-"Jimin, mi a fenéért hazudna nekem apám?!" – kérdezte Taehyung egy dühös Jimin mögé futva a folyosón. Az omega egész héten elkerülte őt, és Taehyungnak elege lett belőle.
-"Taehyung, mi a faszért hazudna nekem a barátom?!" Jimin kiköpött, és az alfára meredt.
-"Nem tudom?? Ezért mondtam, hogy kérdezd meg tőle!" – mondta Tae, felkeltve néhány körülöttük lévő ember figyelmét.
-"Nem akarom megkérdezni tőle! Nem kell megkérdeznem! Bízom benne! Soha nem fog hazudni nekem..."
-"Akkor mi a faszért nem kérdezed meg tőle?! Megmondja, hol volt az elmúlt napokban!" – kiáltotta Taehyung, és egyre dühösebb lett.
Jimin összeszorította a fogát és vett egy mély levegőt. "Tudod mit, Kim Taehyung? Hogy mi történik köztem és a barátom között, az az én kibaszott dolgom, szóval jobb, ha távol maradsz a picsába. Oké?" - mondta Jimin a végén erőltetett mosollyal és elment
_____________________________
Jimin a hálószobájában ült a telefonjával, amikor kopogást hallott. Felállt, és a főbejárathoz sétált, de arckifejezése megváltozott abban a pillanatban, amikor meglátta, ki áll a másik oldalon.
– Tűnj el, Taehyung. Jimin kiköpött és be akarta zárni az ajtót, de Taehyung gyorsan betette a lábát közé.
-"Jimin igazad volt! Igazad volt amiben... Jungkook..." - mondta Taehyung, és ez az, ami felkeltette Jimin figyelmét.
– Bejöhetek? – kérdezte Taehyung ideges mosollyal.
Jimin dühös pillantást vetett rá, és keresztbe fonta a karjait a mellkasán. – Tulajdonképpen nem. Mondd meg itt.
Taehyung nyöszörgött, szó szerint: "Jimin~ gyere~ Sajnálom~ igazad volt, az alfád túlságosan szeret téged ahhoz, hogy valaha is hazudjon neked, most kérlek, kérlek, kérlek, engedj be~" - mondta Taehyung, majd felemelte. egy papírzacskót, amit maga mögé rejtett.
-"Joghurtot kaptam! 10 doboz! És mindet megeheted! Egyedül!" – ajánlotta fel Taehyung, és úgy nézett Jiminre, mint egy reményteli kiskutyára.
Jimin csak a szemét forgatta, de ennek ellenére kikapta a papírzacskót. "Rendben. Gyere be."
____________________________
-"Szóval lényegében az apám azt mondta nekem, hogy nem éppen Jungkook főnöke." - mondta Taehyung. Ők ketten Jimin ágyán ültek. Jimin az egyik oldalon, míg Taehyung a másikon Jiminnel középen tartotta a joghurtos dobozok papírzacskóját.
Az omega csak a homlokát ráncolta rá, így Taehyung folytatta: "Mint nem közvetlenül Jungkook főnöke.... Apám a főnöke a főnöke a főnöke a főnöke főnökének."
- Ez... - pislogott Jimin - Sok... főnök...?
-"Igen!" Taehyung kuncogott: "Azt értem, hogy Jungkook nem közvetlenül az apám irányítása alatt dolgozik. Most kapott állást az egyik cégénél, amelynek sok részlege van, és sok cégvezető! Akit Jungkook a főnökének hívott, az az osztályvezetője kell, hogy legyen. Szóval lehet, hogy ez az, aki miatt Jungkook túlhajszolja magát." Taehyung elmagyarázta és Jimin ekkor végre megértette.
– Oké, akkor menj és mondd meg apádnak, hogy hagyja abba - mondta Jimin.
-"Valójában apámnak sürgősen el kellett hagynia az országot. Azt mondta, amint visszaér, ő maga fogja megoldani ezt a kérdést." – mondta Taehyung, és együttérzően mosolygott.
Jimin csak sóhajtott. "De-"
-"Nagyon sajnálom, hogy korábban seggfej voltam, Jimin. Csak megsértődtem, hogy kételkedtél az apámban. Ígérem, soha nem kételkedtem Jungkookban sem, de tudtam, hogy apám soha nem fog hazudni. Ennek ellenére őszintén sajnálom a korábbi durva viselkedésem miatt." – mondta őszintén Taehyung.
Jimin szeretett volna többet beszélni erről a témáról, de amikor látta, hogy Taehyung mennyire bűnösnek tűnik, úgy döntött, hogy egyelőre ejti.
-"Rendben van. Már nem haragszom rád. Örülök, hogy most tudod, hogy Jungkookie soha nem hazudna nekem." - mondta Jimin, és halványan mosolygott az alfára.
– És köszönöm a joghurtot. - mondta Jimin, végül vett egy dobozt és evett belőle.
-"Szívesen." - mondta Taehyung, és kivett egy másik dobozt a táskából.
Mielőtt azonban kinyithatta volna a fedelet, Jimin megcsapta a kezét. – Azt mondtad, hogy mindez nekem szól. Az omega mondta.
– Hát... ezt az egészet nem tudod egyedül megenni...
"Elnézést?! És te ki vagy, hogy ezt eldöntsd?!" Jimin kiköpött, kikapta a Taehyung kezében lévő dobozt, és az ágy másik oldalán tartotta a papírzacskót.
– Gyerünk, Jimin! - mondta Taehyung, és megpróbálta visszavinni a dobozt, de Jimin nem engedte, és amikor Taehyung megpróbált Jimin fölé lebegni, hogy elvigye a dobozt, Jimin belerúgott az alfába, aminek eredményeként Taehyung a földön feküdt.
-"Jól szolgál." Jimin kuncogott, és kirohant a szobából a joghurttal és a papírzacskóval.
____________________________
-"Hyung! Itthon vagyok!" - mondta Jungkook, miközben levette a cipőjét.
Amire nem számított, az az, hogy egy boldog és izgatott Jimin rohant felé, és szuper szorosan átölelte.
-"Woah woah! Valaki nagyon boldog ma." Jungkook kuncogott, mire Jimin elhúzódott az öleléstől és megpipálta Jungkook ajkát.
-"Nos, igen. Az alfam olyan csodálatos. Hogy lehetek nem boldog?" Jimin elmosolyodott, amitől Jungkook visszamosolygott imádnivaló barátjára.
-"Nagyon tetszik." - mondta Jungkook, és gyengéd mosollyal Jimin arcát bámulta.
-"Mit?" – kérdezte Jimin.
-"Ha az alfádnak hívod. Nagyon szeretem." - magyarázta Jungkook.
- "Szóval csak szereted? Nem szereted?" Jimin fake duzzogta.
-"Természetesen szeretem, kicsim. Mindent szeretek benned." Jungkook ezúttal Jimin ajkát csipegette, amitől az omega elpirult.
- Én is szeretem... - motyogta Jimin és megölelte Jungkookot, arcát Jungkook mellkasára téve. – Imádom, ha így hívsz.
-"Baba?" – kérdezte Jungkook, és Jimin fejére támasztotta az állát.
-Mhm..az...-mondta Jimin szégyenlősen és Jungkook nyakába rejtette arcát,amitől az alfa kuncogott.
- Istenem, te olyan imádnivaló vagy... - mondta Jungkook, és felkapta Jimint menyasszonyi stílusban, és üvöltésre késztette az omegát.
– Mi... Jungkook...
-"Szeretlek! Szeretlek! NAGYON SZERETLEK PARK JIMIN!!!" Jungkook úgy kiabált, mint egy őrült, de Jimin csak kuncogott, miközben az alfa utat tört a hálószobájukba.
Jungkook finoman lefektette Jimint az ágyra, majd leült a lábára. Fejét Jimin combjára hajtotta. "Annyira szerencsés vagyok, hogy hyung vagy..."
Jimin csak mosolygott és Jungkook hajával játszott, míg az alfa lehunyta a szemét egy ilyen fárasztó nap után.
– Én vagyok itt a szerencsésebb, Jungkookie. - suttogta Jimin mosolyogva, amikor látta, hogy Jungkook már
elalszik. Az omega csak egy kicsit lehajolt és megcsípte az alfa fejét. "Annyira szerencsés... hogy nálad van..."
Jungkook elmosolyodott, már félig aludt. Jimin szeretettel mosolygott az Alfára. – Most pedig kelj fel és egyél valamit, mielőtt lefekszel.
Jungkook nyöszörgött, és Jimin combjaiba temette az arcát. - Nem akarom... - motyogta alig hallhatóan.
-"Gyerünk. Gyerünk. Kelj fel." - mondta Jimin megveregette a vállát, mire Jungkook végre felállt, meglazítva a nyakkendőjét.
Jimin is felállt: - Hozok neked valami finomat!
-"De semmi nehéz. Nem érzem magam túl jól. Csak hozz valami könnyűt?" Jungkook elmosolyodott, Jimin pedig elgondolkodott, majd sugárzott, hogy rájött valamire.
"De semmi nehéz. Nem érzem magam túl jól. Csak hozz valami könnyűt?" Jungkook elmosolyodott, Jimin pedig elgondolkodott, majd sugárzott, hogy rájött valamire.
– Pont a megfelelő dolgom van. - mondta Jimin és kinyitott egy szekrényt. Elővett egy doboz joghurtot és odaadta Jungkooknak. "Bár Taehyung mindent megkapott helyettem. Mivel te vagy a kedvencem, adok neked egyet."
Jungkook kuncogva átvette a dobozt. "Taehyung adott neked megint joghurtot? Hol? A suliban?" - mondta Jungkook, és lefeküdt az ágyra, miközben hátát a fejtámlának támasztotta.
– Nem. Valójában ma átjött a lakásunkba. - mondta Jimin.
Jungkook csak hümmögött, és Jimin felé biccentett, amikor kivett egy kanál joghurtot. "Értem. Ez nagyon finom. Most már értem, miért szereted annyira."
Jimin csak mosolygott Jungkookra, miközben az alfa csendben tovább ette a joghurtot.
-"Jungkookie..?" Jimin azt mondta, miközben az alfa ismét maga felé fordult: - Én... igazából el kellett mondanom neked valamit...
-"Igen?" – kérdezte Jungkook, és a felsőtestét egy kicsit jobban az omega felé fordította, tudatva vele, hogy az Alfa figyelme van rá.
-"Tudom, hogy azt mondtad, hogy ne mondjam el Taehyungnak, hogy későn jössz haza... de én valahogy... Azt mondta, beszélt az apjával..."
– Te... mi? – kérdezte Jungkook lassan, arckifejezése zavartságba váltott. – Azt mondtad Taehyungnak...
– Jungkook, én...
- Egy szívességet, Hyung... - sóhajtott Jungkook, miközben a joghurtot lenyomva tartotta. - Kértem egy szívességet. Arra kértem, hogy ne mondd el Taehyungnak, hogy késtem, de te ezt tetted...
– A saját érdekedben. Jimin a homlokát ráncolta Jungkook reakciója láttán: "Nem nagy baj, hogy elmondtam neki..." +
- Természetesen ez nagy dolog, hyung... - mondta Jungkook fáradtan. - Mr. Kim csak egy hónapja vett be a társaságba, és máris panaszkodom...
-"Te nem panaszkodsz! Senki sem mondta, hogy panaszkodsz! És Mr. Kim azt mondta, hogy ő maga mondta mindenkinek, hogy ne nehezítsd meg magad, és ezt teszik! Mondtam Taehyungnak, mert tudtam, hogy talál megoldást Tudtam, hogy segíteni fog nekünk...
- De nem akarok senkitől segítséget... többé részt vesz a szakmai életemben...
-"És miért?! A kibaszott egód miatt?!" Jimin felkiáltott: "Először is ők adták neked ezt az állást!! Ha nem akartad, hogy belekeveredjenek a szakmai életedbe, kibaszottul ezt kellett volna mondanod!"
-"Hyung... figyelj..."
– Nem, figyelj! Jimin kiköpött: "Mondtam Taehyungnak rólad, mert én vagyok az, aki rohadtul vár rád minden egyes nap, amikor későn érsz haza! Én vagyok az, akinek látnia kell a kimerült és fáradt arcodat minden alkalommal, amikor visszajössz!! Én vagyok az, aki kibaszottul terhes vagyok, és vigyáznom kell magamra, miközben te órákig nem vagy otthon, és Isten tudja MIT csinálsz! – kiáltotta Jimin könnyezve.
- Hyung... - ráncolta a homlokát Jungkook - Dolgozom...
-"Ezt mondod Jungkook!! – kiáltott újra Jimin és felkelt.
– Te... Komolyan... kételkedsz bennem...? – kérdezte hitetlenkedve Jungkook, és maga is felállt.
-"Mi más választásom van?! Nem jössz haza időben!! Nem engeded, hogy elmondjam Taehyungnak!! Hogy higgyem el, hogy nem hazudsz?!"
- Mert én nem... - mondta Jungkook megtört hangon - Mindezt érted teszem, Hyung-
-"Ó fogd be!" Jimin kiköpött a saját könnyeit törölgetve: "Tudod mit, nem is akarom most látni az arcodat! Megyek és kint alszom!"
-"Nincs várakozás!" Jungkook azt mondta, leállítva az omegát: "Megyek... és kint alszom... Te itt alszol az ágyon..." - motyogta Jungkook, hangja alig haladta meg a suttogást.
Jimin csak letörölte a könnyeit, és leült, háttal Jungkook felé fordulva, miközben az alfa csendben kifelé igyekezett.