– Nem megyek vissza abba a pokolba, és ez a végső! - mondta Jimin, és sóhajtva leült az ágyukra. Keresztbe fonta a karját, és Jungkookra próbált dühös pillantást vetni, de az alfa számára csak úgy nézett ki, mint egy duzzogós cica.
– És miért van ez, csinos hyungom? – kérdezte kedvesen Jungkook, és leült az omega mellé, kezében egy üveg körömfestékkel. Óvatosan megfogta Jimin lábát, és a combján tartotta.
Jimin tovább duzzogta: – Azt akarom, hogy lila legyen. – mondta Jimin a körömfesték színét nézve.
Jungkook a kezében lévő pirosra nézett, majd Jiminre, majd a fésülködőasztalukra. Gyorsan felállt, megkapta a lilát, és elfoglalta a pozícióját, mint korábban.
– A lényeg, hogy nem megyek vissza az iskolába, és ennyi! Jimin duzzogva nézett Jungkookra, mint egy dühös baba.
– És megkérdeztem, hogy miért, hmm? – kérdezte Jungkook apró mosollyal az arcán, és arra koncentrált, hogy lefestse hyung lábkörmét a baba lila árnyalattal.
-"Mert nem akarom~" nyafogott Jimin. "Annyira unalmasggg~"
– Ez az oka? Jungkook kuncogott, még mindig nem vette le a szemét a körméről. Már majdnem végzett az első lábbal. De Jimint bosszantotta Jungkook reakciója és visszahúzta a lábát.
-"Igen az! És nagyon is érvényes!" - mondta Jimin.
Jungkook kedvesen mosolygott Jiminre, és gyengéden hátrahúzta a lábát, és ismét a combjára helyezte őket. "Jó ok lett volna, ha nem akarsz menni, mert nem szereted az ottani embereket."
-"Ez is egy ok! De nem ez a fő ok. Gondolj csak bele. Gyűlölöm Markot és a barátait, de egyáltalán nem hatnak rám. Csak egy csomó értéktelen kártevőnek tartom őket, nem érik meg idő." Jimin a szemeit forgatva mondta: – És őszintén szólva, nem szeretek ott senkit. Jimin azt gondolta: "Ne várj! Nagyon szeretem Taehyungot! Nagyon jó a közelben lenni!" - mondta Jimin élénken mosolyogva, és egyfajta választ várt az alfájától.
Jungkook erre elmosolyodott: "Igen ő. Örülök, hogy neked is tetszik. Vele maradhatsz, nem fogsz többé unatkozni." Óvatosan lefelé tartotta Jimin lábát, majd megfogta az omega kezeit.
Jimin mosolya lehervadt, amikor meghallotta, hogy "Mit értesz azon, hogy "mint ő is"? Ki szereti még?"
– Én igen. – mondta Jungkook, ami azt illeti, és megfestette Jimin bal kezének hüvelykujj körmét.
Jimin hátrahúzta a kezét, mintha megégette volna. "Elnézést?! Hogy érted azt, hogy kedveled?!" – kérdezte Jimin sértődötten.
Jungkook kuncogott: "Kedvelem őt, azt jelenti, hogy kedvelem. Tae nagyon jó..."
-"Nem nem nem!" Jimin megállította az alfát, közelebb lépett a barátjához: "Mi van veled?! Egy másik alfáról beszélsz!!" - mondta Jimin.
-"Tudom." Jungkook nevetett.
-"Az Omegád azt mondta, hogy szereti az alfát!!" Jimin újra próbálkozott.
– Tudom, hyung. Jungkook ismét elmosolyodott, és olyan gyengéden megfogta Jimin kezét, mintha üvegből lenne, és eltörik, ha óvatosság nélkül hozzáér.
-"Jungkook!! Féltékenynek kell lenned!! Miért nem vagy féltékeny?!?!" - kiáltott fel Jimin.
– Mert Tae jó alfa, és megbízom benne. Jungkook őszintén elmosolyodott, és úgy festette ki Jimin körmeit, mintha nem lenne nagy baj.
-"És mi van velem?! Mi van velem, mi?! Mi van, ha megcsallak valaki mással?!" – kérdezte Jimin homlokát ráncolva a néma buta alfájára.
– Nem fogsz. Jungkook elmosolyodott, és megfogta Jimin másik kezét, miközben végzett a bal kezével.
-"Mi... elnézést! Megtehetem! És fogok is..." Jimin elhallgatott, amikor Jungkook végre felnézett rá... ijedt arckifejezéssel... mintha még viccből Jungkook megijedt attól, hogy Jimin miről szól. mondani.
Ez összetörte Jimin szívét.
- Nem fogom... soha nem foglak megcsalni... - mondta őszintén Jimin, és az ártatlan őzike szemébe nézett, és várta a válaszát.
Ennek hallatán olyan volt, mintha Jungkook végre újra levegőt kapott volna. Jimin nyelt egyet. Ez az Alfa mennyire szerelmes volt belé, hogy félt a puszta gondolatától, hogy valaki mással van.
- Tudom, hogy nem fogsz... Benned bízom a legjobban, Hyung... - Jungkook őszintén elmosolyodott, és lágy csókot adott Jimin ujjperceire.
Jimin nyelt egyet, és pislogott a szemével. Néha, ahogy Jungkook ránéz, sírni akar... Nem azért, mert fél vagy szomorú, vagy ilyesmi... de még mindig nem hiszi, hogy megérdemelné a szeretet ilyen tiszta formáját... nem tud hisz Jungkook olyan feltétel nélkül szeret valakit, mint ő. sírni akar, mert Jungkook olyan szenvedélyesen szereti... és ez mindig látszik az alfa szemén...
Csak abban reménykedik... egyszer Jungkook is meglátja majd Jimin szemében azt a sok szeretetet önmaga iránt...
Jungkook gyengéden felkapta Jimint, és az ölébe ültette, és úgy nézett Jiminre, mint aki Isten legszebb teremtménye. Mindig így néz az omegára... mintha nem akarna látni semmit, ami nem Jimin...
– Miért nézel így rám...? – kérdezte Jimin, hangja alig haladta meg a suttogást.
-"Mint micsoda..?" – suttogta vissza Jungkook, miközben továbbra is ugyanúgy Jiminre nézett. Megnézte a gyönyörű szemeit, az imádnivaló szeplőket az arcán, az aranyos gombos orrát, a telt rózsaszín ajkait, majd vissza a világ kedvenc szempárjába.
- Például... ez... - kérdezte Jimin nyelve, és elveszett az őszinteségben, amit azok az őzike szemek tartottak.
Jungkook elmosolyodott: "Mert valahányszor rád nézek... úgy érzem, élek... látlak... érzem... téged hyung... te vagy az... . mindig te vagy... nem tudok másra gondolni... nem tudok másra nézni... az életem körülötted forog... te jelented nekem a világot... úgy érzem ... te vagy az oka annak, hogy lélegzem,te vagy az oka annak, hogy a szívem dobog minden egyes részem... csak rád akar nézni... fogni... védni és csak... legyél itt... velem..."
- Jungkook... - Jimin elakadt a szava.
-"Szerelmes vagyok beléd, hyung..." mondta Jungkook, "reménytelenül... szenvedélyesen... kétségbeesetten... szerelmes beléd...."
Jimin már nem tudott mit mondani. Az egyetlen dolog, amit tehetett, hogy becsukta a szemét, és Jungkook nyakába temette az arcát, és megpróbálta visszatartani a könnyeit.
______________________________________
-"Szia Jimin!" – mondta Hobi izgatottan, és megölelte az omegát.
Mindenki más mosolyogva üdvözölte Jimint, miközben Jimin csak a szemét forgatta.
– Miért van ilyen rossz kedve? - suttogta Taehyung Jungkook fülébe.
– Mert nem akart visszajönni az iskolába. – suttogta vissza Jungkook.
-"Akkor nem kellett volna erőltetni. Biztos megijedt..."
– Megijesztettem a seggem. Jungkook felkuncogott: "Most, hogy Hyung visszatér, mindenki halálra fog rémülni az iskolában. Hyung nem akart jönni, mert nem akart újra tanulni. Nagyon boldog volt, hogy távol volt minden feladattól, vizsgától és egyebektől. . Most, hogy visszatért...
– Ó, nézd, ki jött vissza. Mark nevetett, és a csoport felé indult. „A slampos omega végre visszatért az üzletbe.
Mindenki dühösen nézett rá, Jungkook pedig előrelépett, hogy megüsse a másik alfát, de mielőtt bármit is tehetett volna, Jimin Mark felé sétált.
-"Igazad van. Visszajöttem." - mondta Jimin és élénken mosolygott rá.
Mark vihogott: "Örülök. Annyira hiányoztál, bébi..." mondta, és felemelte a kezét, hogy megsimogassa Jimin arcát, de mielőtt megérinthette volna az omegát, Jimin elővett egy tollat a zsebéből, és beleszúrta. az ő keze.
Az alfa felsikoltott a fájdalomtól, hátralépett, és vérző kezével a földre botorkált.
– Megadtam neked az engedélyt, hogy megérints, kurva? Jimin kiköpött, és az alfára meredt.
-"Azta!" Taehyung ujjongott, míg mindenki más túlságosan elképedt ahhoz, hogy reagáljon.
Jimin boldogan indult Jungkook felé, és egy aranyos mosolyt küldött rá: "Csak az alfám tud megérinteni!" - mondta, és megpipálta Jungkook ajkát, amitől a fiatalabb alfa pirulni kezd.
-"Mi történik itt?" – kérdezte egy tanár, látva Mark véres kezét, miközben az alfa tovább üvöltött, mint egy hiéna.
Mielőtt bárki reagálhatott volna, Jimin hangosan sírni kezdett, és megölelte Jungkookot, mintha az élete múlna rajta.
– Mi történt, Jimin? A tanár figyelme most a síró ómegára irányult.
-"Szegény M-Markie. Olyan hülye. Mondtam neki, hogy ne nyúljon hozzá a táskámhoz. De nem hallgatott rám!
És m-megsérült..."
– Miért érintette meg a táskádat? – kérdezte homlokráncolva a tanár.
– Azt mondta, adjak neki pénzt. Amikor visszautasítottam, erőszakkal belenézett a táskámba...
– Miért kért tőled pénzt? A tanár most Markra nézett.
- Mert mindig pénzt vesz el mindannyiunktól... - mondta Jimin ártatlanul duzzogva, és minden barátja felé fordult: - Ugye...? Kérdezte és mindenki bólintott, mint egy báb.
-"Mark!! Találkozzunk az igazgatói irodában! Most!" A tanár felkiáltott, és dühödten távozott a helyszínről.
– És aggódtál, hogy Jimin nem lesz itt biztonságban. Jin felkacagott, könyökölve Jungkookra, mindenkit megnevettetve, míg Jimin csak a szemét forgatta, fejét Jungkook vállára hajtotta.
– Inkább mindenki más biztonsága miatt aggódom. - mondta Hobi és mindannyian egyetértettek, míg Jungkook csak mosolygott a nyakába temetett aranyos arcra.
_________________________________