16. Fejezet

104 12 2
                                    

-Mit szeretnél? Nem nagyon értem miért vagy most kedves, ne vedd magadra, de mindenki tudja milyen vagy.. -  kezdtem bele.

-Szakíts Zaynnel, lehetőleg a közeljövőben. - mondta majd azzal a lendülettel ki is sétát mielőtt bármiféle tiltakozásba kezdhettem volna. 

Gondolkodva bámultam a fehér, repedezett plafont miközben az orvos pár adatot leolvasott, és beszélt velem, majd mivel nem talált komolyabb gondot ami a balesetben történt - csak reménykedni tudtam, hogy ugyan ez Harryre is vonatkozik- így elengedett. Kiléptem a folyosóra ahol Liam egyedül ült maga elé bámulva, leültem mellé mire rám emelte tekintetét. 

-Hogy van a kezed? - ránézett a begipszelt kezemre amiben talán a tehetetlenség volt a legrosszabb.

-Megvan köszi. 

-Hallottam amit Simon mondott, Zayn szerencsére akkor már átment Harryhez, de apukád ismerve őt is megkérte ugyan erre... Sajnálom..

-Én nem fogom megcsinálni, innentől ez az ő döntése engem annyira nem izgatnak a következmények mint kéne, - kínosan felnevettem - de  nem baj akármi lesz megoldom.

Liam némán bólintott én pedig elnéztem a hosszú folyosón ami tele volt székekkel, a lámpák egy-egy helyen pislákoltak, a fal kicsit kopott volt, de a felújítás már néhány helyen elkezdődött így ez nem marad így sokáig. Zayn lassan közeledett felénk ezen a folyosón egy-két péksüteménnyel, hogy amíg Harryre várunk - azon belül a jelentésre - ne éhezzünk a folyosón.

-Történt valami? - kérdezte Zayn mikor odaért hozzánk majd leült mellém.

Csöndben a vállára hajtottam a fejem és vártam, hogy Liam majd választ ad neki.

-Semmi.. Lou és Sarah bent van nála, remélhetőleg minél hamarabb mindhárman kint lesznek - kezdte a fiú - ha nem akkor bemegyünk és megnézzük hogy van Hazz. 

Erre a mondatára egy orvos közeledett felénk, de mielőtt még elért volna minket a fiúkkal bekanyarodott Harryhez. Csöndben mindhárman összenéztünk, én felemeltem a fejem Zayn válláról majd érdeklődve az ajtóra emeltem a tekintetem. Louis és Sarah pár másodperc múlva kiléptek az ajtón és ránk meredtek kérdőn, hogy tudunk e valamit. Li némán megrázta a fejét mindhármunk nevében így Zaynnel mi csak csöndben néztük őket.

Louis bólintott majd lehuppant az egyik fiú melletti székre mire Sarah kitúrta, hogy ő ülhessen Liam mellett. Mosolyogva figyeltem a jelenetet, de amint Lou rám nézett el is kaptam a tekintetem. Kínos csend szállt le körénk egy kis feszültség is érezhető volt a levegőben, bár őszintén azon lepődtem volna meg ha a feszültség keserűsége nem lett volna jelen egy olyan helységben ahol Louis és én is egyaránt ülünk, állunk vagy bármit csinálunk. Látszólag Liamet zavarta legjobban a helyzet elég gyakran fészkelődött, meredt a földre vagy esetleg Louist és engem nézett felváltva.

Helyzetünket Harry ajtajának lassú nyitódása zavarta meg melyre mindannyian odafigyeltünk, nem törődve az elmúlt percek kínos pillanatival.

Midnight MemoriesWhere stories live. Discover now