Jimin arra ébredt, hogy valaki kopogtat az ajtón. Az ágy másik oldalára nézett, ami hideg volt, és már nyoma sem volt Jungkooknak
Újra kopogást hallott, és felállt, hogy kinyissa az ajtót, de Mrs. Jeont találta ott állni, kezében egy tálcával.
-"Ó? Aludtál? Nagyon sajnálom, drágám. Gondoltam, hozok neked teát." – mondta édesen, és lágy mosollyal nézett le a csészékre.
Jimin észrevette, hogyan fogyott le Mrs. Jeon. Az arcán semmiféle ragyogás nem látszott, amikor Mr. Jeon élt. A hölgy mégis mindent megtett, hogy mosolyogjon a fiatalabb omegára.
-"Bejöhetek?" – kérdezte, amikor Jimin csak állt, és bámulta őt.
-"Ó! Igen, kérem! Nagyon sajnálom!" – mondta Jimin, hátralépett, és beengedte a hölgyet.
A két omega leült az ágyra, köztük a tálcával. Mrs. Jeon töltött neki egy csészét, és átnyújtotta neki.
-"Junghyun azt mondta... Jungkookie mérges rád. Így van?" – kérdezte Mrs. Jeon a saját csészéjét tartva.
Jimin csak lenézett a teára, és lassan bólintott: "Ő... de ez az én hibám... teljesen..."
Mrs. Jeon hümmögött: – Értem... Hát jó, ha tudod, hogy a te hibád... most már csak mehetsz, és bocsánatot kérhetsz tőle.
-"Nem fog megbocsátani... azt mondta, nem lehet megbocsátani..."
– A szerelemben minden lehetséges, kedvesem. Mrs. Jeon elmosolyodott. "Tudtad... régen mindenki olyan félelmetesnek és ijesztőnek találta Jungkook apját, hogy azt hitték, senki sem veszi feleségül... De hogy ne tehettem volna... minden egyes nap, 5 éven át... Míg végül igent nem mondtam... Nem volt megfélemlítő velem, soha... Olyan úriember volt, aki engedélyt kért, mielőtt megérintette volna a kezem először..." Mrs. Jeon elmosolyodott, szeméből könny szökött, ajkán pedig gyönyörű mosoly volt. Megtörölte az arcát, és tovább beszélt.
-"Mindig azt mondta, hogy a mosolyom a legkedvesebb dolga a világon... Szóval mindig mosolyogtam... Őszintén mégis...? Annyi okot adott, hogy mosolyogjak... mindig... Nem szeretett lásd, ahogy sírok. És tudod mit? Ő maga is olyan sírós volt! Mrs. Jeon könnyek között kuncogott, és Jimin is.
-"Először akkor sírt, amikor Junghyun megszületett. Sírt, mint egy baba! És az összes orvos és nővér nem tudta abbahagyni a nevetést." Még többet nevetett, majd kinézett az ablakon, és kedvesen mosolygott az emlékre.
-"Ő volt életem szerelme... Ő életem szerelme... és mindig is az lesz..." Mrs. Jeon elmosolyodott, de a könnyei nem szűnnek meg.
-"Örülök, hogy jó élete volt... és ilyen gyönyörű felesége!" – mondta játékosan, mire Jimin kuncogott a saját könnyeit törölgetve. - Két csodálatos fia van, akik annyira szeretik... Szóval, tudom, hogy bárhol is van, boldog... - mosolygott a kinti tiszta égboltra nézve.
-"Az élet mindig kiszámíthatatlan, Jimin-ah... Nehéz és olyan bonyolult... De ha van valaki, akit szeretni... könnyebb... sokkal könnyebb... Lesznek idők, amikor Jungkook és te lesznek vitáitok.. veszekedni fogtok... de ha igazán szeretitek egymást... bármennyire is nehéznek tűnik... jobb lesz... és együtt lesztek a nap végén... - mondta, majd Jiminre nézett. - A fiam... mindig is bizonyította, hogy szeret irántad... és most rajtad a sor, kedvesem... - mondta kedvesen, és kedvesen mosolygott az omega-ra. .
-"Jungkook nagyon makacs tud lenni... de te is az vagy, igaz? Szóval légy makacs és szerezd vissza. A szerelemben nincs lehetetlen, Jimin... csak higgy magadban és az iránta érzett szeretetedben..." - mondta. finoman cirógatva a haját.
Jimin szipogott, de bólintott, és igyekezett minden tőle telhetőt mosolyogni, de a látása túlságosan homályos volt a könnyei miatt.
- J-Jungkook mindig is azt akarta, hogy találkozzam veled... De én mindig visszautasítottam... mert... - Jimin elhallgatott, nem tudta, hogyan folytassa.
– Azt hitted, még jobban fog hiányozni az anyád? – kérdezte Mrs. Jeon, Jimin pedig bólintott, most úgy sírt, mint egy kisbaba.
- Ó, édesem... - mondta Mrs. Jeon, és átölelte a síró omegát, és lágyan megdörzsölte a hátát.
-M-Mindig azt mondta, hogy te olyan csodálatos vagy... és ha egyszer megismerhetlek, imádni fogok veled beszélgetni... - mosolygott Jimin a könnyeit törölgetve, miközben Mrs. Jeon is mosolygott.
-"És mit gondolsz...?" Kérdezte.
- Annyira igaza volt... - kuncogott Jimin. – Ön olyan csodálatos, Mrs. Jeon.
- Hívhatsz anyának, Jiminie... - mondta Mrs. Jeon és Jimin még jobban sírt.
- Anya... - suttogta, és a szó olyan idegenül csengett az ajkán, mégis olyan boldognak érezte a szívét.
_________________________
-"Jungkook..?" – mondta egy halk hang, miközben Jungkook Junghyunnal volt elfoglalva az apjuk irodájában.
Jungkook csak értetlenül nézett Jiminre, miközben az omega ott állt, és egy tálcát tartott a kezében.
-"Jó reggelt Jimin!" – mondta Junghyun, és megpróbálta megtörni a kínos csendet a szobában.
– Jó reggelt, hyung. Jimin elmosolyodott, és tiszteletteljesen meghajolt. – Hoztam reggelit Jungkooknak.
-"Ez jó! Annyira makacs! Ma reggel egy falatot sem harapott." – mondta Junghyun, és felkapta a laptopját és néhány fájlt.
-Hyung--mondta Jungkook, megpróbálva megakadályozni, hogy Junghyun elmenjen, de az idősebb kilépett a szobából, és Jungkook gúnyos mosolyt mosolygott.
Jungkook csak sóhajtott, amikor Jimin egy edényekkel teli tálcát tartott maga előtt.
-"Nem vagyok éhes." - mondta Jungkook nyíltan, és felállt, hogy elmenjen, de Jimin hangja megállította.
-"Cs-Csak egy falatot kérek...? Csak egy kicsit...? Tegnap este még vacsorára sem ettél semmit..." mondta Jimin tétovázó hangon.
Jungkook ránézett, ingerült homlokráncolással az arcán. Mondani készült valamit, de aztán Jimin kezére esett a tekintete. Tele voltak friss vágással és égésnyomokkal. Ennyi kellett ahhoz, hogy Jungkook szeme meglágyuljon, ennek ellenére még jobban összevonta a szemöldökét. Ezúttal azonban aggodalommal.
– Mi történt a kezeddel? – kérdezte hidegebb hangon, mint szerette volna.
Jimin lenézett a kezeire. – Ó, ez semmi, én csak...
-"Ez nyilvánvalóan nem semmi. A legkevesebb, amit tehetsz, hogy rendesen vigyázol magadra, Jimin." - szidta Jungkook, és összeráncolta a homlokát, hogy mennyire fájdalmasnak tűnik.
Jimin csak zavartan nézett le. – Sajnálom...
-"Reggeliztél?" – kérdezte Jungkook, és újra leült.
– N-Még nem...
– Megpróbálod éheztetni a babát, vagy mi? Gyere és egyél velem. - mondta Jungkook hideg hangon, mégis aggodalommal.
Jimin gyorsan leült oda, ahol korábban Junghyun ült, mint egy engedelmes kölyök ölbe tett kézzel.
Jungkook nézegetni kezdte az ételeket, az összes kedvencét.
– Anya csinálta ezeket...? – motyogta magában.
-"Nem én voltam!" - mondta Jimin, mint egy izgatott kölyök, de amikor Jungkook ránézett, megint lenézett, mint egy megrúgott kiskutya. "Úgy értem... Anya elmondta, hogyan kell elkészíteni... és én elkészítettem... szóval igen..."
Jungkook csak megrázta a fejét és kivett egy kanál kimchit. Abban a pillanatban, ahogy megkóstolta az övét, elkerekedett a szeme, finom volt. De aztán megköszörülte a torkát, és visszatért homlokráncolt önmagához.
– M-Milyen...? – kérdezte tétován Jimin.
-" Rendben van." - mondta Jungkook, és harapott még egyet. "Próbáld ki." Ő mondta.
Jimin egy plusz kanalat akart venni, de Jungkook ismét észrevette a kezei állapotát.
– Azokkal a kezekkel tervezel enni? – kérdezte Jungkook felvont szemöldökkel.
-"I-Igen-"
– Csípni fog. - mondta Jungkook, és egy kicsit Jimin felé fordult. – Úgy sírsz, mint egy csecsemő, ha egy kis vágás csíp, Jimin.
Jimin szomorú mosollyal nézett rá: - Nos, én már nem... - mondta halkan.
Jungkook csak nyelt egyet, és vett egy kanál kimchit: "Nyisd ki a szád." – mondta, és Jimin ajkához tette a kanalat.
Jimin szeme elkerekedett, ennek ellenére kinyitotta a száját. Megkóstolta a kimchit, és őszintén szólva, olyan büszke volt magára.
-"Ez nagyon finom!" - mondta Jimin, mint egy csecsemő, és ismét kinyitotta a száját egy újabb kanálra, miközben Jungkook csillaggal a szemében nézett rá, de gyorsan pislogott és magához vette, és egyelőre csak az ételre koncentrált.
Amíg az irodán kívül Mrs. Jeon, az inasuk és Junghyun úgy kémkedett, mint valami iskolás gyerek, aki ügynököt játszott.
– Mondtam, hogy még nem szabad feltennie a kötést. – suttogta Mrs. Jeon a komornyikjuknak, és elmosolyodott, hogy hogyan működik a terve.
– Zseni vagy, anya. – mondta Junghyun elképedve a nő ötletén.
-"Csak várj és figyelj. Jungkook még kenőcsöt és kötszert is tesz azokra a sebekre. Szegény Jiminie olyan keményen dolgozott, hogy elkészítse Jungkooknak azt az ételt, hogyan hagyhatnám, hogy az egész tönkremenjen?" – mondta, és ismét a párra kezdtek koncentrálni, akiknek fogalmuk sem volt, mi folyik odakint.