Elementálok: Egyetlen szikra //BEFEJEZETT//

|7.| - Michael

~Lucille ~

Egyedül annyit tudtam megállapítani, mikor magamhoz tértem, hogy az ébresztőóra, ami csak nem akarta abbahagyni, különösen egy idegesítő darab volt és biztosan nem az enyém. Félig ülő helyzetbe tornáztam magam és körbenéztem az ismeretlen szobában, a félhomályban, aztán beugrott minden. A tegnap délután. A vihar. És az, hogy Gabriel Merrick ágyában aludtam el, mert már szinte sóvárogtam a közelsége után. Ettől a gondolattól megmerevedtem és lepillantottam magam mellé, ahol csakugyan a fiú feküdt mellettem. Egyik karja szorosan a derekamra fonódott, a másikkal pedig egymás kezét kulcsoltuk át. Úgy néztünk ki, mint valami béna szerelmes tinifilm két főszereplője. 

Mintha égetne, úgy engedtem el a kezét és ráztam le a derekamról a kezemet. Gabriel ebből semmit se vett észre, mélyen aludt, annak ellenére, hogy előbb szólalt meg egy ébresztőóra a szomszéd szobából. Nick is ébren lehetett akkor.

Villámgyorsan kipattantam az ágyból és megragadtam a kilincset. Nem akartam a többiek előtt kínosan arról makogni, hogy azért másztam be Gabriel ágyába, mert annyira fáztam. Az igazság hihetetlennek tűnt ebben a helyzetben. Nick felől mocorgás hallatszott, mintha a szoba tulajdonosa most kászálódna ki az ágyból. Kiosontam a szobából, de megint megtorpantam a lépcső tetején. Nem volt időm már leszaladni és bevágtatni a nappaliba, így a könnyebbik utat választottam. Bevágódtam a fürdőszobába és magamra zártam az ajtót. Az hihetőnek tűnt, hogy miután felébredtem az első utam ide vezetett.

A mosdókagylóra támaszkodva pihentem meg. Lerítt a fürdőszobáról, hogy csak fiúk éltek itt. Kupak nélküli dezodorok sorakoztak a polcokon, férfiborotvák és krémek a tükör előtt. A törülköző, amit előző este használtam, pont úgy volt felakasztva az egyik fogasra az ajtón, mint ahogy tegnap hagytam, azonban a ruháim a lenti szárítóban pihentek.

A tükörbe nézve elborzadva vettem tudomásul, hogy hogyan is festek. Mint egy jó pár napos vizihulla. A hajam teljesen begöndörödött és kócos volt, mint ha még nem hallottam volna a fésű nevű csodaszerről, ezért egyből nekiestem a kezemmel valahogyan kibogozni. Az arcom krétafehér volt, a szemem alatt a kialvatlanságtól sötét karikák díszelegtek és a halántékom, amit tegnap kapott egy nem kicsi ütést, mára belilult. Felhúztam a melegítőfelsőm, hogy szemügyre vegyem az oldalamat is, ahol pont ugyanez volt a helyzet. Kékeslilára színeződött, de nem úgy nézett ki, mint ha tegnap kaptam volna. A levegőnek és a víznek hála, akár több naposnak is tűnhetett. Persze még most is piszkosul fájt, minden egyes lélegzetvétel, de úgy számoltam, hogy ez és a halántékomon lévő sérülés legkésőbb két-három napon belül el fog tűnni. Aztán észrevettem a foltokat a karomon és elfintorodtam.

Annak a nyomai voltak, ahol Seth korábban megszorított, és hála a sápadt bőrszínemnek, mostanra tisztán kirajzolódtak az ujjainak a körvonalai. Megnyitottam a hideg vizet és aládugtam a karomat. Tompa lüktetést éreztem, de a víz enyhítette ezt. A legjobb persze egy zápor vagy eső lett volna, nem a csapvíz, de most csak ez volt.

Utolsó simításként lehúztam a melegítő ujjait a karomra, hogy elfedje a lilás foltokat és amennyire tudtam rendbe szedtem a hajam. Odakintről halk beszédfoszlányok szűrődtek be, tehát felébredtek a fiúk.

Fröcsköltem még egy kis hideg vizet az arcomba, aztán már ott sem voltam. Odakint belefutottam Chrisbe, aki éppen lefelé igyekezett egy nagy ásítást elnyomva.

Kérdőn mért végig először engem, aztán a pillantása Gabriel szobája felé tévedt. - Hogy aludtál?

Megvontam a vállam és elindultam mellette. - Mint a bunda. - A nappaliban a kanapé szerencsére pont úgy nézett ki, mint aki ott aludt, a párnák fel voltak tornyozva és a takaró összegyűrve hevert rajtuk. Chris nem kételkedett többet. Halványkék szemében vidámság csillant, mire eszembe jutott, hogy mit is mondott róla Nick. Csajgondok. A legfiatalabb Merrick tesó szerelmes lenne? Cuki.