Elementálok: Egyetlen szikra //BEFEJEZETT//

|5.| - Viharos éjszaka

~ Lucille ~

Tudtam, hogy Michael nem azért vág ilyen elégedett arcot, mert olyan jó virágokat sikerült vásárolnia. Nem, egyszerűen élvezte, hogy mindhárom öccse kínosan kényelmetlenül érzi magát a kialakult szituációban. Egész eddig ő volt zavarban az egyéjszakás lányok miatt, akiket nagy eséllyel Gabriel hurcolt haza, de most fordult a kocka.

A gond csak az volt, hogy mintha én éreztem volna magam Gabriel helyett kényelmetlenül. Zavart, hogy csak tegnap találkoztam először az ikrekkel most pedig itt vacsorázok velük kiegészülve a két testvérükkel és egy valószínű negatív IQ hányadosú lánnyal, amikor odakint szakad az eső. Ez önmagában nem is lett volna gond, elég jól elboldogultam már több ehhez hasonló viharral is, amiket vagy én keltettem, vagy tüntettem el. A probléma az volt, hogy a Merrick ikrek és Chris úgy tudta egy tűzelementál vagyok, aki maximum csak a villámokat uralja. Ezért még ha nehezemre esett is jó fejet kellett vágnom az estéhez és megvárni, amíg eláll annyira magától az eső, hogy Nick hazadobhasson. 

- Na, és mesélj Taylor, hogy ismerkedtetek meg az öcsémmel? - nyúlt egy újabb szelet pizzáért Michael. Úgy vigyorgott, mint aki a lehető legszebb karácsonyi ajándékot kapta. A szegény lány nevét pedig úgy ejtette ki, mintha égetné. 

Taylor ebből semmit se vett észre és csábosnak szánt mozdulattal beletúrt a hajába. A mellettem ülő Michael válla megremegett, de meg se szólalt, miközben a lány elkezdett csacsogni valamit egy matekóráról és a fociöltözőről. 

Nick arcát ugyan nem láttam mert lehajtott fejjel mered maga elé, de a velem szemben ülő Chrisszel találkozott a pillantásom. Kék szeme most valamiért még intenzívebben csillogott és hol a legidősebb testvérét nézte morcosan, hol a még mindig fecsegő szőke lányt hitetlenkedve és szemöldök ráncolva. Gabirel vele ellentétben csak is a lány dekoltázsát bámulta, még evés közben is. Féltem, hogy annyira leköti a látvány, hogy nem találja meg a száját sem a szelettel, miközben a feltét nagy része az ölében végezte. 

Miután Michael kiszórakozta magát a szerencsétlen pomponlánnyal, felém fordult:

- És te?

Felhorkantam. Annyira összeszorult már a gyomrom, hogy még egy szelet pizzát se tudtam legyűrni. 

- Mi ez, kihallgatás?

Michael felvonta az egyik szemöldökét. 

- Talán úgy érzed magad?

Ezek szerint hiba volt úgy éreznem, hogy megkedvelt engem korábban. Ugyanolyan agyatlan csajnak tartott, aki a testvérei körül legyeskedik. 

- Köszönöm a vacsorát! - pattantam fel hirtelen. A táskám és a füzeteim Nick szobájában voltak szétszórva, de eszem ágában se volt felmenni értük. Helyette szó nélkül kisiettem a konyhából és lekaptam a bőrkabátom a fogasról, aztán lenyomtam a bejárati ajtó kilincsét. A lakáskulcs a kabátom zsebében volt, a telefonommal együtt, a táskámban csak iskolai cuccok voltak, reméltem, hogy Nick elhozza majd holnap az iskolába őket.

Hallottam, hogy valaki szintén feláll az asztaltól és utánam siet. Nem akartam udvariatlan lenni, de az, hogy Nick majdnem megcsókolt és Gabriel is feltűnt a legújabb egyéjszakás kalandjával, túl sok volt nekem. Te jó ég! Két napja sem ismertem a fiúkat és máris voltam a házukban, tudtam a titkaik egy részét és ismertem a múltjukat. Na meg az se volt elhanyagolható tény, hogy Gabriel kedvtelésből húzta az agyam a csókkal, míg Nicknek komoly szándékai lehettek.