Please don't touch me✔

Epilógus

ARI

Ahhoz képest, hogy Niklas már nem nálam él, igazán faszán tud smárolni a kanapémon ülve a barátnőjével. Kettő rohadt percre megyek ki az erkélyre, hogy elszívjak egy cigit és kimeneküljek a kajaszagból – ugyanis Lauri a konyhában főz valamit –, és erre kell visszajönnöm? A kanapémon smároló, boldog párocskára? Még jó, hogy nem sajátítják ki maguknak az ágyam, bakker.

– Szétrebbennétek? – mormolom. Maija szép lassan elhúzódik Niklastól, pufók arca kissé piros, de olyan hatalmas mosollyal néz rám, amivel egyértelművé teszi, hogy a legkevésbé sem bánja a kialakult helyzetet. Azt hiszem, a pirosság most nem is a zavarát hivatott jelezni, egyszerűen csak annyira belemerült a csókba, hogy kipirult tőle. Én néha már abba is belepirulok, ha csak elképzelem, hogy smárolok Laurival.

Az van, hogy Niklas, Maija és én nem igazán tudunk miről dumálni. Niklasnak és nekem egyetlen közös pontunk van – a konyhában főzőcskéző cukifiú –, Maijának és nekem pedig abszolút semmi. Mi is lehetne? Nem vagyunk haverok a pasijával, ő nem ismeri Laurit, hogy legalább ő közös téma legyen, maximum a zenei stílusunk lehet hasonló, de arról meg nem igazán szeretnék beszélgetni. Igazából semmiről nem szeretnék beszélgetni, a legjobban azt szeretném, ha ezek ketten nem lennének a lakásomban.

– Na jó, térjünk a lényegre! – sóhajtok fel és lopva a konyha felé pillantok, de Lauri nem áll az ajtóban. – Találkozni akarok Joonasszal.

– Nem – vágja rá Niklas.

– Ki az a Joonas? – kérdezi Maija.

– Lauri exe – legyintek és újra a seggfej felé fordulok. – Figyelj, komolyan mondom! Találkozni szeretnék vele. Nem akarom megverni meg eldicsekedni neki, hogy az exével kavarok, csak megismerném. Kíváncsi vagyok rá.

– Kapásból ezer indokot tudnék mondani arra, ez miért rossz ötlet. De nem fogok, szóval legyen elég annyi, hogy nem találkozhatsz vele.

– De...

– Ari! Lauri utálja, amikor belepiszkálsz az életébe, és találkozni az exével elég durva belepiszkálás lenne. Egyébként sem származna senkinek haszna ebből. Te akaratlanul is Joonashoz hasonlítanád magad, Joonasban felszakadnának a régi sebek, és ha Lauri megtudná, hogy találkoztatok, mérges lenne rád, plusz benne is felszakadnának a sebek. Úgyhogy bocs, de nem.

– Utállak – morgom.

– Az érzés kölcsönös – vereget vállba vigyorogva, és még azelőtt újra a barátnője szájába dugja a nyelvét, hogy levenné a kezét a vállamról. Fintorogva kelek fel és megyek vissza a konyhába a szöszihez. Egy darabig az ajtónak dőlve figyelem, ahogy főz, aztán mögé lépek és a derekára csúsztatom a kezem. Összerezzen, de amikor megpuszilom a tarkóját, ellazul és beledől az ölelésbe, én pedig már ettől a fellegekben érzem magam.

– Arra gondoltam, keresek egy pszichológust – mormolom, mert mint kiderült, a tökéletes, romantikus pillanatok elcseszésében nagyon profi vagyok.

– Jó ötlet. Nekem már van egy, csak mindig elfelejtem mondani. Apát kértem meg néhány hete, hogy segítsen találni egyet, tudod, ő elég sokat ismer. Péntek délutánonként szoktam találkozni vele, és eddig egész jónak tűnik. Sok dolgot segített megérteni és nagyon kedves.

– Szerinted nekem is lehet ő a pszichodokim?

– Lehet éppenséggel, de nem biztos, hogy ugyanarra van szükséged, mint nekem. Apa biztos szívesen segítene neked is találni valakit, ha tényleg ezt szeretnéd – fordul felém.