~Adam pov~
Mikor megérkeztünk Nate házához, már vártam, hogy Zoe lejöjjön a lépcsőn. Mi tagadás első pillantásra beleszerettem. Nem is tudom olyan 3 éve ismerhetem őt, de első pillantásra megbabonázott engem. Persze ezt nem mutatom ki felé, és senki más felé sem. Nate üdvözölt minket, utána meg leültünk a nappaliba és beszélgettünk, filmet néztünk. Mivel itthon volt Zoe ezért nem beszélhettünk a munkáról. Nate családja nem tud róla, hogy a fiúk mivel is foglalkozik. Én vagyok a főnükök, ők meg az alkalmazottjaim, meg a barátaim.
Na vissza Zoe-ra, lejött az emeletről voltaképp nem tudom miért, aztán Collal elkezdtek hát hogy is nevezzem, barátságosan veszekedni. Én is nevettem, hiszen tényleg vicces volt. Mikor felment elkezdtünk újra beszélgetni a srácokkal. Egyszer csak arra leszünk figyelmesek, hogy valaki pontosabban Zoe lerohan a lépcsőn és kifut az ajtón. Komolyan úgy futott, mint ha kilőtték volna egy rakétából. A fiúkkal egymásra néztünk, valahogy éreztem, hogy ebből nem jó dolog fog kisülni. Nate folyamatosan hívogatta, de nem vette fel. Mérges voltam rá, hiszen csak úgy minden féle magyarázat nélkül kirohant az ajtón. Tudom jól, hogy én nem számítok neki annyira mint nekem ő, de most komolyan meg tudtam volna fojtani őt.
Vagy egy másfél órára rá belépett az ajtón és tele volt lila foltokkal, és ahogy láttam nagyon nehezére esett a járás is. Nate felzavarta őt a szobájába, nekem sem kellett több, utána mentem és felajánlottam, hogy segítek neki, amit el is fogadott. Féltettem őt, hiszen a mai világban nem tudhatjuk, hogy kivel állunk úgy hadban, hogy arról nem is tudunk.
Láttam rajta, hogy nem csak a feje fáj, hanem az oldala is. Mondjuk ésszerű, hogy az oldalát támadják. Azt hitte, hogy nem fogom észrevenni, de tévedett. Szóltam neki, hogy húzza fel a felsőjét, pár pillanatig értetlenkedett, de aztán felhúzta. Nagyon csúnya volt az oldala, tele volt lila foltokkal amik elég sokáig fognak fájni neki. Miután lekezeltem a sebeit felálltunk és olyat tett amit oly rég óta nem kaptam tőle...megölelt. Én is visszaöleltem, hiszen szeretem őt.
Arra lettünk figyelmesek hogy valaki megfullad mögöttünk, persze nem konkrétan, hanem köhécsel, hogy még is mit csinálunk. Ki más lehetett volna, ha nem Nate.
-Nem zavarok? -kérdezte mérgesen.
-Nem bátyó, csak segített. -mondta neki Zoe
-Tényleg haver, csak segítettem. Nyugi. -na igen más helyzetben én vagyok előnyben a parancsolgatásban, de itt furán nézne rám törpilla, ha megmondanám a bátyának, hogy húzzon ki, mert zavar. Törpilla nem tud semmit, és nem is szeretném, hogy megtudja. Legalább is egyelőre.
-Haver én megyek, még van pár dolgom amit el kell intézzek. Szia.
-Szia, majd még beszélünk.
Elköszöntünk a csapattal Nate-töl és Zoe-tól. Mindenki hazafelé vette az irányt
~Zoe pov~
Miután Adamék elmentek, Nate odajött hozzám és szorosan átölelt. Meglepődtem, hiszen nem sűrűn ölelget ennyire.
-Minden rendben? -kérdeztem tőle.
-Ezt én is kérdezhetném, de igen minden rendben. Aggódtam érted.
-Jól vagyok, és ha megnyugtat ő sem úszta meg.
-Ha megkérdezhetem még is kivel verekedtél?
-Egy évfolyamtársammal. Kikezdett egy barátnőmmel, én meg megmentettem.
-És nem gondolod, hogy máshogy is megoldhattad volna, mint, hogy verekedtek?
-De....de abban a helyzetben ez történt a legjobb megoldásnak. Tudom meg is beszélhettük volna, de elkezdett flegmázni és elborult az agyam.
-Legközelebb előbb gondolkodj, mint hogy cselekedj.
-Rendben bátyus, de én megyek aludni, holnap suli.
-Én is megyek, jó éjt!
~MÁSNAP REGGEL~
Korán keltem, mert nem bírtam aludni az este. Eléggé fájtak a verekedés nyomai. Remélem Lucas ugyan annyira szenved, mint én. Miután felöltöztem és megreggeliztem elköszöntem Nate-től és elindultam az iskolába. Érzem, hogy ma sem lesz egy könnyű napom.
Beérve a suliba, mindenki egy tömegbe gyűlt össze és valamiről pletykálkodtak. Nem különösebben érdekelt ezért besétáltam a termembe és leültem a helyemre. Shawn jött velem szembe.
-Szia Zo, úgy nézel ki, mint aki egy éve aludt utoljára.
-Köszönöm ezt a felettébb kedves megjegyzést. Anélkül is tudom, hogy hogyan nézek ki.
- Amúgy kapunk egy új osztálytársat.
-Jajj de jó, életem híre. -mondtam cinikusan.
-Oké, most hagylak látom piros napjaid vannak.
-Igen főleg az agyamban!
Miután Shawn eltolta a képét, ledőltem a padra és lehajtottam a fejem. Akkor keltem fel amikor meghallottam a matek tanárom hangját, hogy bemutat valakit.
-Gyerekek köszöntsétek új osztálytársatokat Jackson Forbs-ot. Fogadjátok szeretettel, és legyetek rendesek vele.
Nem hittem a fülemnek, Nate egyik haverja lett az osztálytársam. Amit elég nehezen hiszek el. Megismert engem, és én is őt. Biccentett egyet a fejével jelezve egy olyan 'szia'-t. Én is hasonló képpen cselekedtem. Örültem, hogy a bátyám egyik haverja lett az osztálytársam, bármennyire is hihetetlen volt.
Remélem tetszett nektek!! Kommentbe várom a megjegyzéseket.