My trainer

5.

Péntek... Az utolsó nap, mikor nem kell menni suliban. Bár ne telt volna le a nyár....

A délelőttöt végig aludtam. Nem mintha mást szoktam volna csinálni ha nincs suli. Viszont olyan kettő felé kopogtak az ajtón.

-Tessék?- kinyitottam az ajtót és nagy meglepetésemre az ofőm és Aaron állt előttem.

-Szervusz Sophia! Bejöhetünk?- bólintottam és a nappaliba invitáltam a két embert. Az osztályfőnököm, Aaron Gills (igen ő is Aaron). Ha jól értesült az osztály, egy nőcsábász az iskolán kívül. Habár az iskolában is megnéz egy-két lány. Ebben a pillanatban utálom azt, hogy mindig melegem van. Általában itthon csak egy haspóló és egy eléggé rövid nadrág van rajtam.

-Nem hinném, hogy jó választás előtte ez a szerkó!- suttogta Aaron és a kezét a fenekemre csúsztatta és belemarkolt.

-Hé! Amúgy tudom!- mellkason csaptam és gyorsabb léptekkel mentem a tanár után a nappaliba. Mellesleg a tanár tudja, hogy merre van, mert már nem elsőre van itt. Helyet foglaltunk a kanapén.

-Szóval azért jöttem, hogy megkérdezzem minden rendben van e?- kérdezte a tanár úr és hátradőlt a kanapén.

-Persze!- válaszoltam szűkszavúan.

-Miért mentél el már akkor mikor el sem kezdődött a buli?

-Tudja kicsit megbántottak Biancáék!- fejemet lehajtottam és a kezemet pásztáztam. Igyekeztem visszatartani azt a könnycseppet, amely végig szeretett volna csordulni az arcomon.

-Ohh.. Ezt nem is tudtam! De akkor biztosan jól vagy?- fejemet rá emeltem és egy erőltettet mosolyt küldtem feléje.

-Biztosan!

-Rendben akkor én mennék is!- felálltunk a kanapéról és kikísértem a tanárom, majd visszamentem Aaronhoz.

-Asszony! Nem akarsz ebédet főzni?- mutató ujját az ég felé emelte és komoly arcot vágott.

-Nem!- mondtam katonásan.

-Nem?- kérdezett vissza. Bólintottam mire arcán gonosz mosoly jelent meg. Felém futott és felkapott a földről, majd a fürdőbe cipelt és beültettet a kádba.

-Ne merd!- szóltam rá, mert a csapért nyúlt.

-Ha nincs kaja, nincs megállapodás!- ezzel megnyitotta a csapot és a hajamon végighullottak a hideg esőcseppek, melyek pár másodperc múlva a testemet is érintették. Úgy öt perc után megunta Aaron, hogy ordibálok vele és elzárta a csapot.

-Köszönöm!- vetettem oda míg kikecmeregtem a kádból.

-Most én megyek és csinálok ebédet!- mondta egy önelégült mosollyal az arcán.

-Ez most komoly? Most akkor mire volt jó az, hogy hideg zuhanyt adtál?- néztem rá, míg ő leült az ágyamra és pedig a ruhásszekrényem elé mentem.

-Jó volt látni a szenvedő arcod!- röhögte el magát, én meg hozzávágtam a hozzám legközelebb eső tárgyat, ami egy vastag takaró volt összekötözve. Kipakoltam pár ruhát. Mélázásomat a csengő hangja zavarta meg. Aaronra néztem, aki még mindig mozdulatlanul feküdt az ágyon.

-Ajtót nyitni luxus?- néztem rá fél szemmel, míg felkaptam a takarót, amit Aaronhoz vágtam és elindultam ajtót nyitni. Út közben magamra csavartam a takarót. Hát az ajtóban érdekes személy fogadott.

-Szia!- mosolyogtam Cameronra.

-Bocs, megzavartam valamit?- nézett rám csillogó barna szemeivel.

-Nem, csak csurom víz a ruhám, mert a lökött haverom tus alá rakott!- elvigyorodott rajta és arcán előjött két gödröcske, amitől elolvadok.

-Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, hogy ha van kedve..- itt elakadt a szava és a hátam mögé nézett. Meg fordultam és Aaron állt mögöttem.

-Hello!- köszönt Aaron.

-Biztos nem zavarok?- Cameron szeme köztem és a lökött között cikázott.

-Nem, de folytasd amit elkezdtél!- bizonytalanul rám nézett, csak nem értettem miért. Majd egyre közelebb éreztem magam Aaronhoz.- Mit csinálsz?- csaptam a kezére, ami a csípőmön pihent, csak nem éreztem a takaró miatt.-Inkább menj és csináld azt az ebédet, amit ígértél!- azt hiszem vette a célzást és lelépett. Hála az égnek!

-Szóval ha van kedved, akkor gondoltam ma is tarthatnánk előbb a pót edzést, de ha nem azt is megértem!- szemeiben szomorúságot fedeztem fel. Hogy miért azt ne kérdezzétek!

-Nekem megfelel!- mosolyogtam rá.

-Oké! Mennyi idő kell?

-Másfél óra.

-Oké, ennyi idő múlva a teremben! Helló!- a szomorúság helyett, most ridegséget olvastam le a szeméből.

-Szia!- köszöntem el, de számomra teljesen olyan volt mintha magamnak beszéltem volna.

~~~~

Megebédeltünk és ki-ki ment a maga útjára. Teljesen boldogan sétáltam végig az utcákon. Majd az edzőterem bejáratánál úgy éreztem magam, mint akit gyomorszájba vágtak volna. Ezerszer! Cameron egy csajjal csókolózott pár lépéssel az ajtótól. Tudtam, hogy van barátnője. Csak ezt a tényt későn közlöm azt hiszem magammal, mert Aaron és Liz hamis reményeket keltett bennem. Gyorsan berohantam az öltözőbe és átöltöztem. Ma nem nagyon fogom visszafogni magam.

-Megjöttél! Kezdhetünk?- rám se nézett, csak az asztal mögé ment és beállt kezdőpozícióba. Az asztal másik felére mentem és passzoltam.