Az idő lassacskán telt ahogy tárgyaltuk az élet nagy dolgait, nevetgéltünk, segítettünk Harrynek. Az egész olyan álom szerű volt, Lou-val felhőtlenül beszélni - úgy, hogy az az ember én vagyok - eléggé nehéz, de a másik srác jelenléte, vagy csupán a helyzet miatt sikerült ezt a feszült hangulatot is feloldani.
-És akkor.. - kezdett Harry egy új sztorit, mi pedig társammal csöndben vártuk a folytatást, de talán sose tudjuk meg. Kopogtak.
-Igen? - a kék szemű az ajtó felé fordult.
Némán vártuk a választ, vagy esetleg, hogy benyitnak, de nem történt semmi. Lassan teltek a másodpercek, az óra kattogását figyeltem. Mikor már egy fél perce sem történt semmi felálltam és odaléptem az ajtóhoz. Óvatosan résnyire nyitottam, épphogy a fejem kifért rajta. A folyosó üres volt, szememmel a fiúkat kerestem, - és persze Sarah-t - de sehol senki. Becsuktam az ajtót majd a többiekre nézve megvontam a vállam és leültem Harry oldalára.
-Fura.. - kezdett bele Louis - így kezdődik minden horrorfilm.
-Shh! - nevettem - Biztos valaki rossz helyre kopogott aztán realizálta és átment a jó szobába.
A telefonom hangos csörgése megzavarta az elmélkedésünk.
"oh don't you dare look back
just keep your eyes on me
I said you're holding back
she said shut up and dance with me"
A két fiú összenézett és elkezdett kuncogni mire én csak megforgattam a szemem és ignoráltam a tényt, hogy szerintük béna a csengőhangom.
-Halló? - szóltam bele amire a többiek is abbahagyták a viccelődést és érdeklődve füleltek - Aha.. Értem.. Oké... - letettem és barátaimra néztem enyhén könnyes szemekkel majd kirohantam a szobámból, egyenesen legjobb barátomba, Liam-be.
-Nah mi történt? Megcsapkodjam Louis-t? Szívesen megteszem. - poénkodott.
-Zayn hívott... Ennyi..
-Hogy érted, hogy ennyi? Mármint, úgy ennyi? - hangja halk volt, szomorúság csengett benne. Bólintottam és végleg elszakadt a cérna ami már vékonyodott mióta Simon közölte, hogy nem igazán támogatja ezt a kapcsolatot és így nem is kéne, Zayn megtette, csak arra lennék kíváncsi mivel kényszerítette arra, hogy ezt tényleg véghez is vigye.
Csöndben sírdogáltam Liam átölelt és finoman simogatta a hátamat. Lassan teltek-múltak a percek amíg sikerült felfognom a történteket.
-Na? - nézett rám legjobb barátom - megdobáljam almával?
-Már pont akartam kérni. -nevettem halkan könnyeim közt. A folyosó lassan megtelt emberekkel, az óra egészet ütött azaz megkezdődött a látogatási idő. Louis érdeklődve bámészkodott kifele az ajtón szemével minket keresve. Biztos túl sok ideje mentem már ki a kóteremből. Tekintetünk találkozott, egyik szemöldökét felvonta, hogy megkérdezze mi történt mire én csak megráztam a fejem és itt véget is ért a kommunikációnk.
//Hello mindenki! Mostanában eléggé elhanyagoltam ezt a sztorit, aminek mint minden második embernek nekem is az iskola a kifogásom, sok minden zúdul ránk egyszerre, de igyekszem visszahozni azt, hogy kéthetente vannak részek. Mindenkinek sikeres tanévet. R. <3//
YOU ARE READING
Midnight Memories
Fanfiction" -Te ott! - mutatott rám főnököm Simon. Riadtan néztem fel jegyzeteim mögül. -Én? -Igen Carol, te. Mostantól te vagy Harry új barátnője. Szavai úgy hatoltak belém akár ezer tűszúrás a szívembe. Az ártatlan sminkesből kamu barátnő lettem amit se én...
