Midnight Memories

1. rész

Louis amilyen gyorsan csak tudta elkapta a fejét ugyanis észlelte a dolgok történését. Úgy érzem a mai lesz a legemlékezetesebb midnight memories a koncertjeik történelmében. Fejemet a fiúk és a fanok között kapkodtam. Liamet szerintem még életemben nem láttam ennyire aggódni, Zayn csak sokkoltan figyelte a történteket, Niall fangörcsölt, Harry és Lou peddg kétségbeesett arckifejezéssel bámulta a másikat.

A helyzetből Zaynnek sikerült kimenekülnie.

-Szép estét London! - kiáltott a mikrofonjába. A fanok immár nem a larry csók miatt sikoltoztak hanem Zayn miatt. Mit ne mondjak elég szépet mentett..

A koncert további része szépen, ahogy kell zajlott le, de az arcukon lehetett látni, hogy ezt nem úszták meg ennyivel.. Nagyon nem..

A fiúk szokásukhoz híven elköszöntek a közönségtől majd hátra mentek, Követtem példájukat ugyanis részese akartam lenni a fejleményeknek. Ap... Vagyis Simon idegesen várta őket, látszott rajta, hogy nem éppen megdicsérni fogja őket a teljesítményük miatt ami valljuk be elég nagy volt.

-Ezt mégis, hogy gondoltátok?! - kezdett bele monológjába.

-Baleset volt.. - próbálta menteni a menthetőt, több-kevesebb sikerrel - csak megbotlottam és ráestem ő meg rosszul fordult nem akartuk..

A többiek hevesen bólogattak. Én a háttérből figyeltem az eseményeket, de olyan dolog történt amire nem számítottam, ahogy senki más se. Csöndben írogattam a történetek mikor Simon rám nézett.

-Te ott! - mutatott rám főnököm, Simon. Riadtan néztem fel jegyzeteim mögül.

-Én?

-Igen Carol, te. Mostantól te vagy  Harry új barátnője.

Szavai úgy hatoltak belém akár ezer tűszúrás a szívembe. Az ártatlan sminkesből kamu barátnő lettem amit se én, se Harry nem akartunk.

-Nem kell még egy! - nézett rá idegesen apámra - undorodom ettől a szótól - Harry. Fantasztikus, már úgy is beszélnek rólam mint egy tárgyról.

-Magadnak intézted Styles! Nem lepleződhettek le. - Simon idegesen elsétált az irodájába, megy megírni a nagy hírt, hogy a híres Harry Styles meg én.. Harry idegesen hagyta el a helységet a többi fiúval együtt. Szemeim könnybe lábadtak, mikor igazán realizáltam a helyzetet.

Lerogytam a földre akár egy rongybaba akit egyszerűen ledobtak. Elérte drága apám, hogy az összes barátom utáljon/undorodjon tőlem. Fantasztikus érzés...

Percekkel később egy kezet éreztem vállamon és hallottam, hogy leül a földre alig pár centivel mellém. A hang irányába emeltem tekintetem. Nagyon meglepődtem és ez nagy valószínűséggel kiül az orcámra is, hiszen a fiú aki mellettem ült elég érdekesen bámulta íriszeimet.

-Éppen szidnak az öltözőbe.. - suttogta lágyan Liam. Mit is vártam, kényszerítenek valamire amitől a hideg is ráz aztán még én vagyok a hibás, persze ez így működik, hogy máshogy..

-De az apukád is szidják..

-Nem az apám - hangom magabiztosan csengett mégis félve - Mármint.. Az apám, nem vérszerint csak.. Egyszerűen.. Ahj most utálom..

-Nem vagy vele egyedül. - kacsintott mosolyogva barátom. Kedvem ellenére ezen kijelentésén enyhe mosolyra húztam a szám. Úgy tűnik egy barátom még is maradt, Liam. Rá számíthatok és innentől ebben egy pillanatig sem kételkedek, tudom, hogy mellettem lesz és segít túlelni mindezt..

//Holaa! Itt is lenne az első rész remélem tetszik, jó lenne ha pár véleményt olvashatnék kommentben. Előre is köszi! Jövőhét Vasárnap hozom az új részt💞. - R//