My trainer

19.

-Bemegyünk a nappaliba?- kérdezte anya. Bólintottam egyet és mind letelepedtük a nappaliba.

-Anya, bemutatnád az urat, aki melletted van?- kérdezek rá illedelmesen a dologra.

-Ohh... Persze! Az úr az egyik munkatársunk és nekem segít addig míg itthon vagyok!- hát... Van egy olyan megérzésem, hogy az úr több annál! Nem azzal vádolom az anyámat, hogy megcsalja a férjét, de lássuk be, mit kerestek az emeleten mind a ketten, ha ott csak az én szobám, meg egy szabadidő szoba van. (Szabadidőszoba: olyan hely ahol van egy csocsóasztal, egy ping-pong asztal.. Meg egy bárpult is. Persze egy brutálnagy kanapéval!) Meg sem anya, sem apa nem jön csak úgy haza. Pláne nem egy hónapra vagy több időre! Mióta elmentem a világ megzavarodott vagy mi?

-Szerintem mi felmegyünk! Hagyunk titeket nyugodtan dolgozni!- anyu csak bólint egyet és hálát adok, hogy nem szól be semmi égőt. Cameront a karjánál fogva magam után húzom. Az ajtóból felvesszük a cuccaimat és a szobámba lépünk.- Sajnálom!- motyogom miközben leülök az ágyra.

-Ugyan mit?- Cam leül a forgós székembe és egy ceruzámmal kezd el játszani.

-Anyumat!- mosolyogva megrázza a fejét, majd a combjára csap.

-Gyere!- feltápászkodok az ágyról és beleülök szembe vele az ölébe.- Én ugyan nem sajnálom! A te anyud legalább ilyenekkel szívat és nem olyanokkal, hogy elpazarlod az életed valami szarra, ami csak szerinte szar!- fejét a mellkasomra hajtja.

-A tiéd ilyenekkel piszkál?

-Igen, engem meg Davet is! Ezért jöttünk el otthonról!- bólintok egyet.- De ne légy-e miatt szomorú, nem tehetsz róla!- megint bólintok egyet és puszit nyomtam ajkaira.- Menj és vegyél fel valami szépet! Légy kész egy óra múlva!- értetlenül nézek rá.

-Miért vegyek fel valami szépet? És miért csak egy órám van?

-Nincs kérdés! Menjünk a ruhákhoz!- velem együtt föláll, majd a ruháimhoz megyünk.- Azta, mennyi ruhád van! Tudod mit, inkább menj el fürdeni, én addig választok neked ruhát!

-Biztos, hogy bízhatom rád a ruhaválasztást?- magabiztosan bólint egyet Cameron, majd letesz a földre.

-Ohh... A fürdőszobaajtót ne zárd be kulccsal! Mindjárt megyek utánad!- rám kacsint, én pedig megindulok a fürdő felé. Magam után becsukom az ajtót, de nem kulcsra. Megengedem a vizet és elkezdem levenni magamról a ruhákat. Már csak az alsóneműk vannak rajtam, amikor két kar fonódik a derekamra.

-Segíthetek?- aprót bólintok és hagyom, hogy Cameron levegye rólam az utolsó darabokat. Egy apróbb puszit hint vállamra, majd beültet a kádba.- Mindjárt jövök szépségem!- Cam kilép az ajtón, én pedig elmerülök a habok között. Mit tervezhet Cameron amire ki kell öltözni?

Lassan kiszállok a fürdőkádból és magam köré tekerem a törülközőm. Kicsit megszáradok, majd lassan kiballagok a szobámba. Csak egyre nem számítottam. Hogy Cameron helyett a számomra idegen fickó lesz bent.

-Elnézést!- felém kapja a fejét, de egyből elakad a lélegzete. Ilyenkor szitkozódom és kérdem meg, hogy miért nem vittem be magammal ruhát. Várjunk megvan, azért mert azt hittem, hogy Cam lesz csak bent a szobában.

-Bocsánat, nem gondoltam, hogy...- felém indult, én pedig automatikusan hátráltam. Már nyúlt volna felém, mikor eszembe jutott valami.

-Uram, nekem barátom van!- próbáltam minél hangosabban beszélni, hogy ő is megértse, és hogy Cameron is meghallja.

-Ugyan, engem az nem akadályoz meg!- már a falnak ütköztem. Akkor a B terv jön.

-Cameron!- amilyen magas hangon csak tudtam kiabáltam. Nem sokkal később Cam belépett az ajtón, én pedig fellélegeztem.

-Minden rendben?- bár szerintem leesett neki, hogy mi történik abból, hogy az ürge keze a derekamon van, én pedig a falnak ütközve.- Mit csinál?- hozzám jön és ellöki előlem.

-Sajnálom!- kezd el motyogni....

-Akármennyire is sajnálja, ezt még lerendezem magával! Menjen innen!- Cameron az ajtóra mutat és még én is megijedek mondatától. Az ürge sietősen távozik, majd Cam hozzám fordul.- Hogy hagyhattad?- értetlenül nézek rá.

-Mit? Hogy közeledjen? Úgy, hogyha el akartam volna lökni magamtól, akkor el kellett volna engednem a törülközőt és szerintem inkább ez, minthogy látott volna!- morgok rá, mire láthatóan megszeppen.

-Miért nem vittél be ruhát?

-Mert gondoltam csak te leszel itt!- motyogom orrom alá. Cameron közelebb jön hozzám és a derekamnál fogva magához húz.

-Nekem akartál jót?- homlokom a vállára döntöm.

-Talán!- most Cameron lök a falnak és óvatosan ajkaimra tapad. Kezeit bevezeti a törölközőm alá és oldalamat kezdi cirógatni.

-Gyere készüljünk!

🙊Fanny❤