Reni:
Kint ültem a parkban egyedül. Csak én és a bánatom, jó meg egy flaska, amiben whisky található. Jó olcsó fajta, de ezt vette apa a nagyiék megkínálására, és mivel nem fogyott el ne vesszen kárba.
-Cső Ren - ült be mellém Ricsi.-Hát te?
-Szia- köszöntem vissza, és a piát mutattam.-Én és a bánatom. Kérsz?
-MI van benne?
-Olcsó whisky- feleltem és egy kortyot ittam.-Amúgy hogy hogy nem Virággal vagy?
-Tőle jöttem, és megláttalak gondoltam megnézem tényleg te vagy az?
-Értem- még egy korty, és szememből egy könnycsepp gördült le.
-Mi a baj?- kérdezte, mert valószínűleg észre vette könnyesre dagadt szemem.
-Elegem van mindenből- kezdett el belőlem peregni a szó. Lehet a szeszes ital tette, vagy hogy már nem bírtam magamba tartani, de Ricsinek elkezdtem beszélni.-Elegem van az életből. Elegem van, hogy a legjobb barátom itt hagy, hogy Párizsban tanuljon tovább, elegem van, hogy szerelmet vallott nekem, amit saját hibáján kívül nem tudok viszonozni, elegem van a stresszből, és elegem van mindenből, de legfőbb képen Cortezből-kezdtem sírva beszélni, és megint ittam valamennyit.-Elegem van, hogy kibaszottul szeretem annak ellenére, hogy sokszor a sárba tiport. Hogy átnézett rajtam, hogy levegőnek tekintett, hogy bunkózott. Elegem van, hogy egyszer kedves és egyszer mag ha kedve szottyan megcsókol. Miért ilyen? De tudod az a legfőbb gondom, hogy ezek után is szeretem, mert kibaszottul szerelmes vagyok belé szeptember 8-óta és ezen se Viki se, a hangulat ingadozásai nem tudnak változtatni- és kiittam az utolsó cseppet is az üvegből.-ÉS tudod mit , most megyek és a szemébe mondom, a kurva nagy bajom, mert érzem magamba az erőt.
-Reni, szerintem ez nem jó- nyugtatott Ricsi.- Nem vagy tiszta.
-Igen ez tény- csuklás-, de most van bátorságom a szemébe vágni a dolgokat. Hagyd, hogy a vesztembe gyalogoljak.
És nem jött utánam. Cortezék háza előtt felhívtam.
-Igen- szólt bele mogorván.
-Gyere ki a ház elé, nem akarok senkit se zavarni.
Cortez:
Reni kihívott a ház elé. Telefonba a hangja olyan fura volt. Sejtésem be is igazolódott, részeg volt.
-Mizu Cortez- integetett felém, és a karjaimba esett.
-Reni részeg vagy, nem kéne..- kezdtem be.
- Nem érdekel akkor is elmondom. Tudod- csuklás-, sokszor elképzeltem magam ezekbe a a karokba. MIlyen érzés, amikor te tartasz valakit így a kezeid közt. Tudod sokszor elképzeltem, hogy milyen lenne téged megcsókolni, vagy hosszú ideig csókolózni veled. Nem tudom biztos jó- kezdett kuncogni.-De a legjobban azon gondolkoztam, milyen lehet veled együtt lenni, de ilyenkor megképelem magam, hogy Rentai Renáta te lúzer vagy hozzá, és Antai-Kelemen Ádám soha nem szeretne téged, pedig kááár. Bazdmeg Cortez, hogy ilyen helyes vagy. Csesdz meg, hogy ennyire szeretni lehet téged, és a legjobban azért küldelek el, mert szerelmes vagyok beléd, minden hangulat ingadozásod ellenére.
Erre a mondatra lefagytam. A szavai a lelkemig hatoltak.
-Tudod Anti-Kelemen Ádám, kurvára nem jó játék, hogy játszadozol mások érzésével. Kibaszott kellemetlen érzés, estéket átsírni vagy napokat zokogni. Neked ez csak egy kurva játék, de nekem az életem. Most megengedem, hogy nevess, mert ,,jaj de jó Lúzer Renikét átbasztam", de tudod esz kibaszottul nem vicces.
-Reni- nem tudtam mit mondani, mert ő cselekedett. Előbb egy pofont adott és utána megcsókolt.
Reni:
Már csak látképeim vannak ez estéből, de nem emlékszem semmire. Arra keltem, hogy egy kar ölel át. Péntek utolsó nap, így sietnem kéne nehogy elkéssek. Kippantattam az ágyból és a szekrényemhez mentem volna, de nem otthon voltam. A fejem fájt nem voltam jól.
-Hol vagyok?-tettem fel magamnak a költői kérdést.
-A legjobb helyen -mosolygott rám Cortez.
-Úr isten mit tettem én az este?- kezdtem el sírni.
-Semmi rosszat- kezdett csitítani, és megcsókolt.
-Nem emlékszem az estére. Csak arra, hogy részeg vagyok- és a fejem újra megfájdult.
-Hát szerelmet vallottál nekem, ezek után lepofoztál végül megcsókoltál. Bekísértelek hozzánk, és a mosdó felé indultál hányni- emlékezett vissza.-Miután ezeket megtetted elaludtál.
-Oh basszus- eredtek meg még jobban a könnyeim.-Én úgy sajnálom...
-Ne tegyél semmit. Szüleidet a nagyi értesítette, most meg adok egy pólót és induljunk el ha nem akarunk késni.
-Te nem is haragszol?- kerekedett el a szemem.
-Nem, inkább magamat hibáztatom, hogy ezt tetted miattam-mosolygott rám.
-A nagyszüleid, én nem akartam...
-Reni nyugi- simította meg a vállam.- Egy a hányást nem látták, mert feltakarítottam és be légfrissítőztem a mosdót, plusz csak annyit tudnak, hogy rosszul voltál és itt kötöttél ki.
A suliig vezető úton betértünk a cuccaimért, és úgy indultunk tovább.
-Cortez én mi vagyok neked?-böktem ki végül.
-A mindenem- és megcsókolt.