Ültem Shawn ágyán és magyaráztam neki a trigonometria alapjait, amikor észrevettem, hogy egyáltalán nem figyelt rám. A hátam mögé nyúltam és azzal a lendülettel hozzávágtam egy párnát.
-Auu ezt most miért?- Kérdezte, de gondolom azt észre sem vette, hogy már vagy öt perce egy szót sem szóltam hozzá.
-Akkor mi a megoldás?- Természetesen nem mondtam neki egy feladatot sem, amióta itt voltam. De ezt ő nem tudta. Belenézett a füzetébe és próbálta elolvasni azt amit eddig írt.
-A válasz- nagyon gondolkodott. Lenézett a füzetére és hirtelen megszólalt- gyök kettő?
-És mi volt a feladat?- kérdeztem. Na jó, tudom, hogy egy kicsit köcsög vagyok, de ez jár annak, aki nem figyel.
Felolvasott nekem egy olyan egyenletet, amit két héttel ezelőtt adtam fel neki. Ráadásul még a megoldás is rossz. Ezt az egyenetet nem lehet megoldani.
-Na jó, mi a baj?- kérdeztem és egy színpadias mozdulattal lesöpörtem a matekcuccomat az ágyról és megütöttem a mellettem levő helyet.
Shawn odament az ágya elé és nemes egyszerűséggel beleesik. A hátára fordult majd elkiáltja magát.
-Az élet egy ribanc!!- ezt a kijelntést azzal hangsúlyozta, hogy az ég felé emelte a kezét.
-Ne beszélj csúnyán-Mondtam és meglöktem a, még mindig a magasban lévő, kezét.
-Különben?-kérdezte és felhúzta a szemöldökét és ajkán egy csábító mosoly jelent meg. Küldtem neki egy "ezt most komolyan gondoltad pillantást" és megszólaltam.
-Szappannal mosom ki a szád- jelentettem ki és tudom, hogy félt ettől a kijelentéstől, mert már nem egyszer váltottam be az ehhez hasonló ígéreteimet.
-Úgysem teszed meg- mondta de azért egy kicsit arrébb húzódott.- Különben is, túlságosan szeretsz!- Mondta és arcán egy hatalmas vigyor terült el. Esküszöm, mint egy óvodás, aki kitalált egy jó okot arra, hogy a szülei megvegyék neki azt a játékot, amit szeretne.
-Mázlid van, hogy ilyen jófej vagyok, különben már kinyrtalak volna.-A mondatomat alig tudtam befejezni ert Shawn felpattant és egy hatalmas ölelésbe zárt. Ennek az lett a vége, hogy alig kaptam levegőt és elkezdtem kapálózni. Erre még jobban magához ölelt és leestünk az ágyról. Csak, hogy az egész még sablonosabb legyen, rám esett.
-Esküszöm- mondtam miközben majd megfulladtam, hiszen még mindig Shawn karjaiba voltam és rámjött a röhögőgörcs is- Abba fogok meghalni, hogy halálra ölelsz.-Próbáltam ellökni magamtól, de szorosan ölelt.- Elengednél, vagy itt fogok megfulldani?- Kérdeztem és megint megpróbáltam ellökni magamtól, mire ő halkan kuncogni kezdett.
-Nyugi, mielőtt megfulladnál elengedlek- jelentette ki és a fejét a nyakamba fúrta. Éreztem a nyakamon a forró lehelletét. Közelebb húztam magamhoz és nyomtam egy puszit az arcára. Éreztem, ahogy elmosolyodik.- Úgye, hogy jó?- suttogta bele a fülembe, majd visszahajtotta a fejét az eredeti helyzetébe.
-Csak fogd be- Suttogtam. Éreztem, ahogy az előzőnél is nagyobb mosoly terült el az arcán.
Na? Milyen lett?
-Tamyphoto