Midnight Memories

15. Rész

-Fogjátok már be! - emelte fel hangját Sarah, mire mindkét fiú csöndben elkapta egymásról tekintetét és a lányra emelte.

-Nem látjátok, hogy kiborult? - Liam és Lou most rám néztek. Gondoltam és is beszállok abba, hogy mindenki néz mindenkit, de egyszerűen annyira kínos, nyomasztó - annál is jobban minthogy éreztem magam - érzés fogott el így amilyen gyorsan csak tudtam gondoltam megnézem részletesen a szép fehér takaró öltéseinek vonalát.

-Bocsánat.. - mondta Louis majd kiment.

Csodás, most talán rosszabb a kapcsolatunk mint eddig... Nem is értem miért hagytam Liamet vitázni vele, szívesen besorolnám az "Életem legszörnyűbb döntései" listába - ami még nincs - és elégetném a füzetet hátha minden megoldódna, de sajnos ez nagyon nem ilyen egyszerű és a reményeim is csekélyek hozzá, hogy én ezt valaha megírom. Liam óvatosan rám nézett majd a földre, aztán egy darabig ennek a mozdulatnak ismételgetése után jobbnak látta ha Lou példájára elhagyja a helységet. Sarah biztatóan rám mosolygott majd utánuk ment, gondolom, hogy ne nagyon legyen balhé, senkinek nem hiányzik nagyobb, Simon így is ki lesz akadva ahogy az egész cég... Így is Harryre meg rám kissé neheztel a nagy titok elmondása miatt így azt hiszem ez a kis baleset számára csak olaj a tűzre. Percekkel később Zayn nagy sietve berontott a szobába a kezében csokival és egy nagy virágcsokorral.

-Jól vagy? Siettem ahogy tudtam, Simon is mindjárt majd jön elvileg - kezdte el monológját miközben mellém tette amiket hozott - hoztam virágot és csokit.. Remélem szereted. Kell gyógyszer? Fáj valamid? Ne hívjak ide esetleg egy orvost, hogy rád nézzen?

-Zayn nyugalom, nincsen semmi baj, egész jól vagyok és nem kell semmi sem, de köszönöm, hogy kérded, kedves tőled. Harry rosszabbul van állítólag szóval neki nagyobb szüksége van a csokira mint nekem, átvinném én, de pihennem kell ezért meg lett tiltva, hogy átmenjek, beszéljek vele vagy valami ilyesmi.

Zayn némán bólintott majd csöndben nézegette a karcolásokat, zúzódásokat amik teljes testem borították és egyes helyeken, ha úgy mozdultam vagy bármi mást csináltam rettenetesen elkezdett csípni és égetni, de a szerencsétlenség ezzel jár.

Halk kopogás törte meg a közöttünk táncoló csendet majd a kopogással egy időben az ajtó ki is nyílt, ezzel megszakítva a köztünk lévő tökéletes harmóniában lévő csendet.

-Caroline! - sietett oda Simon - Jól vagy?

Hogy őszinte legyek eléggé meglepődtem amikor valami aggódás félét fedeztem fel a szemeiben meg a mozdulataiban, nem az az apuka aki annyira szívbajos lenne a gyereke iránt mondjuk úgy..

-Nincs baj. - mondtam egyszerűen mire Zayn rám nézett és fejével a bejárat felé bökött, ezzel gondolom jelezve, hogy ő most inkább elmegy.