-"Itthon vagyok!" - mondta Jimin, és levette a cipőjét, miután belépett a lakásukba.
-"Hé!" – kiáltott fel Jungkook. Aranyos kötény volt rajta, és mosogatott. – Milyen volt az első napod az iskolában?
– Jó volt, papa! - mondta Jimin ugyanolyan izgatottan, miközben Jungkook kezéből kicsúszott egy üvegtányér, és hangosan landolt a mosogatóban.
-"Istenem! Hyung!" Jungkook nyöszörgött vörös arccal.
– Mi? Úgy beszéltél, mint egy apuka! Jimin kuncogott, Jungkook felé rohant, és visszaölelte az alfát.
– Biztos éhes vagy. Csináltam neked palacsintát...
-"A fenébe apa! Te vagy a legjobb!" Jimin kuncogott, és újabb nyafogást szerzett a kipirult alfatól.
– És most mesélj, milyen volt az iskola?
Jimin duzzogva evett a palacsintájából: "Rendben volt..."
– Csak rendben? – kérdezte Jungkook, kezét kötényébe törölve, és leült Jimin elé az étkezőasztalra.
Jimin felsóhajtott: "Ez nem ugyanaz, oké? Nem vagy ott. Jobban szívás, mint valaha." Az omega még jobban duzzogott, és morcosan ette a palacsintáját.
Jungkook szeretettel mosolygott az omegára és felkelt. Elindult Jimin mögé, és masszírozni kezdte az omega vállát.
- Aah~ - nyögte Jimin, és érezte, hogy ellazulnak az izmai.
Jungkook büszkén, elégedetten mosolygott.
-"Mmm~ igen apu~ ott..."
– Hyung! Jungkook hátralépett, úgy nézett ki, mint egy emberi paradicsom.
Jimin nevetésben tört ki. "Mi? Tényleg nem tetszik, hogy így hívlak?"
Jungkook csak duzzogott: "M-Miért? Miért akarsz így hívni? Ez az egyik trükköd vagy mi??"
– Mi van, ha az? Jimin incselkedve vonta fel a szemöldökét.
Jungkook pislogott rá, és vörösebb lett, ha ez lehetséges volt. "O- Oké. Hívhatsz így..."
Jimin olyan hangosan nevetni kezdett, és Jungkookra vetette a testét támogatásért.
-"I-Istenem... Miért vagy te olyan c-cuki Jungkookie?" - mondta és kedvesen megcsípte Jungkook arcát, miközben az alfa csak egy széles nyuszimosollyal cserébe megkönnyebbült, hogy a hyungja csak ugratja.
____________________________________
– Ezt vagy ezt? – kérdezte Jungkook, és két különböző öltönyt mutatott ki a kezében.
– Öhm.. ezt! - mondta Jimin, és a fekete színűre mutatott, ragyogó izgatott mosollyal.
Jungkook idegesen kuncogott: "Hyung, tényleg öltönyt kell hordanom?
– Csak ne gondolkodj túl sokat! - mondta Jimin, és betolta az alfát a mosdóba. "Most menj és próbáld ki! Beleegyeztem, hogy iskolába megyek, szóval minden nap úgy kell felöltözned, ahogy én szeretném!"
– De hyung...
Mielőtt Jungkook befejezhette volna a mondatát, Jimin az arcára csukta az ajtót, és kuncogott, amikor meghallotta az alfa nyüszítését a másik oldalon.
10 perc várakozás után Jungkook végre kisétált a mosdóból és a telefonjával elfoglalt barátja elé állt.
– Öhm.. Hyung..? Jungkook megköszörülte a torkát, végül felkeltette az omega figyelmét.
Abban a pillanatban, amikor Jimin felnézett az Alfára, a telefonja kiesett a kezéből: "Bassza meg..."
– Huh? Jungkook elpirult, és félénken megvakarta a tarkóját.
– Ezt nem hordod.
- "Mit?" Jungkook megkérdezte: "De... miért... túl rosszul néz ki...
-"Túl jó!" Jimin kiköpött, és leültette a barátját a kanapéra, miközben levette az öltönykabátját.
-"Mi-hyung- mi vagy..."
Jimin ezután vett egy nyakkendőt, és felvette. Összeborzolta az Alfa haját, de ettől még szexibbnek tűnt. Jimin vereségében felsóhajtott, és leült az ágyra a kanapé mellé, arcát a kezébe temette.
-"Hyung...? Jól vagy? Mi a baj?" – kérdezte Jungkook aggódva.
– Hogy nézhet ki még mindig ilyen jól? Jimin nem tudta, hogy sírnia kellene a boldogságtól, hogy az alfája olyan szexi, vagy attól, hogy az irodájában minden ómega megpróbálja eltalálni.
Jungkook felkuncogott a fejét csóválva: - Ideges vagy, mert jól nézek ki?
- Nem leszek ott... - nyüszített Jimin duzzogva. - Mi van, ha valami csinos omega megpróbál elcsábítani?
Jungkook leült a térdére, és a kezébe fogta Jimin kezét. Elmosolyodott és Jimin szemébe nézett.
– Akkor megmondom nekik, hogy maradjanak távol tőlem, mert nálam van a világ legszebb omegája.
"Tényleg...?" – kérdezte Jimin halk hangon.
-Persze, szerelmem...-mondta Jungkook, és ezúttal Jimin volt a sor, hogy dühödten elpiruljon. Az ajkába harapott, és lenézett, hogy elrejtse mosolyát.
- Oké... - motyogta Jimin félénken, Jungkook pedig felállt, és megcsókolta az omega homlokát. Megpróbált visszahúzódni, de Jimin még erősebben fogta a kezét.
– Még mindig nem mész el így. - mondta Jimin sötét, ijesztő hangon, teljesen más, mint amit egy másodperccel ezelőtt használt.
-"H-Hyung-"
Jimin felállt és vigyorgott az alfára. "Megszagollak. Hogy még mielőtt egy omega megálmodna, hogy közeledne hozzád, tudják, hogy el vagyok ragadtatva." - mondta Jimin, úgy hangzott, mint azok a pszichopaták a kdrámákban, és rávette szegény Alfát.
-M-Megszagolsz...?" – kérdezte Jungkook.
– Igen. Nem bánod? – kérdezte Jimin felvonva a szemöldökét.
-"N-Nem Nem nem! Természetesen nem! Kérlek tedd meg! Kérlek, illatosíts! A tiéd vagyok!" – mondta gyorsan Jungkook, és idegesen mosolygott.
Jimin Jungkook vállán tartotta a kezét, és lábujjhegyre kelt. Az omega Jungkook nyakába temette az orrát, éppen ott, ahol az illatmirigye volt, és magába szívta egy frissen főzött kávé erős illatát. Jimin egyszerűen imádta. Finoman megdörzsölte az orrát, és észrevette, hogy a kávészagot teljesen elfedi saját lágy rózsaillata.
A folyamat során Jungkook minden tőle telhetőt megtett, hogy egy helyben álljon. Megborzongott, amikor Jimin orra hozzáért a bőréhez, és lehunyta a szemét, amikor az omega illatosítani kezdte. Egyszerűen imádta Jimin illatát. Olyan puha, édes és kedves volt. Pont mint maga Jimin.
Miután az omega elkészült, büszkén hátralépett, és az Alfára mosolygott, de megtorpant, amikor észrevette, ahogy Jungkook őt nézi. Nem a szokásos lágy mód volt, hanem intenzív. Mint egy alfa, aki az omegáját nézi.
-T-Thetek... akarom... én-én... - nyelt egyet Jungkook, és olyan nehéznek találta uralkodni magán. Jimin észrevette, hogy Jungkook az ajkát nézi, és megnyalta a sajátját.
Jimin tudta, mit akar az alfája.
Így hát átkarolta a fiatalabbat, felállt a lábujjaira, és szenvedélyesen megcsókolta az alfát.
Jungkook kezei utat találtak Jimin derekán, és olyan szorosan átölelte, mintha Jiminre vágyna.
"J-Jungkook..." nyögte Jimin a csók közben, miközben Jungkook gyengéden felemelte, az ágy felé sétált. Jimin kezeit Jungkook sötét hajába temette, miközben a lába már nem érintette a padlót.
-"J-Jungkook k-kérlek-" nyögte ismét Jimin, és éhesen megcsókolta Jungkookot. Éhes volt. Szüksége volt Jungkookra...
-"Hú, hú, hú! Gyerekek! Lassíts!" Egy hang félbeszakította őket, és arra késztette őket, hogy a hálószobájuk ajtajára nézzenek, ahol egy mosolygó Baekhyun és egy zavarba ejtő Chanyeol állt.
– Mi a fenét keresel itt? Jimin kiköpött, bosszantotta a behatolás.
- Hyung... - suttogta Jungkook, majd az idősebb pár felé fordult. "Sajnálom. Mi van, srácok?"
-"Mi van, az az irodád, fiatalember," mondta Baekhyun, Jungkookra, majd Jiminre nézve, és az iskolád, kurva. Ha nem emlékszel, el kell vinnem Jimint az iskolába, míg Chanie viszi Jungkookie az irodájába. Kint vártunk, hívtunk titeket srácok, egyikőtök sem vette fel, így be kellett jönnünk, mert már késő van."
– Ó, igen... igaz. - mondta Jungkook, és eszébe jutott.
– Mégis! Annyira durva tőled, hogy berontsz a hálószobánkba, mint valami civilizálatlan kapa...
- Hyung... kérlek... - suttogta ismét halkan Jungkook, miközben szemével könyörgött Jiminnek, hogy hagyja abba.
Jimin megállt, de a fogát csikorgatta, mielőtt ellökte Jungkookot és dühösen elhagyta a szobát.
- Sajnálom... - mondta Jungkook, és bocsánatot kért Baekhyuntól.
"Rendben van Jungkookie. Már megszoktam ezt a köcsögöt. Pont olyan, mint a fiatalabb énem." - mondta Baekhyun kuncogva, majd elment, felkapva Jimin iskolatáskáját a kanapéról.
Miután kint volt, Chanyeol Jungkook felé sétált, és rámosolygott a fiatalabb alfára. "Ne szomorkodj a munkád legelső napján, Jungkook ah... Jimin rendben lesz.. nem haragszik rád..."
Jungkook megpróbált visszamosolyogni az idősebbre: "Remélem, Hyung..."
_________________________________