Kimentünk a kertbe, majd amikor már alig hallatszódott a zene megálltunk.
-Bocsi a színjátékért, de Adam komolyan mindenkire rámászik. Nem akartam, hogy te is egy legyél a sok lány közül.
-Nem haragszom és persze köszönöm. De ha megcsókoltál volna...izé..
-Neked még nem volt első csókod? -kérdezte meglepetten.
-Nem..-feleltem
-Hű akkor még szerencse, hogy nem csókoltalak meg. Nem szerettem volna elvenni ezt a pillanatot.
-Legalább most már megismertem azt a hírhedt Adamat. -mondtam nevetve
-Igen. -mondta ő is nevetve.
-Szerinted Diaz merre van?-kérdeztem
-Valahol a közelben, érzem.
-Mennyünk sétálni, talán előmerészkedik. -javasoltam
-Rendben.
Elkezdtünk sétálni közben pedig beszélgettünk egy csomót. Kiderült, hogy egy rendes ember, csak neki is vannak hibái. Épp készültünk volna bemenni amikor valaki megszólalt mögöttünk.
-Hova hova? -kérdezte az idegen
-Zoé állj mögém. -mondta feszülten.
-Ki kérdezi? -mondta
-Nem is rémlik a hangom?
-Diaz. Már vártam, hogy mikor bukkansz fel. -mondta kimért hangon.
-Hát mit ne mondjak téged elég nehéz kinyírni. -mondta nevetve
-Még szép. Odafigyelek arra, hogy ki van körülöttem.
-Jelen esetben egy bájos lány. Szívesen kipróbálnám. Hallom Adamtől együtt vagytok. Aranyom nem szeretem ha hazudnak nekem.
-Most elnézést kéne kérjek? -kérdeztem flegmán. Az egyszer biztos, hogy ha nem öregségben akkor a nagy szám miatt fogok meghalni.
-Léci Zoé ebből maradj ki, nem tudod mire képes. -Súgta oda Andrew.
-Nem érdekel Andrew, ha van véleményem azt ki is mondom.
-Most felteszek neked két választást. Te döntesz. -kezdett bele Diaz.
-Mondanám, hogy figyelmesen végig hallgatom, de ennek csak a vége igaz.
-Megöllek mindkettőtöket, vagy megölöm a kis csajt, te választasz. -mondta gonoszan
-Van egy ajánlatom. -Mondta Adam miközben fegyvert fogott Diaz fejéhez.
-Elengeded őket, vagy meghalsz. -mondta kimérten
-Nincs szükségem a segítségedre Adam. Egyedül is elintézem,
-Nem miattad csinálom. Hanem Zoé miatt. -mondta majd meghúzta a ravaszt ezzel megölve Diazt.
-És most te következel Pirce. -épp lábon akarta lőni amikor a golyó elé ugrottam így az én lábamat találta el a golyó és nem az övét.
-Zoé! -futott oda hozzám Nate. A fiúk elkábították Andrewt én meg a földön feküdtem könnyezve.
-Zoé jól vagy? Mennyire fáj? -kérdezte Nate.
-Jól vagyok, és kurvára fáj! -mondtam szinte sírva
-MI A FRANCÉRT UGROTTÁL A GOLYÓ ELÉ? TE TELJESEN HÜLYE VAGY? -kelt ki magából Adam.
-Miért akartad lelőni? -kérdeztem, miközben a bátyám próbált talpra állítani.
-Többek között azért mert ez volt a mai nap lényege, hogy megöljem. A másik okot inkább megtartom magamnak.
-Haza tudnánk menni. Baromira fáj a lábam.
-Igen, persze. -megfogott és menyasszony pózba felkapott így vitt a kocsiig.
Mivel fáradt voltam elaludtam hamar. Arra emlékszem még, hogy valaki lerak az ágyamra és betakar. Utolsó szó ként mondta, hogy „szeretlek és sajnálom". Ebből a hangból tudtam jól, hogy Adam az aki kiejtette ezeket a szavakat.
REGGEL
Mondanám, hogy szép reggelre ébredtem, de tudtam jól, hogy még csak most jön a java a tegnapinak. Először is tuti kapni fogok azért, mert nem követtem a tervet, másodszor azért, mert a golyó elé ugrottam. Szóval szép napnak nézünk elébe. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem fogom engedni, hogy bántsák Andrewt. Ehhez viszont Adammal kell beszéljek.
Szépen lassan leballagtam a földszintre. A fiúk már reggeliztek, de amikor beléptem minden szem rajtam volt.
-Fiúk én tényleg nagyon sajnálom. -kezdtem bele, de ekkor Col felállt és nagy lépésekkel oda jött elém. Egy pillanatra azt hittem, hogy megüt vagy leordítja a fejem, de aztán annyit érzek, hogy megölel. Olyan szorosan, hogy azt hittem össze akarja roppantani a bordáimat.
-Szeretünk coffos, és nem haragszunk.
-Zoé reggeli után az irodámba! -mondta Adam, majd kisétált a helységből.
-Haragszik rám ugye?- kérdeztem a fiúktól.
-Eléggé. -mondta Nate
-Ugye nem bántottátok Andrewt? -kérdeztem kétségbeesetten.
-Adam mondta, hogy amíg nem kelsz fel addig nem fogja bántani.
-Szuper, akkor ha az a célja, hogy előttem kínozza meg én esküszöm, hogy megverem. -mondtam mérgesen.
-Egyél gyorsan, mert nem szeret várni. -mondta teli szájjal Col. Én csak egy jót nevettem rajta és elkezdtem enni.
Reggeli után felmentem az emeletre és a dolgozó szoba előtt megálltam. Pár pillanatig csak bámultam az ajtót hátha eltűnik, de sajnos nem. Kopogtam kettőt, majd egy dünnyögés után kinyitottam.
-Ülj le. -mondta Adam, fejét fogva.
-Figyelj én..-kezdtem bele de újfent félbe szakítottak.
-Nem kell, hogy sajnáld. Egy kérdést viszont felteszek neked. -nézett a szemeimbe.
-Miért ugortál a golyó elé ezzel kockáztatva az életed egy olyan emberért akit alig ismersz.
-Jobban ismerem, mint azt hinnéd. Lehet nektek van pár infótok róla, de semmit sem tudok arról, hogy mit élt át.
-Értem. -felelte.
-Adam, kérlek beszéljünk nyugodtan. Tudom, hogy egy életre eljátszottam a bizalmad, de esküszöm neked soha többé nem teszem meg csak ne bántsátok. Megértem, ha megutálsz és nem beszélsz velem többet, de arra kérlek utoljára, hogy engedd el őt.
-Miért tennék én neked szívességet? -kérdezte
-Mert szeretsz. -válaszoltam.
-Ezt honnan veszed? -kérdezte, majd rám nézett.
-Látom rajtad, és amikor Andrew azt mondta, hogy megcsókol meg hogy összejöttünk láttam rajtad valamit amit még soha.
-Gondolj amit akarsz, de nem tetszel nekem.
-Ezt mond akkor amikor józan vagy. -mondtam majd felálltam.
Épp nyitottam volna ki az ajtót amikor egy kéz visszarántott majd a falnak préselt.
-Tudod milyen nehéz volt nekem 3 évig titkolni és elrejteni hogy tetszel nekem? És addig türtőztetni magamat, ne hogy olyat tegyek amitől megutálsz? Tudod milyen nehéz volt nem azon gondolkodnom, hogy vajon milyen ízű a csókod?
-Akkor milyért tetted? -kérdeztem tőle miközben szemébe néztem.
-Mert féltem, hogy te nem érzel semmit irántam. De most. -és teljes testét nekem döntötte. -most már nem tudom visszafogni magam.
-Akkor ne tedd. -és kimondtam azt a szót amitől a fiú szemei elkezdtek csillogni.
Neki sem kellett több egyből ajkaimra tapadt ezzel hosszú, forró csókba invitálva engem. Nyelve bejutást kért, amit megatam. Perzselő érzés volt ez a pár pillanat, életem első csókja egy olyan személytől akit szeretek. Soha nem felejtem el ezt a napot.
-Többet akarok. -mondta lihegve.
-Ígérem este többet is kaphatsz. -mondtam neki. Homlokunkat egymásnak döntöttük és úgy néztük egymás szemét. A percek óráknak, az órák heteknek, a hetek hónapoknak tűntek amikor elvesztem szemében.