𝐓𝐀𝐘𝐋𝐎𝐑 𝐇𝐀𝐋𝐋
𝐉𝐮́𝐥𝐢𝐮𝐬 7. 𝐖𝐚𝐥𝐞𝐬
- Taylor tudunk beszélni egy szót? - kérdezte Max szerdán délután.
- Mesélj, mi újság? - kérdeztem.
- Lando tudja?
- Mit? - néztem rá összezavarodottan.
- Hogy ki vagy pontosan?
- Ezt meg, hogy érted? - nevettem el magam idegesen.
- Lando tudja, hogy Shelby vagy? - kérdezte, mire a torkomon akadt a levegő. - A képek, könyvek és ma amikor találkoztam apukáddal lettem benne teljesen biztos.
- É-én...
- Nem, tudja? - kérdezte, mire csak megráztam a fejem. - Miért nem?
- Nem tudom én-én már elakartam neki mondani, de mindig volt más és elfelejtettem és
- Taylor! - vágott közbe. - Nem számon kérlek csak érdekelt. Ez a te dolgod.
- Ne mond el neki még, jó? Szeretném én elmondani neki.
- Nem fogom, nyugi.
- Köszönöm. - sóhajtottam.
- De amúgy, ha kevésbé lenne Lando már ő is összerakta volna ezt, bár mondjuk őt annyira soha nem érdekelték ezek a fajta autók.
- Én ebben nőttem fel. - mosolyodtam el.
- Menő lehetett.
- Az volt. - bólintottam.
- Akkor amúgy a teljes neved Taylor Hall Shelby?
- Személyesen.
- Miért csak a Hallt használod?
- Mert a Shelby név hallatán egyből komplikálnak és ítélkeznek. Nagyon büszke vagyok rá, hogy részese lehetek ennek a családnak, de nem ez miatt akarok elérni dolgokat és a Hall fele annyira sem volt elterjedt, mint a Shelby, mert azt a felmenőink nem használták, ezért gondoltam beválhat. De Andy és apu is így használják egy ideje. - mondtam.
- Egy ideig mindenhol lehetett találni mindenféle információt a családotokról és a cégről is, de utána mintha a föld nyelte volna el az egészet. Mi történt? - kérdezte érdeklődve.
- Öhmm miután nagyapa meghalt, egy kicsit összeomlott az egész cég. Apa és a tesói nehezen dolgozták fel. Aztán eltelt egy pár év akkor mindent helyre hoztak, hoztunk, de akkor már egy ideje hírzárlatot vezettünk be, mert apu tesói nem akarták a céget és mivel senki nem akart nagy média felhajtást és, hogy kihez került a cég, ezért szépen csendben intéztük. Aztán tavaly óta csak még jobban elvesztünk és azt hiszem még egy darabig nem is fogunk, majd vissza jönni a nyilvánosságra. - magyaráztam.
- Tavaly voltak olyan pletykák, hogy csak ezért lett nagyobb csend, mert elhunyt az anyukád. Ez igaz?
- Igen. - bólintottam. - Rákban. - mondtam halkan.
- És most...
- Igen és ezért vagyok ennyire oda nőve a kórházba. Nem akarom, hogy megismétlődjön ez az egész.
- Nagyon sajnálom ezt az egészet. - mondta szomorú szemekkel.
- Nem kell, ilyen az élet. - rántottam vállat.
- Tudod ezek után már csak biztosabb vagyok benne, hogy Lando kibaszott nagy mázlista veled.
- Mert én vele nem? Komolyan Max, fogalmam sincs, hogy hol lennék most nélküle. - ráztam meg a fejem.
- Jók vagytok együtt. - mosolygott rám.
- Köszi.
- Lehet még egy kérdésem?
- Csak bátran.
- Ki vezeti most a Shelby céget?
- Uhff öhmmm én meg társvezető apu, de csak a Fordból van kiszakadva a cég szóval igazából az övék, de mégis... an érted. - mondtam, mire vagy a kétszeresére nőttek a szemei.
- Hogy ki? A shelbyt? Te?
- Én. - mondtam teljesen zavarban.
- Hallod vöröske, te tele vagy meglepetésekkel. - nevette el magát. - Ez brutál jó.
‐ Kösz asszem. - nevettem zavartan.
- Ezek után Kettyó Pityu össze teheti a két kezét, hogy ilyen barátnője van, mint te. Forma 1-es pali és világszerte ismert Shelby családból származó főnök. Komolyan, ha ez szárnyra kapna mindenhonnan ti folynátok.
- És ez az, amit szeretnék elkerülni. Nem hiányzik, hogy mindent tudjanak.
- Nem amúgy ez így szerintem is tök jó. Ahh nagyon menő. - mondta teljesen bepörögve.
- Mi milyen menő? - dobta le magát mellénk Lando.
- Hogy bemegyünk Andyhez nézni a meccset. Taylor benne van szóval lassan indulhatunk is. Így a kis krapek sem fog unatkozni, bár szerintem a mai látogatásunk után fellélegzett, hogy lelépünk. Mindegy szóval bent nézzük a meccset. - vágta rá Max, mire hálásan néztem rá.
- Oké? - kérdezte Lando elnevetve magát, majd a karját körém fonta és egy puszit nyomott a fejemre.
§§§
- Oké, ha a dánok rúgnak egy gólt az első félidőben jössz nekem egy fagyival, de ha nem fognak akkor én neked, deal? - nyújtott kezet Max Andynek a meccs kezdete előtt.
- Deal. - ráztak kezet.
- Max csúnyán veszíteni fog. - nevetett Lando.
- Na! - csaptam a karjára.
- Hidd el így lesz.
- Néha annyira genyó vagy.
- Volt kitől tanulni. - vigyorgott, mire meglepetten néztem rá, majd bólintva fontam karba a kezem és fordultam el tőle.
- Na Tay. - nevetett, de erre csak bemutattam neki.
- Ajajj baj van a paradicsomban. - 'súgta' Max Andynek.
- Csupán csak kettyósak. - legyintett az öcsém.
- Miért ilyen kedves ma mindenki? - kérdeztem sóhajtva.
- Mert kiharcolod.
- Na jó nyomd el magad öcsipók. - nevettem.
- Mintha csak téged és Olivert látnálak.
- Az azért más. - mondta Lando egy kis keserűséggel a hangjában.
- Oliver a tesód? - kérdezte Andy.
- A bátyám. - biccentett. - De nincs olyan hű, de jó bátyó öcsi kapcsolatunk. - mondta sóhajtva. Lando rengeteg mesélt már a családjáról, mert imádja őket, de Oliverről mindig csak szűkszavúan beszélt. Biztató mosollyal az arcomon fűztem össze az ujjainkat, mire ő is elmosolyodott, majd szorított egyet a kezünkön.
- Na figyeljetek már, kezdődnek a himnuszok. - mutatott Max a TV-re.
Kis győzködés után, de sikerült meg győzni az itt dolgozókat, hogy ez lehetséges legyen. De minden kis vitát megért, mert Andy azóta nem hagyta abba a mosolygást, hogy itt vagyunk és ez engem is jó kedvre ösztökélt. Plusz három irtó kényelmetlen műanyag széken ültünk. Andy bal oldalán Max, míg a jobbon mi ültünk Landoval.
A brit fiú szemei a TV-re voltak tapadva, miközben karjait átdobta a vállamon. Bármennyire is voltunk már benne a nyárban itt Angliában továbbra sem volt, olyan meleg tekintve, hogy mindannyian hosszú nadrágban, melegítőben és pulcsiban ültünk itt.
§§§
- Nyertünk Tay! Láttad? - kérdezte Lando teljesen felpörögve, mikor vége lett a meccsnek. - Anglia döntős.
- Láttam. Shh! - tettem a kezem a szájára tekintve, hogy már javában elmúlt tizenegy óra és már ránk szóltak, hogy hangosak vagyunk.
- Hát pajti, holnap fagyizunk. - mondta Max Andynek mosolyogva.
- Okés. - bólintott fáradtan. A szokottnál is sápadtabb és fáradtabb volt, ezért már tényleg mennünk kéne.
- Hozzak valamit holnap? - ültem le az ágy szélére.
- Nem. - ingatta meg a fejét.
- Minden rendben Andy? - kérdeztem aggódva.
- Persze csak egy kicsit hányingerem van. Semmi komoly. - legyintett.
- Biztos?
- Ezer százalékig.
- Azért szólok valakinek, hogy csekkoljon le, oké?
- Van más választásom? - kérdezte, de tudta a választ.
- Nem. - nevettem el magam. - Aludj jól. Holnap jövök, még nem tudom mikor, de itt leszek. Szeretlek. - nyomtam egy puszit a homlokára.
- Én is szeretlek Taytay. Nagyon. - fonta a nyakam köré a kezeit. A feje mellett megtámaszkodva tartottam magam az egyik kezemmel, a másikkal meg átkaroltam. - Köszönöm. Nagyon köszönöm ezt az estét és az elmúlt napokat. Sokat jelentenek. - suttogta.
- Bármikor Andy, számíthatsz ránk bármikor. - mondtam ugyan olyan hangerővel.
- Nálad jobb nővért el sem tudnék képzelni. - mondta ezzel könnyeket csalva a szemembe.
- Szeretlek. - nyomtam egy újabb puszit a hajába, majd egy nagy levegőt véve szakadtam el tőle.
§§§