Midnight Memories

19. Rész

Két hét. Kereken két hét telt el azóta amióta egy napon annyi minden zúdult a bandára és rám ami utóljára a híres Midnight Memories alatt történt meg. Harry és Louis mostanában elég sokat veszekednek Harry pedig előszeretettel szokott nekem panaszkodni ezekről a dolgokról. Állítás szerint megbízik bennem - kifejezetten jól esik -. Sarah és Liam azóta közelebb kerültek mint valaha, nem igazán tudnám elképzelni a kapcsolatukat mint Louisékét.

Az ágyamon fekve olvastam, halk zene szólt a komódomon pihenő gépemről mikor megcsörrent a telefonom. Pár csörrenésig ignoráltam ugyanis túl izgalmas volt a jelenet  ahhoz, hogy ne várhassak még egy 5 percet. Lassan abbamaradt a messenger idegesítő hangja, de két perc elteltével - vagy még annyi se - újra rázendített. Nagy sóhajjal becsuktam a könyvet majd felálltam és megkerestem a telefonom érdeklődve, hogy ki számára lettem ennyire érdekes személy. A szakításunk óta nem beszéltem Z-vel akivel mindig messengeren kommunikáltunk ha éppen személyes találkát nem tudtunk beiktatni viszont Sarah és Liam - az álom pár - sose hívtak ezen a felületen, inkább bekopoktak hozzánk. A képernyőn nagy betűkkel virított Harry neve a hozzá tartozó profilképpel. Nem igazán számítottam a hívására.

-Halo? - szóltam bele miközben felvettem.

-Carol el nem hiszed mi történt már megint. - hangja kicsit zaklatottan csengett - Louis Tomlinson barátunk úgy gondolta, hogy kellemes időtöltés lesz engem levegőnek tekinteni kereken 4 órán keresztül, majd amikor megkérdeztem mégis mi problémája van csak egyszerűen hozzám vágta, hogy: "Jaj, nekem semmi, csak kíváncsi voltam meddig bírod ki, hogy ne legyél ideges".

Némán álltam a szoba kellős közepén az információt feldolgozva.

-Nem lehet, hogy mindketten túlreagáljátok kicsit? - mint mindig - Szerinrem ahelyett, hogy nekem panaszkodsz beszélhetnél vele.

-Most megsértődött azon, hogy én haragszom rá emiatt, mindegy. Társaság kell. Liam és Sarah éppen sétálnak a belvárosban, de át akartam menni teát inni. Nem mehetnék hozzád?

-Persze-persze, gyere nyugodtan. Pár perc múlva akkor beszélünk. - elköszöntem majd letettem.

Gyorsan beágyaztam majd lerohantam a lépcsőn anyát keresve, hogy nem-e akar nekünk teát főzni mert ő finomabbat csinál mint én.

-Anya?

-Konyhába! - hallottam meg a hangját. Gyors léptekkel odamentem hozzá majd beszeleszagoltam a levegőbe. Friss petrezselyem illata járta át a konyhát egy kis húslevessel megfűszerezve.

-Harry átjön. Csinálsz nekünk teát légyszi? - néztem rá mire ő csak mosyogva bólintott és visszaterelt a szobámba, hogy ott várjam a vendégem.

Eltelt körülbelül egy tíz perc mikor a csengő megszólalt. Én azóta már bekészítettem pár videójátékot, csokit és egyéb rágcsákat a csengésre pedig lerohantam a lépcsőn és ajtót nyitottam. Harry kissé idegesen állt az ajtóban nem mondott semmit csak csöndben nézett ahogy én is őt. Mikor már kezdett kínossá válni a helyzet félre álltam, hogy be tudjon jönni. Kellemetlenül a hajába túrt aztán belépett az ajtón, én csak kínosan mosolyogtam.

-Fentre készítettem mindent, van tea is. - mondtam mosolyogva majd megindultam fel ő pedig követett. Anya azóta nagy valószínűséggel félre vonult dolgozni mivel nem láttam és biztosan köszönt volna Harrynek.

-Szóval - levetette magát az ágyra és a kezébe vette a csésze teát - reggel minden rendben ment aztán ugye ahogy mondtam elkezdett ignorálni, de úgy voltam vele, hogy oké biztos csak a modest aztán amikor már órák elteltek megkérseztem tőle, hogy ugyan mi problémája van velem amikor közölte, hogy jaj hát ő csak kíváncsi volt mikor leszek ideges már, de azt hiszem ezt is említettem. Közöltem vele, hogy ez azért szemétség volt és nem éppen esett jól mire fogta magát és ténylegesen besértődött. Most meg itt vagyok. - mondandója végén lassan belekortyolt a teájába.

-Azta, ohm hol is kezdjem. Első sorban szerintem ezt most mindketten kicsit túlzásba viszitek. Egyikőtök se követett el életre szóló bűnt. Második sorban bocsánatot kéne kérned mert egy picit túlgondoltad a helyzetet, de neki is mert amúgy tényleg érdekes húzás volt. - ránéztem majd leültem mellé - De van videójáték, az mindenen segít.

Halványan elmosolyodott majd a kezébe vette az egyik kontrollert.

-Csak akkor játszunk ha nem bánod, hogy veszítesz. - nevetve rám kacsintott.

-Haha Styles, humoros. - én is a kezembe vettem a sajátomat majd elindítottam a játékot.

Teljesen belefeledkeztünk mindenbe, magával ragadott a szórakozás azon, hogy ki mit ront el vagy esetleg halálközeli állapotban szenved a nyereségért.

-Hah, nyerni fogok! - mondtam nevetve.

-Hiszed Caroline - mosolyogva rámnézett majd fogta magát és egyszerűen lelőtt - kérem a nyereményem.

-Nincs nyereményed. - kinyújtottam rá nyelvem.

-Hát, oké, de te kapsz vígasz díjat. - mondta a szemembe nézve majd megcsókolt.

//Megpróbálom behozni a lemaradást! További szép hetet. - R. //