Please don't touch me✔

8.

LAURI

Az utóbbi néhány nap meglehetősen unalmas volt egyedül. Untam, hogy csak otthon vagyok és igyekszem elkerülni apát, untam a veszekedéseinket, untam azt, ahogy nézett rám... Az egész úgy volt rossz, ahogy volt. Muszáj volt átmennem Niklashoz, hogy kicsit kikapcsolódjak és eltereljem a figyelmemet. Nem számítottam arra, hogy ő és Ari utálnak együtt lakni és fogalmam sem volt, mennyire gyűlölik egymást. A jelek szerint eléggé. Az, ahogy Niklas beszél Ariról, mikor ketten vagyunk, az, ahogy Ari felidegesíti magát Niklas miatt, egyszerűen borzalmas. Hirtelen kedvem támad újra bezárkózni otthon a szobámba néhány napra. Inkább elviselem apát, mint azt, hogy két olyan ember, akit kedvelek, ennyire ellenségesen viselkedik egymással.

– Nem olyan csúnya a keze – ülök vissza Niklas mellé a kanapéra, mikor végre meggyőződök arról, hogy a vágások Ari kezén nem vészesek.

– Nem igazán érdekel.

– Mi bajotok van egymással? – sóhajtok fel. Nem tudom megérteni. Niklas alapjáraton egy kedves srác, legalábbis az alapján, amit én látok belőle, de tekintve, hogy tizenhat éve ismerem, úgy gondolom, elég sokat látok belőle. Ami Arit illeti, az ő stílusa kicsit nyers, de ettől függetlenül ő is aranyos a maga módján. Nem tűnik rosszindulatúnak. Vagy talán ennyire rossz vele lakni? Ennyire elviselhetetlen hosszútávon?

– Semmi.

– Pont így néz ki két ember, akinek semmi baja egymással.

– Tudod, az, ahogy veled viselkedünk, nem jelenti azt, hogy másokkal vagy egymással is ugyanúgy bánunk. Veled kedves vagyok, mert gyerekkorom óta te vagy a legjobb barátom és szeretlek, de a legtöbb emberrel nem olyan vagyok, mint veled. Ari pedig egy beképzelt seggfej.

– Ennyi? Te máshogy viselkedsz különböző emberekkel, ő pedig szimplán csak egy s-fej? – kérdezem. Képtelen vagyok csúnyán beszélni. Röhejes, igaz?

– Ahogy mondod.

– Ari nem s-fej – mormolom. – De érdekes, hogy így gondolod, mert ő is hasonlóan vélekedik rólad, csak egy másik kifejezést használt.

– Képzelem, milyen kifejezést – fintorog. – Figyelj, én örülök annak, ha kedveled ezt a barmot. Tényleg. Örülök, hogy kicsit kilépsz a komfortzónádból és próbálod helyrehozni az életed. Büszke vagyok rád. De ez nem jelenti azt, hogy nekem is kedvelnem kell az új barátaidat.

– Akkor talán nem kéne az új barátaim egyikénél laknod.

– Nem tervezek sokáig maradni, elhiheted. Ari legalább ötször mondja el egy nap, hogy ingyen fogadott be, kezd az agyamra menni.

– De ha egyszer ingyen fogadott be.

– Attól még nem kéne minden problémát ezzel megoldani. Ha felidegesít, nem küldhetem el a picsába csak azért, mert itt lakhatok? Nem tűnik fair alkunak.

Lehunyom a szemem. Ennél még az otthoni veszekedés apával is ezerszer jobb programnak tűnik. Szeretnék Niklas mellé állni ebben, hiszen ő a legjobb barátom és mindig mellettem volt, akkor is, amikor senki más nem, de nem igazán gondolom úgy, hogy igaza van. Ari tényleg ingyen fogadta be őt, pedig az, hogy Niklas itt van, biztos plusz költségekkel jár neki. Én Niklas helyében nem mernék így viselkedni. Ha valaki befogadna és nem kérne érte semmit, fülem-farkam behúznám és ahelyett, hogy flegmán viselkedek vele, inkább megpróbálnék a kedvére tenni. Ha én laknék itt Niklas helyett, az elmúlt néhány napban valószínűleg már kétszer kitakarítottam volna az egész lakást és megpróbáltam volna főzni valamit Arinak. Nem számít, hogy nem igazán tudok főzni. Megpróbáltam volna, mert ezt érezném a legkevesebbnek azok után, hogy befogadott. Azt hiszem, itt látszik igazán, hogy Niklas és én mégsem vagyunk annyira hasonlóak, mint azt sokszor gondoljuk.