Midnight Memories

6.rész

-Carol.. Ebredj kérlek.. - hallottam egy hangot tompán mellőlem, kinyitottam szemeim, de minden homályos volt csak körvonalak rajzolódtak ki.

-Meghaltam? - tettem fel az első kérdést ami eszembe jutott.

-Az kéne még.. Nem, nem haltál meg csak elájultál, de át akarnak majd vinni 3 nap múlva..

-Mi? Hova? - néztem Liamra kinek már végre megláttam teljes képét.

-A pszichiátriára.. Kikérdezték apádat.. -

Itt közbe vágtam.

-Ő is itt van?

Zayn némán bólintott - akit csak most sikerült észre vennem- majd Liam folytatta.

-És beszámolt a szorongásodról, meg ugye az öngyilkos kísérletedről.. Nem is értem hogy juthatott eszedbe. Felelőtlen vagy!

-Istenem Liam ne most kezdj leordítani.. Nem gondolkodtam sajnálom, tudom, hogy lehetett volna nagyobb bajom is..

Liamnek könnybe lábadt a szeme. Utálom amikor sír.. Megszakad a szívem, nincs rosszabb annál, ahogy látom sírni.

-Meddig kell itt lennem? - kérdeztem.

-Három nap.. Kb.. - felelt most kivételesen Zayn.

Nem feleltem. Nem akartam hozzá szólni, ahogy látni sem. Az ő hibája is, hogy ide jutottam..

                               °

Percekkel később Simon lépett be az ajtón.. Már csak ő hiányzott, mi lesz még itt?

Barátaim jobbnak látták, ha kimennek. A helyükben én is elmentem volna, nem tudom merre csak el, vele se akarok beszélni..

Ez volt ez a pont ahol rájöttem mennyi embert utálok jelen pillanatban..

-Hogy vagy? - kérdezi mintha nem tudná..

-Oh, hogy hogy vagyok? Komolyan kérdezed? Az életem eddig sínen ment, mindenem megvolt. Szerető barátok, család, - anya felől- de neem. Neked ki kellett találnod ezt a hülyeséget! Miért nem hagyod őket élni? Vagy engem? Hm? Mit ártottunk neked? Nem értem miért kell ezt csinálnod.. Legalabb kérdeztél volna meg, nem pedig cselekedni mert oh miért ne? Utálom ezt az egészet..

-Nem fogod megérteni soha, nem te dolgozol és nem is neked kell meghoznod döntéseket. - vágott vissza. Annyira értelmetlen.. Hogy jön az ide, hogy döntéseket kell hoznia és nem fogom megérteni? Azt a döntést is meghozhatná, hogy Lou és Hazz boldogan élhetnének..

Némán bámultam a plafont, eldöntöttem, hogy ignorálom.

-Egyébként anyád pár perc és ideér.. Megbeszéljük mi lesz veled.. - mondta komoran.

-Tudok magamtól is döntéseket hozni, nem kell a ti véleményetek, hogy hogy élek, főleg nem a tiéd.. - makacskodtam.

Erre nem válaszolt semmit csak szó nélkül kiment. Vártam pár percet, hogy esetleg Liamék visszajönnek beszélgetni, de nem jött senki. Egyedül maradtam újra a gondolataimmal. Mostanában sokat gondolkodok, agyalok az életemen és a körülöttem történő dolgokon.

Csendemet legnagyobb meglepetésemre a telefonom zavarta meg. Üzenetem jött. Magamhoz emeltem a telefont nagy nehezen, majd megláttam az értesítést instagrammon..

Harry rámírt...

//Na halihali. Megint jó régen volt rész, remélem nem unalmas annyira.. Következő részt megpróbálom időbe hozni és ennek a dupláját megírni - R. //