Midnight Memories

14. Rész

-egy évvel később-

Egy év eltelt a nagy, zavaros történések óta. Azóta mindenki boldogan éli saját életét boldog párkapcsolatban. Harryvel jóba vagyok, ahogy Louval is. Sikeresen sikerült félre tennünk a megannyi rágalmat egymás iránt. Zaynnel a kapcsolatunk új szintekre emelkedett, legalábbis szerintünk, sokat tudunk másikról, megbízunk egymásba és tökéletesen működtetjük a kettőnk kis dolgát bár, Niall mindig azzal szórakozik, hogy egyikünknek se megy.

Harryvel kocsikáztunk a városba, igyekeztünk egy domb tetejére ahol már a többiek várnak minket. Éjszaka London gyönyörű. A fák elsuhannak mellettünk a szél lágyan hajunkba kap. Itt-ott egy macska járkál a városban, de ember egy sem.

-Te tudod hol vagyunk? - nézett rám Harry.   

       
-Mivel te vezetsz mertem remélni, hogy ha már én nem tudom te tudod..            

-A beszélgetésre figyeltem nem nagyon amerre megyünk.. - mondta majd mire válaszra  nyithattam volna a számat egy hatalmas fényt láttam aztán sötét lesz minden, mintha megszűnne az élet körülöttem.

Mikor felébredtem egy ismerős szobában találtam magam ami sajnos nem az enyém volt, Liam Sarahval az oldalán aggódva fürkészett. Az egy éves kis kísérletemnél láttam utoljára ezt a szobát azóta szerencsére nem voltam kórházban. 

-Jól vagy? - kezdett bele Sarah.                                                                                                                                       

-Dehogy van jól! Nézz rá. Eltört a keze! - szidta le Liam.

-Semmi baj, jól vagyok eltekintve attól, hogy nem igazán tudom mi történt szóval mielőtt összevesztek valamelyikőtök beszámolna arról, hogy mi a fene történt?

-Balesetetek volt.. Te jobban megúsztad mint Hazz.. A szomszéd szobába van, de mielőtt még átrohannál, nem lehet mert itt kell maradnod. Semmi halálos baja nincs csak sok törés.. Belétek ment valami kamion.... - mesélte Liam.

Mit ne mondjak valahogy nem így képzeltem el ezt az esti kis piknikezést a barátokkal. Tökéletes kis beszélgetős, hülyéskedős összejövetel lett volna, de persze valaminek mindig közbe kell szólnia. 

-Uhh.. Sokkot kapott? - nézett Paynora Sarah.

-Jah.. Asszem.. Valami olyasmi lehet.. Beszélni szeretnék Harryvel. - néztem rájuk.

-Vele nem tudsz, Carol, semmi baja nyugi, nem is haragszik mielőtt még kitalálod, hogy igen. - kezdte Liam- És nem is a te hibád, ne magyarázd be magadnak a dolgokat. Belelátok a fejedbe.

-Én is, én is. - bólogatott büszkén Sarah mire egy rendes szituációban mosolyogtam volna vagy esetleg nevettem, de a kórházba ezek után semmi élet kedvem nem volt egyikhez sem.

Idő közben a két legjobb barátom  összejöttek, sok minden történt az egy év alatt, - én már a pszichiátrián tudtam, hogy őket egymásnak találták ki,  nem az a romantikus kapcsolat, szeretik egymást hülyíteni, beszólogatni. Olyan mintha legjobb barátok lennének vagy akár testvérek. - Lou és Harry is ugyan úgy együtt vannak.

-Zayn hol van? - tereltem kicsit a témát.

-A modestnél, de siet ahogy tud. Azt üzeni szeret és kitartást. - válaszolt  barátnőm.

Némán bólintottam mint akit nem zavar, hogy éppen nincs itt, de legbelül csak azt akartam, hogy itt legyen, szorosan magához öleljen és azt mondja nincs semmi baj ezzel eltűntetve minden sötét felhőt a fejem körül.

Kis idő után Louis rontott be a szobába.

-A te hibád. - nézett rám, arcán semmi dühöt nem láttam, teljesen kifejezéstelen volt. 

-Uhm.. Oké? - enyhe sokk hatására csak ennyit tudtam kinyögni. 

-Nem, nem az ő hibája, nem ő ment beléjük és mint láthatod ő sincs jól szóval Tommo  ne hibáztasd. - szállt csatába Liam.

Talán Lou volt az egyetlen akibe maradtak még sérelmek felém a múltból, és ezt néha erőszeretettel hangoztatta. Tudom, hogy nem az én hibám, még sem merek felszólalni, hiszen lehet tényleg  az csak én nem emlékszem jól? 

Egy furcsa nyomasztó érzés kezdett el bennem keringeni, nem tudom megmondani mis és a történtekből melyik esemény váltotta ki belőlem, de ott volt, éreztem miközben hallgattam a két fiú párbaját.