Elementálok: Egyetlen szikra //BEFEJEZETT//

|26.| - Hosszú még az út

~ Lucille ~

Szaladni kezdtünk egymás mellett, Hunter vezette a csapatot, Casper az oldalunkon ügetett. Bill a parkolóban maradt, rá sem néztem, mikor a lánya és Hunter nyomában én is elsiettem, de tudtam, hogy még nem rendeztük le a dolgainkat. Ameddig ő itt van, veszélyt jelent mindenkire és most, hogy már tudta mekkora áldozatot vagyok hozni Merrickékért, máshogy fog játszani a továbbiakban. Ráadásul én sem intézhettem volna a drámaibbra nagy viszontlátást közte és a lánya között. 

- Hova megyünk? - kérdezte Becca, miután visszaadta menet közben Hunternek a fegyvert, majd belekapaszkodott, mikor hirtelen le kellett fékezniük, mert egy autó vágódott be elénk, miközben csikorgó kerekekkel próbált fékzeni az úton. 

Mindenki megbolondult, elszabadult bevásárlókocsik csapódtak az autósoknak, akik hangosan szitkozódva próbáltak valahogy kiverekedni a parkolóból, kisebb és nagyobb családtok vágtak át sietve a füvön, mert a kifelé vezető útra rázuhant egy villanyoszlop és betörte pár szerencsétlen autós szélvédőjét. 

- Michael rengeti a földet - torpantam meg én is mellettük. Tisztán éreztem a legnagyobb Merrick fiú erejét, mindent átjárt, erősebb volt, mint amilyennek valaha hittem. 

- Vagyis?

- Valami történhetett - vágta rá Hunter, majd Becca kezét szorongatva újra kilőtt. 

Nem volt nehéz megtalálni a földrengés epicentrumát, úgy öt háznyira volt a parkolótól egy elhagyatott étterem mögött. Az étterem külső falai fából épültek, korhadtak voltak, és rogyadoztak ez erőfeszítéstől, hogy megtartsák az épületet a földrengés alatt. Michael a parkoló megrepedt betonjának közepén térdelt, kezét a földön tartotta, és erőt küldött bele. Gabriel nem sokkal mögötte állt harcra készen.

- Mi történt? - előztem meg Huntert és Beccát és szaladtam Michael mellé.

- Michael, mit csinálsz? - ért útól Becca is. 

- Éreztem Christ - válaszolta a legnagyobb Merrick testvér, még a földrengés ellenére is hallani lehetett a rémületet a hangjában. - Itt vannak. A közelben. Csak azt nem tudom...

Letérdeltem mellé, majd a kezem a betonra nyomtam és behunytam a szemem. A talaj még mindig rázkódott, törmelék és vakolat darabok zuhantak alá a környező épületekről, csövek repedtek meg a föld alatt, szinte nem éreztem semmit a földből. 

- Michael, hagyd abba! - szóltam rá, majd mikor elsőre nem hallotta megragadtam a karját.

Becca is odapattant mellé, ő a másik oldalról kezdte húzni a férfit, mire együttes erővel nagy nehezen elértük, hogy Michael felemelje a kezét és feltérdeljen. A földrengés szinte azonnal abbamaradt. Néhány utórengés után néma csend borult ránk. Egy hosszú pillanatig nem történt semmi. 

Aztán dörömbölés hallatszott az étteremből. Nick volt az. 

Gabriel ért oda először a lezárt ajtóhoz, és viaskodni kezdett a rozsdás kilinccsel, ami pár vastag lánc és két lakat is lógott. Hunter kisvártatva csatlakozott hozzá, majd Michael is és az öccse mellé állva próbálta a vállával belökni az ajtót. Éreztem, hogy minden erejét bevetette, de ez sem volt elég. Öntudatlanul is közéjük álltam, majd megragadtam mindkét Merrick kezét és behunytam a szemem. Hagytam, hogy az energiánk egy végtelenül hosszú pillanatra összekapcsolódjon, mire Gabriel és Michael egyszerre kezdett el levegő után kapkodni, ahogy megérezték, mit művelek, majd mindhármunk erejét az ajtóra küldtem. Valósággal berobbant.