Midnight Memories

8. Rész

Két barátom sajnálóan rámnézett majd távozott a teremből. Valaki jöjjön vissza én nem akarok itt maradni..

-Szóval.. Gondolom a két idióta már.. - Kezdett bele apa, de közbe vágtam.

-Ne beszélj róluk így.

-Rendben csak, hogy ne sértsem meg azt, hogy kit, hogy hívok a kedvedért majd persze változtatok - kezdett bele szarkasztikusan majd komoly hangnemre váltott - Anyáddal arra gondoltunk, hogy most jobb lenne neked elvonulni kicsit..

Jól tudtam mire gondol.. Minek is ellenkeznék, ellene nem lehet. Fölösleges erőfeszítés lenne...

-Tudom, hogy nem szeretnéd, de jobb lenne úgy.. Távol lennél a gondoktól egy időre - anya a fejével óvatosabban apa felé bökött - Holnap átvisznek, majd hívlak rendszeresen. Szeretlek Carol. - mondta majd elhagyta a szobát apával a nyomában.

Liam viharzott be Zaynnel oldalán.

-Nem lehet. Utánad megyek. Ígérem veled leszek végig nem hagylak egyedül - kezdte monológját Payno - sajnálom Carol én próbáltam őket lebeszélni, de lehetetlen volt.. Annyira eltervezték..

-Na hey Liam.. Nyugodj meg kérlek. Nem lesz semmi bajom ott, ha meg lenne tudod, hogy meg tudom magam védeni. Lehet jobb lesz így..

-Felelőtlenség volt kiugranod..

-Tudom jól Li.. Nem gondolkodtam csak cselekedtem, utólag nézve tényleg pocsék ötlet volt csak egyszerűen annyira fájt.. És a bűntudat is amiről eddig nem nagyon mertem beszélni, se mélyebben belegondolni..

-Neked van bűntudatod? - szállt bele Z is.

Végülis igaza van.. Nekem van bűntudatom? Gyötör az érzés, hogy miattam nem lehetnek együtt most Harryék bár szerintem nem nagyon akadályozza a létezésem őket semmiben, de akkor is.. A legjobb barátaim voltak és most apám közbe avatkozott, miattam nincsenek együtt ha akkor nem vagyok ott talán nem lett volna lehetősége szert tenni egy "barátnőre", de ott voltam..

-Carol figyelj kérlek.. Tudom, hogy úgy érzed a te hibád - Zayn gondolat olvasó? - És mi a fiúkkal eléggé adtuk alá a lovat, hogy ez a gondolatod erősödjön, de tudd nem a te hibád..

-Nem erősödött a gondolat.. Ezt az egyet ki tudtam zárni.. Egészen addig aztán realizáltam csak a helyzetet..

Önző voltam csak a saját gondjaimmal foglalkoztam nem igazán gondoltam bele nekik ez mennyire fáj..

Liamék innentól nem mondtak semmit csak csöndben leültek és néztük egymást..

                °pár nappal később°

Reggel a játszadozó napsugarakra ébredtem melyek a függönyön keresztül szűrődtek át. Megdörzsöltem szemem majd felültem ágyamba, ami őszintén lehetne kényelmesebb, de mit várunk egy pszichiátriától?

Felkaptam gyorsan egy egyszerű pólót és nadrágot, majd az asztalt - amely a szoba közepén helyezkedik el - kikerülve lemementem a lépcsőn, közbe ide-oda tekingetve hátha látok valakit akivel szoktam beszélgetni, - persze nem láttam -  megfigyeltem a repedést a falon amely ott éktelenkedik és rontja a viszonylag jó állapotban lévő kórház öszképét.

Leértem a társalgóhoz aztán nemes egyszerűséggel bementem, arra számítva, hogy egyik barátomnak mondható ember Sarah ott ül és a kártyákat pakolgatja, de legnagyobb meglepetésemre egy olyan ember ült ott akire legkevésbé számítottam.

//Nah hello újra, elérkeztem a következő résszel ismét nem egy héten belül.. Elnézést a hossza miatt tudom lehetne hosszavés igyekszem egyre tartalmasabbakat írni. Remélem tetszik az új rész amit ismét hajnalba hozok mint általában.. - R. //