-Elment az eszed!?- Wili csak hüledezett, hogy valami szélütést kapott e a testvére, vagy mi baja van most.
-Ahogy hallottad öcsi.- Mety csak nevetve lépkedett el Wili mellett, akiben egyre jobban kezdett forrni a düh.
-Nem vagyok az öcséd, tudod.! -kiabált rá de Mat még mindig nevetve ment a szobába, hogy összeszedje a táskáját.
-Dehogy nem vagy. 2 perc tudod. Én nyertem akkor is , ahogy most is én fogok.
Wili csak forrt a dühében, ott állt a konyhapultnál és hirtelen azt sem tudta mit csináljon, mert most igazán össze volt zavarva.
***
Wili már tűkön ülve várta ezt a magyar órát, annyira kíváncsi volt a dolgozatra. Abban biztos volt, ha ő is nehezebben tudja megoldani az adott kérdést, akkor nyert ügye van, mert nem kell ezt az abszurd dolgot megcsinálni.
Mikor a tanár ki osztotta nekik a kérdéseket, elkezdett mosolyogni. kínjába tudott persze csak mosolyt erőltetni az arcára, mert halvány lila gőze sem volt a tökéletes válaszokról, pedig Wili épp hogy csak nem kitűnő, de csak azért se jutottak most eszébe a pontos válaszok. Elkönyvelte magában, hogy rossz jegyet kap, de nem fog kellemetlen helyzetbe keveredni legalább.
***
Már haza fele sétált a két fiú, de Wili egy szót sem szólt a tesójához, nem akart azért előre inni a medve bőrér, de Mat ezt nem hagyhatta, ő viszont nagyon is akart.
-Na Tesó, neked hogy sikerült a dolgozat?
-Szarul. -válaszolta a fiú közönyösen.
- Hát képzeld. Szerintem nekem elég jól sikerült, úgy érzem.
-Kérlek, ne nevettess. Magad sem hiszed ezt el remélem.
-Hidd el ha mondom. Amúgy, hol szeretnéd az első csókodat?
-Miről beszélsz? Nem is az első lenne.
-Nem is mondtad, hogy már csókolóztál.
-Nem kell tudnod mindenről. És nem akarom, hogy megcsókolj. Értesz?
-A fogadás az fogadás. És hidd el ha megcsókollak, utána könyörögni fogsz a többiért...