap megint itt volt. Szem forgatva levágódtam a padra és beszélgetve vártuk míg bejön az edzőnk.

-Te, szerinted miért nincs itt ma az Dave öccse?- nézett rám Liz csillogó szemekkel.

-Nem tudom, ma nem volt kedve ütögetni- rántottam meg a vállam, mire Liz rosszallóan nézett rám. Tudni kell, hogy a pasas eléggé tetszik nekem. Liz sokat nyüstöl vele, hogy menjek oda hozzá és beszéljek vele, de sosem mertem.

-Te nem is hi..- kezdett volna bele a kisregényébe, de megjött az edző.

-Sophie, gyere ide légy oly szíves!- ijedten Lizre pillantottam, majd odasétáltam Davehez.

-Tessék?- álltam elé és beharaptam alsó ajkam.

-Én arra gondoltam, hogy mivel te igen jó játékos vagy és a versenyző csoportba megfogyott a létszám, így átmehetnél oda. Persze csak akkor ha szeretnél..- arcomon egy óriási nagy mosoly terült el. Erre vártam már évek óta. De csak nyugodtan, nem kell, hogy észrevegye majd kicsattanok az örömtől.

-Szívesen vállalom!- mondtam még mindig mosolyogva.

-Rendben. Ugye nekik minden nap van edzésük. És az ez utáni óra az, szóval holnaptól már nem kell ide eljönnöd hanem nyugodtan jöhetsz csak arra az órára- csak bólintottam, majd visszamentem Lizhez.

-Mi ez a nagy mosoly?- kérdezte Liz.

-Bekerültem a versenyző csoportba!- suttogtam, de belül már rég folyt a megünneplési buli szervezése.

-Gratula! De azért erre az edzésre még jársz?

-Esetleg csak úgy, hogy kint állok a folyosón, túl sok lenne egyszerre ennyi edzés- húztam el a számat.

-Kezdjük el a bemelegítést!

~~~~

Az edzés hála az égnek hamar letelt. Őszintén néha unom őket, mert nincs olyan ellenfél akivel rendesen lehetne játszani. Kettő olyan ember van akivel jól lehet, de velük vagy nem játszom egyszer sem, vagy nem jön éppen edzésre. Ezért is örültem, örülök annyira, hogy átkerültem a versenyzők. Ott legalább normálisan tudok játszani valakivel.

-Megjöttem!- szóltam Anyuéknak, de semmi válasz nem jött. Bementem a konyhába ahol megtaláltam a cetlit.

"Kicsim! Sajnáljuk, de előbb el kellett mennünk egy sürgős eset miatt! Szeretünk, majd hívunk!
Puszi: Anya, Apa."

Hát megint egyedül maradtam búcsú nélkül. Felvonultam a szobámba egy almával. Míg elcsámcsogtam az almát megnéztem mi is volt a sztárvilágba. A szokásos: semmi. Gyorsan lefürödtem és fogat mostam. Befeküdtem az ágyba és azon gondolkodtam, hogy milyen is lesz az új edzés. Biztos sokkal többet kell hajtani. Meg ugye többször is kell járni. Plusz a versenyek.