Vasárnap lévén úgy döntöttünk, hogy a kis csapattal össze állunk, hiszen mindenki halálra unta magát. Úgyhogy Inah, Minho, Hari, Nayeon és én megbeszéltük, hogy nálunk gyülekezünk, utána pedig elmegyünk megnézni egy filmet, a többit pedig kitaláljuk.
-Oppa, így jól nézek ki?-Állt meg előttem Nayeon kétségbeesetten, én pedig végig nézve rajta bólintottam egyet, majd közelebb léptem hozzá, s az ajka széléről egy kis rúzst kentem le.
-Félre kented.-Dörzsöltem össze ujjaim, ő pedig megköszönte segítségem, majd leült az ágyam szélére, s onnan nézte, hogy én még a ruháim között kutakodom.-Izgulok, hogy Minho is ott lesz.-Kezdett jobb lábával "dobogni" egy helyben, míg én szemöldök ráncolva néztem rá.
-Találkoztatok már kettesben is, nem?-Emeltem magam elé egy pólót, hogy megnézzem milyen állapotban van, közben vártam, hogy húgom válaszoljon.
-De. De..Ahj, nem történt semmi és nem tudom, hogy merjek-e kezdeményezni felé, vagy sem?!-Terült ki az ágyon egy fura morgás kíséretében, közben én lekaptam magamról a nadrágomat, s felhúztam egy farmert, valamint pólót is cseréltem.
-Merj! Szeretik a fiúk, ha a lányok kezdeményeznek feléjük. Hidd el! És Minho-nak nem vagy közömbös.-Rántottam vállat lazán, s ezen a ponton határoztam el, hogy én bizony segítek nekik, ugyanis úgy látszott, hogy ezek ketten maguktól semmit sem tesznek azért, hogy legalább egy kis jelet adjanak a másiknak.
-Honnan veszed?
-A kezdeményezést, vagy azt, hogy Minho-nak tetszel?
-..Mindkettőt!-Válaszolt vontatottan, míg én csípőre tett kezekkel fordultam felé és szenteltem neki minden figyelmem.
-Először is..Attól, hogy meleg vagyok, még férfi. És tudom nagyon jól, hogy mikre vágynak a férfiak. Független attól, hogy lány vagy pedig fiú az illető.-Emeltem magasba a mutató ujjam, majd' pedig folytattam.-Másodszor pedig..Minho a legjobb haverom, hidd el nekem, hogy nem hazudok! Csak ugyan olyan ökör mint te és nem mer kezdeményezni feléd. Szerencsétlenek...-Ráztam fejemet egy sóhaj kíséretében, míg ő szemöldökét ráncolva pillantott fel rám.
-Ezt pont te mondod, aki már egy éve szenved Jimin után? Na ne vicceljünk..!-Forgatta szemeit horkantva egyet, míg én egy rosszalló tekintettel illettem őt, de nem tulajdonítottam neki ennél több figyelmet, sem pedig a témának. Tulajdonképpen amúgy is igaza volt, bár ezt be nem vallottam volna neki. Elég, ha én tisztában vagyok azzal, hogy mi a hibám.
Fél órán belül már mindenki nálunk tanyázott, s miután eommáék elengedtek minket -persze csak egy kiadós ebéd után-, már néztünk is egy filmet interneten, s aztán neki is indultunk, hogy ne késsük le azt. Persze megint valami bugyuta mesét kellett nézzünk, de igazából nem volt ellenemre, hiszen én azzal is tökéletesen meg vagyok. Viszont eldöntöttem, hogy legközelebb mi fiúk fogunk filmet nézni neten és nem pedig a lányok.
-Sosem nézünk akciót..-Morogtam orrom alatt már a sorban állva, míg Nayeon oldalba bökött, Hari pedig elkuncogta magát.
-Persze, mert a mesék aranyosabbak.-Rántott vállat lazán, míg én szemem forgatva adtam át a jegyemet, s aztán indultam meg a kijelölt terem felé.
A mese egyébként nem volt rossz, sőt, még tanulságosnak is mondanám. Szép dolgot üzent és nagyon édes volt. Nem gondoltam volna egyébként, főleg, hogy egy szuperhős kutyás meséről beszélünk, de azért kellemesen csalódtam.
-Látod? Nem választunk mi olyan rosszul!-Húzta ki magát büszkén Inah, míg én sóhajtva bólintottam egyet.
-Tény és való, hogy annyira nem volt szörnyű..-Adtam be a derekam, míg az összes lány vigyorogni kezdett, ám Minho olyan grimaszt vágott, mint aki menten meghal.-Veled meg mi van?
-Szenvedek mint hasmenés közben egy tömött nyilvános WC-n.-Húzta száját, míg én elnevettem magam.-Bezabáltam nálatok és még itt is.
-Menj el a mosdóba! Megvárunk.-Biccentett a WC-k felé Hari, Minho-nak pedig több sem kellett, már rohant is, hogy kiadja magából a nap fáradalmait. Legalábbis próbált volna rohanni, valójában úgy nézett ki, mint aki már régen össze fosta még a bokáját is. Szerintem már karcolt a vége.
-Milyen helyes..-Motyogta Nayeon utána pillantva, míg én úgy néztem rá, mintha minimum azt mondta volna, hogy ő fiú.
-Felettébb vonzó, miközben majd' össze fossa magát és ráadásul úgy rohan, mintha egy adag szar lenne a gatyájában.-Bólintott egyet Inah, míg Hari nevetve csapkodni kezdte a térdét, ami végett többen is ránk néztek a plázában, ám mi nem igazán zavartattuk magunkat.
-Naa~! Tényleg az..-Duzzogott Nayeon, én pedig megveregettem a vállát.
-Semmi baj Nayeon-ah, mindenkinek másmilyen fétise van!-Rötyögtem saját magamon, míg ő sóhajtva fejét kezdte rázni, s ezzel ő fel is adta a velünk folytatott kommunikációt.
Nem sokkal később Minho egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében jelent meg ismét, s aztán vigyorogva csípőre vágta a kezeit.
-Ez jól esett..-Simított hasára, majd aztán vigyorogva szét nézett a kis csapatunkon.-Én azt mondom menjünk karaokezni!-S azzal meg is indult célirányosan előre. Nem volt ellenvetése senkinek sem, úgyhogy vállat vonva követtük a fiút, hogy elmenjünk énekelni, ahogyan ő azt javasolta.
Buszra szálltunk, majd pedig egy kis séta után be is mentünk egy épületbe, ahol másfél órára béreltünk egy szobát.
Nem volt bajom az énekléssel, de én nekem határozottan nem ment. A kis csapatunk közül egyedül Inah-nak volt valamiféle hangja, mi viszont szörnyűek voltunk. Bár ennek csak azért örültem, mert így nem kellett féljek, hogy egyedül én leszek rossz. Mondjuk amúgy sem izgultam volna, szerencsére egy aranyos kis társaság vagyunk mi, nem ítélkezünk, főleg nem egymáson.
Az első dalt Inah nyomta le, hogy legalább valami szép kezdés legyen, ha már ott voltunk, aztán pedig Nayeon jött. Borzasztó volt, ezt tagadni sem tudtam volna. Olyan macskákat megszégyenítő hangon vinnyogott, hogy nem tudtam rajta nem nevetni. Persze ő ezt nem bánta, sőt, ő is nevetett saját magán. Hogy is ne nevetett volna? Ezután viszont Minho feldobta az ötletet, hogy igyunk is egy picit. Viszont mivel egyáltalán nem voltunk nagykorúak, így kénytelen volt egyedül menni hozni pár üveg Sojut, mivel ő már az volt.
Nayeon-t figyelmeztettem, hogy ne igyon túlzottan sokat, hiszen azért ő mégiscsak kisebb, valamint erre Hari figyelmét is felhívtam. Én sem szerettem volna túlzásba esni, főleg úgy, hogy ezek után haza kellett menjünk. Eomma tuti ki lenne ránk akadva, ha kissé kótyagosan mennénk vissza. Nem hiszem, hogy repesne az örömtől, sőt.
Inah és Minho annyit ittak amennyit akartak, azért Minho keze mégsem volt megkötve, a lánynak pedig szinte mindent elnéztek a szülei. Természetesen határok nála is voltak, de nem haragudtak meg rá, ha pl. iskola után ivott egy picit szórakozás céljából, vagy pedig a hétvégén. Mint például ezen a vasárnapon is. A lényeg az volt, hogy ne csapja magát túlzottan szét, valamint ne legyen bedrogozva s a többi.
Fél órán belül viszont sajnos be ütött az élet, ugyanis két kedves osztálytársam túlzottan sokat ittak, valamint Nayeon-al és Hari-val is elszaladt a ló. És be vallom őszintén, én is többet ittam, mint amennyit bírok. Tulajdonképpen nem ittunk rengeteget, csak többet mint kellett volna, avagy amennyit bírunk. Húgom és barátnője már egy üveg után be tudtak csiccsenteni, viszont akkor megittak kettő üveggel is. Én pont ennyit bírok, viszont legalább három és fél üvegnyi itóka lecsúszott a torkomon. Inah és Minho mennyiségét már nem is számoltam az ötödik után.
-Hazsjátok, nekem nagyon kell pizsilnem..-Kuncogott Inah, s Hari meg is indult, hogy elkísérje őt a mosdóba, ám a második lépése után bele esett a kukába, aminek a teteje azonnal be is tört alatta. Mindnyájan nevetni kezdtünk, s torkunk szakadtából röhögtünk a lányon, aki szintén annyira nevetett, hogy már szó szerint vörös volt. Húgom azonnal sietett volna segíteni neki, ám ő rá esett a lányra, így ketten együtt eldőltek, a kuka tartalma pedig a földön végezte. Mire oldalra pillantottam Inah már egy hatalmas kaspós növénybe engedte a húgyhólyaga tartalmát, Minho pedig bőszen videózta őt, de persze úgy, hogy a nagyon intim területek ne látszódjanak. Bár annyira nevetett és rángatózott közben, hogy szerintem amúgy sem sok látszott a lányból.
Miután mindenki lenyugodni látszott nagy nehezen össze szedtük magunkat, s nem is törődve vele, hogy még van fél óránk; kifelé vettük az irányt, hogy aztán meginduljunk Seoul utcáin.
Karöltve, s az egész járdát elfoglalva sétáltunk végig a városon, közben ide-oda ingadoztunk, s torkunk szakadtából énekeltünk. Nagyon sokan megbámultak minket, a gyerekes anyukák ki is kerültek bennünket, viszont voltak olyanok is, akik mosolyogva nézték, hogy mi bizony fejben többen is vagyunk, mint a valóságban.
Fogalmam sincs, hogy mennyi idő telhetett el mire egy buszmegállóba kerültünk, de már csak azon kaptam magam, hogy Minho és Inah búcsúznak, majd buszra szállnak. Hari-t viszont még részeges fejjel sem mertem egyedül hagyni, úgyhogy őt inkább haza kísértük gyalog. A probléma csak annyi volt, hogy ő teljesen a másik irányban lakott mint mi, tehát nekünk minimum egy óra kellett volna, hogy haza essünk. Ráadásul Nayeon-on még a friss levegő sem segített, s olyan részeg volt, hogy azt fájdalmas volt még nézni is. Be vallom őszintén; nem mertem így haza vinni őt, úgyhogy végső elkeseredésemben megnyomtam a telefonomban az első olyan személyt, akire bármikor és bármiben számíthattam.
-Gguk?! Baj van?
-Értem tudnál jönni, Hyung?
-Mondd meg, hogy hol vagy!
2022.09.15.
Köszönöm, hogy elolvastad!💗
Hibákért elnézést!🥺