Elementálok: Egyetlen szikra //BEFEJEZETT//

|21.| - Félreértések és titkok

~ Lucille ~

Egy hét telt el futballmérkőzés óta és szokatlanul csendes volt minden. Már túl csendes. 

Talán a paranoia mondatta ezt velem, de nem hittem, hogy ilyen sokáig tartó kényszerpihenőre ment a városba jött Őrző, Seth és Tyler csoportjáról már nem is beszélve. Nick persze valahányszor felhoztam a kétségeimet, próbált meggyőzni arról, hogy túl sokat aggodalmaskodok és minden rendben lesz, de ő nem ismerte úgy az őrzőket, ahogy én. Ő nem rettegett tőlük annyira mint én. Neki nem volt oka, annyira félni, mint nekem. 

Az idegeskedésen és a várakozáson kívül azonban egyéb elfoglaltságom is akadt, történetesen Daisey személyében, aki áthívott magához készülődni a bál előtti délután. Nem tudtam nemet mondani neki, ahogy arra sem, hogy együtt vegyünk ruhát is, mint az igazi barátnők. Egyszerűen magával ragadott a kedvessége és a lelkesedése, Nick pedig úgy tűnt velem együtt örül, hogy egy új barátot szereztem. Sose volt még igazi barátnőm, aki nem tudott az elemekkel való kapcsolatomról, így olyan felszabadultnak és végre valahára egy olyan kamaszlánynak érezhettem magam, akinek a legnagyobb gondja az, hogy elfogy otthon a vízálló szempillaspirál és csak rendeset talál.

- Hű! - fordított a tükör felé, mikor visszacsavarta a szemhéjtus kupakját, amivel egészen eddig dolgozott rajta. Közel két órát vett igénybe, amíg elkészítette a hajam és a sminkem, én pedig az övében segítettem. Közben diétás kólát meg répaszeleteket nassoltunk, hogy ne hízzuk ki az aránytalanul szűk pomponlány egyenruhát és szólt valami idióta pop zene, így egész délután olyan csajos volt. Olyan közvetlen és természetes. Akár egy buta családi filmben.

Először nem értettem miért akar egyáltalán barátkozni velem, aztán szépen lassan, de előkerült ez a téma is a többi között. Nem mondta így ki, de elege volt a többi pomponlányból. A többiek nagy része csupán a körmével és a diétával foglalkozott, a legújabb trendi rucikról már nem is beszélve, Daisey pedig elég okos lány volt, nem hittem hogy sokáig el bírta volna viselni az ehhez hasonló felszínes libákat. Edzőként és csapattársként ugyan korrekt és keménykezű volt, mert fontos volt számára a sport, de mikor annak vége lett, a többiek ugyanolyanok maradtak. Talán azt látta meg bennem, hogy nem csupán őszinte (már amiben lehet) vagyok és tájékozott, de érdeklődő is egy csomó téren, ami miatt ennyire megkedvelt. És bár sosem voltam az a nagyon barátkozós típus, szinte sóvárogtam már egy igazi barátnő után, nem tudtam nem kedves lenni vele.

- Mit szólsz? - kent még egy kis pirosítót az arcomra, aztán állt mellém.

- Zseni vagy - vigyorodtam el és néztem meg közelebbről a hajam. 

Alig ismertem rá saját magamra. Már örültem neki, hogy hagytam magam rábeszélni a pezsgő színű csillogó koktélruhára, aminek a vékony spagetti pántja után háta jóformán teljesen kivágott volt, az eleje pedig lazán omlott a mellkasomra. Az alja bőven a térdem fölé ért, a kivágása is merész volt, de nem bántam. A hajam lágy loknikban omlott a vállamra, a szememen füstös fekete és arany csillámpor volt, a számon csillogó vörös rúzs. A karomon a kedvenc arany karpereceim sorakoztak bennük az ásványokkal, és fekete magassarkút húztam hozzá. Kicsit sokallottam a ruha és a cipő árát, de Daisey meggyőzött, hogy nem egy alkalomra vesszük, amiről pedig nem tudott az az volt, hogy nem a szüleim, a nemlétező bácsikám vagy az én pénzem volt. Pontosan ugyanott tettem szert a készpénzre és legalább három bankszámlára is, ahol a hamis papírokra. Egy barátomtól, aki sosem üzletelt legálisan, de a szakmájában profi volt. És jött nekem eggyel, ezért sosem tette szóvá, mikor új igazolvány vagy még több pénz kellett.