Sziasztok!
Igen, késtem ezzel a fejezettel. :( Vizsgám volt, úgyhogy kifogásom is van. :"D Az ezutáni fejezetet eredetileg holnap kéne hoznom, de meglátom, mi lesz belőle, mert most el vagyok csúszva. Na, nem is húzom az időt, jó olvasást!
Derek Hale
Dereknek mély levegőt kellett vennie, hogy lenyugtassa magát. Kilenc ember vette körbe, akik bűzlöttek az aggodalomtól és az idegességtől, és az sem dobott a helyzeten, hogy ő maga is ugyanezt érezte. Nem tudta, miért féltette ennyire Stilinskit: vajon tényleg így érez vagy csak a környezete érzelmei ragadtak át rá? Lényegtelen volt. Erősnek kellett maradnia a három bétája, de főként a lány miatt. Zara miatt.
Lenézett a mellette álló, sírástól és sokktól reszkető lányra. Egyetlen dolgot akart csak: megszabadítani őt ettől, bármi áron elérni, hogy megnyugodjon, ismét boldog legyen. Egek, még csak most békültek ki, miért kellett mindennek ilyen hamar elromlania?!
A tiszt, aki újabb és újabb rajzokat készített Paige-ről a személyleírások alapján, most Derek elé lépett. A férfinek semmi kedve nem volt hozzá, de megtette. Visszaidézte a lány arcát, a csillogó, barna szemeit, a dús, hullámos haját, a gyönyörű mosolyát... amik egykor talán valóban ilyennek tűntek Derek számára. Mostanra már csak undorral és gyűlölettel tudott gondolni rá.
Nem tudta, mennyi idő telt el pontosan azóta, hogy a folyosón vártak. McCall anyja jelent meg előttük, göndör tincseibe túrva felsóhajtott.
- Szóval... Stiles már jobban van, a doktor úr szépen helyrehozta a lábát, kapott vért. Nem tudom, hogy elesett-e, mindenesetre kisebb agyrázkódást szerzett. Lehet, hogy még kicsit kába az altató szertől, de már be lehet menni hozzá. Ma még csak maximum hárman, szüksége van a pihenésre, és legyetek csöndben, a többi beteg már aludni szeretne! – figyelmeztette a jelenlévőket. A többiek egyértelműnek vették, hogy először a sheriff, Zara és Scott mennek be.
Derek a körülötte folyó eseményeket hallgatta, nem a bentiekre figyelt, de megkönnyebbüléssel töltötte el, mikor meghallotta a lány nevetését. Isaac odasétált hozzá, és nekidőlt a falnak, kezeit zsebre téve. Egy ideig csöndben volt, végül halkan, megfontoltan megszólalt.
- Ugye nem fogtok szétmenni ezért?
Dereknek nem volt kedve erről csevegni a bétájával. Küldött felé egy jelentőségteljes pillantást, mire a fiú csak megvonta a vállát.
- Hagynád, hogy egy halálból visszatért, gonosz, féltékeny kis senki irányítsa az életedet? Sőt, nem csak a tiéd, hanem Zaráét és Stilesét is. Nehogy már... A csajt meg jól elverjük – jelentette ki magabiztosan. Derek ismét ránézett, ezúttal teljességgel komolyan.
- És hogyan?
- Tessék? – Isaac értetlenül pillantott rá.
- Hogy tervezed „elverni" őt? – rajzolt macskakörmöt a levegőbe Derek cinikusan. – Ha jól rémlik, mindenről tud, amit itt csinálunk, tervezünk, gondolunk, mit tudom én... Hogyan rontasz rá úgy, hogy az neki meglepetés legyen? Mit csinálsz, hogy elkapd? Hogyan ölöd meg? Azt sem tudjuk, milyen lény! Mi van, ha nem tudod úgy megölni, hogy egy embert vagy egy vérfarkast? Mert mire erre rájönnél, már halott vagy...
Ekkor Lydia állt meg mellettük.
- Kiderítjük. Megoldjuk – vágta rá, mintha egy másodpercnyi kétsége sem lenne afelől, hogy ez sikerülhet. Derek már kevésbé volt optimista. Sok dolgot látott már, még több mindenről hallott. Néha megesik, hogy valami ellen nem jó hirtelen felindulásból harcolni, tiltakozni. Van, ami erősebb, mint ők.
***
Mielőtt elindultak volna haza, a sheriff félrehívta Zarát. Valószínűleg nem tudta, hogy Dereknek vannak bizonyos... extra képességei. Megkérdezte a lányt, hogy tényleg együtt van-e vele. Mikor a lány igennel válaszolt, a sheriff megkérte, hogy vigyázzon magára, mert Derek nem is olyan rég még körözött bűnöző volt, senki nem tudja, hogy tényleg ártatlan-e, ráadásul sokkal idősebb, mint a lány, és nagyon a szívére venné, ha történne vele valami. Zara megnyugtatta, hogy odafigyel, aztán megkérte, hogy a szülei előtt hallgasson erről, mert ők még nem tudnak róla. A sheriff nem túl lelkesen bár, de belement.
A lány kipirulva érkezett vissza, ami Dereknek egy halvány mosolyt csalt az ajkára.
- Bocsi. Mindent hallottál, ugye? – A füle mögé simított egy hosszú, barna tincset és zavartan harapdálta az ajkát. A férfi csak bólintott. Nem vett magára semmit, amit mondtak róla. A sheriff nem ismerte őt, csak annyit tudott róla, amit elmondott a lánynak.
Ezután egyenesen a lány házához mentek. Derek leparkolt, majd mielőtt a lány kiszállhatott volna, megállította.
- Szeretnéd, hogy elmenjek? – Komolyan gondolta a kérdést. Kicsi esélyt látott arra, hogy ezek után a lány vágyjon a társaságára. Zara azonban rémülten nézett rá.
- Kérlek, ne! Nem akarok egyedül lenni! – Úgy tűnt, mintha bármelyik pillanatban újra elsírhatná magát.
- Akkor maradok.
Talán jobban biztonságban érezte volna a lányt, ha nincs a közelében, de az akarata ellenére még nem akarta otthagyni.
- Azt mondta, egy napot ad. Miért csinálja ezt velünk? – Zara zaklatott volt. Megint elérkezett arra a pontra, hogy fogalma sem volt, mi történik körülötte. Derek sajnálta, hogy ebbe belerángatta. Nem tudott válasszal szolgálni a lánynak. Tudta, hogy ha ez az a Paige lenne, aki régen volt, soha nem tenne ilyet, de ha ez kimondva úgy hangzott, mintha védené őt.
Sokan azt állítják, hogy az első szerelmet az ember sosem felejti el. Ebben volt valami igazság. Talán a tragikus vége miatt, talán nem, de Derek tisztán emlékezett rá. Nem csak arra, hogy az volt élete egyik legboldogabb időszaka. Arra is, hogy az még csak meg sem közelítette azt, amit most érzett. A közelében sem járt. A rémisztő az volt ebben, hogy nem azért, mert felnőtt, hanem azért, mert ez neki így rendelte a sors. Zara az egyetlen számára, neki kell lennie örökre, történjen akármi. Derek ezt nem akarta. A lány még olyan fiatal és ártatlan volt. Ő teszi most tönkre és lehet, ő is fogja megölni...
Mindezek mellett borzalmasan elege volt. Gyűlölte, hogy ez ennyi problémával jár. Egyszerűen csak... tövig akarta nyomni a gázt és lelépni a francba. Úgy érezte, ez már túl sok neki. Mindezek mellett tudta, hogy most nem lenne képes otthagyni a lányt. Beleőrült volna a bűntudatba, ha miatta baja esik, azért, mert nem vigyázott rá, hanem önző mód elmenekült.
Jobban belegondolva viszont nem volt túl valószínű, hogy Paige bántaná a lányt, ha Derek elmegy. Sokkal nagyobb volt az esélye, hogy a férfi után menne. Derek úgy döntött, egyenlőre nem gondolkozik ezen tovább.
A lány hozzábújt az ágyban, ő pedig átkarolta. Derekhez képest olyan pici volt és törékeny, pedig alapjáraton nem volt alacsony. A férfi elgondolkozott azon, hogy a lány mennyivel jobb párost alkotna Stilesszal, mint vele. Ugyanolyan idősek voltak és mindketten emberek, mindenki számára sokkal egyszerűbb lenne, ha Derek nem lenne a képben. Egyébként is, eredetileg vérfarkas csak vérfarkas társa lehet, mekkora pech kell ahhoz, hogy ez pont így jöjjön ki, mint az ő esetükben?! Ráadásul nem, nem egy Derek korabeli nő lett a „szerencsés", hanem egy tizenhat éves lány. Egy tini, aki még félig gyerek volt. Azt a fajta korkülönbséget, ami köztük volt, az emberek többsége nem nézte jó szemmel, és ezen Derek nem is csodálkozott.
***
Másnap reggel mindketten nyomott hangulatban ébredtek. Ha Paige-re hallgatnak, ez az utolsó napjuk együtt. Tudták, hogy muszáj bemenniük Stileshoz, meg kellet vele beszélniük, hiszen ezt az egészet ő szenvedi el a legjobban, így már délelőtt úton voltak a kórházba.
A lány előre sietett, és szinte a fiú nyakába vetette magát. Derek kicsivel utánuk sétált be a helyiségbe, és pár méterre tőlük nekidőlt a falnak.
- Fáj a lábad, ugye? – kérdezte a lány aggodalmasan.
- Egyáltalán nem – rázta meg a fejét Stiles, de Derek hallotta a szívverésén, hogy hazudott. Vetett egy futó pillantást a férfi felé, a tekintetével mintha azt üzente volna, tudja, hogy Derek tisztában van az igazsággal, de ne árulja be őt. A férfi nem tette. A lány megkönnyebbült sóhaját hallva és halvány mosolyát látva teljesen egyértelmű volt, miért. Stiles nem akarta, hogy Zara aggódjon érte.
Derek megvárta, amíg a két tini kiörüli magát, majd felvette a szokásos hangulatgyilkos szerepét, és rátért a témára, ami miatt jöttek. Stiles a szokásától eltérően csöndben végighallgatta, csak akkor szólalt meg, mikor a reakciójára vártak.
- Miattam ne szakítsatok! Majd megoldjuk valahogy.
Derek elhúzta a száját, a lány pedig felcsattant:
- Te egy idióta vagy! Azt mondta, megöl téged, és nem viccelt, te is tudod! – háborodott fel. Hülyeségnek vélte, amit Stiles mondott. A fiú csak hallgatott.
Nem jutottak előrébb. Ebben a helyzetben igazból senki nem tudott segíteni nekik. Előbb azt kellett volna kitalálniuk, hogy Paige micsoda pontosan. McCall megkérdezte az állatorvost, de ő sem tudott semmi biztosat mondani. Mindenesetre megígérte, hogy utána néz. Lydia és az Argent lány már latin forrásokat böngésztek át. Derek számára még mindig rejtély volt, hogy a banshee honnan tud azon a nyelven, de nem is volt lényeg, most hasznosnak bizonyult. A három béta az interneten kutakodott és könyvtárba járt (a szokásuktól eltérően). Mindenki próbálkozott, de senki sem haladt.
Derek végül – bár nem akarta – Petert is megkérdezte. Nem gondolta volna, hogy a férfi fog bármi használhatót mondani neki, Derek az életét merte volna tenni rá, hogy túlságosan élvezi a helyzetüket. Ezen kívül persze nem sok esély volt arra, hogy Peter több információval szolgálhatott volna, mint a latin források vagy Deaton. Egy próbát mindenesetre megért.
Legnagyobb meglepetésére Peter segített... vagyis valami olyasmit csinált. Konkrét válasz helyett pár várossal odébb vitte Dereket mondván, hogy van ott valaki, aki talán hajlandó lesz segíteni neki.
Derek viszont álmában sem gondolta volna, hogy az a bizonyos valaki pont ilyen... különleges lesz.