Please don't touch me✔

4.

LAURI

– Egy kóla és egy sör lesz – mondom csak azért, mert kíváncsi vagyok, hogyan reagál. És amikor megfordul... A tekintete gyilkos. Úgy néz rám, mintha készülne elküldeni melegebb éghajlatra, csak éppen kevésbé szépen kifejezve magát, de néhány pillanat alatt leesik neki, hogy engem már látott itt és valószínűleg realizálja azt is, hogy a tegnapi srácra utalok ezzel poénosan. Mondjuk a humorom meglehetősen rossz.

– Lesz? – kérdez vissza és pimaszul elmosolyodik.

– Van? – vonom fel a szemöldököm.

– Volt – száll be a másik pultos, Inari is, mire Ari valószínűleg belerúg a pult alatt, mert a következő pillanatban olyan hosszú és cifra káromkodásáradatot zúdít Arira, hogy csak pislogok rajta. Nem is tudtam, hogy ilyen sokféle módon lehet káromkodni finnül. Én valahogy leragadtam a sátánnál és az ördögnél, ami a legtöbb nyelven elég unalmas káromkodásnak minősül, de a finn nyelv szépsége, hogy nálunk még a szeretlek is úgy hangzik, mintha a pokolba küldenél valakit.

– Szóval? Kóla és sör? – kérdezi Ari, mikor Inari befejezi a káromkodást, én pedig bólintok. – Mégis iszol alkoholt?

– Nem. Egy barátom jön mindjárt és az övé lesz – mormolom. Amúgy meg mi köze hozzá? Neki csak az a dolga, hogy odaadja, amit kérek, nem az, hogy kérdezősködjön. Nem egy filmben vagyunk, ahol a pultosok olyanok, mint a pszichológusok. Ez itt a valóság.

– Majd kiadom inkább akkor, amikor megérkezik. A sör hidegen és buborékokkal az igazi – mosolyog rám, miközben leteszi elém a kólát. Kifizetem ezt is és a sört is, természetesen minden pénzt a pultra rakva két okból is. Az egyik az, hogy vicces nézni, ahogy egyesével szedegeti fel az aprót, a másik pedig az, hogy nem szeretnék hozzáérni. Mondjuk ez nem ellene szól. Senkihez nem érek hozzá. – Mikor léptél le tegnap?

– Amikor a színpadon voltál. Mi lenne, ha nem beszélgetnél velem, hanem dolgoznál?

– Unatkoznál egyedül – vágja rá és miután elrakja a pénzt a pénztárgépbe, a pultra könyököl. Mint egy tipikus klisés pultos. – Annyira kurva rosszul azért nem játszottunk, hogy el kelljen menekülnie bárkinek is.

– Nem volt rossz.

– Hű, micsoda dicséret! Hallod ezt, Inari? Nem volt rossz!

– Nem hagytad, hogy befejezzem – kortyolok a kólámba. – Nem volt rossz. Borzalmas volt.

– Hű. Ez azért fáj – kap a szívéhez színpadiasan. – Most komolyan, ember. Szar volt?

– Ne is válaszolj, csak azt akarja, hogy növeld az egóját – sétál be a pult mögé Lilja.

– Késtél. Megint.

– Tudod, Ari, egyáltalán nem volt kedvem bejönni, szóval igazából megdicsérhetnél, hogy legalább itt vagyok.

– A hónap dolgozója cím júniusi nyertese Lilja Toivonen! – kiált fel Ari, mire Inari elneveti magát, Lilja pedig fejbevágja a fiút, de ő csak folytatja. – Bejött dolgozni, mikor egyáltalán nem volt kedve! Ó, mindenható urunk és parancsolónk, kérlek, jutalmazd meg e bájos teremtést, amiért hajlandó bejönni és úgy tenni, mint aki azt csinálja, amiért fizetik!

Lilja egy darabig felvont szemöldökkel hallgatja a fiút, majd rám emeli a tekintetét.

– Szabad? – kérdezi halkan és mielőtt egyáltalán megkérdezhetném, mit szabad, elveszi előlem a kólámat és nyakon önti vele Arit.

– A kurva élet, te teljesen hülye vagy?! – szitkozódik Ari prüszkölve. Igyekszem nem kinevetni őt, de igazából elég vicces a helyzet, szóval csak az ment meg a röhögőgörcstől, hogy a legjobb és mellesleg egyetlen barátom, Niklas leül a mellettem lévő székre.