10.

2.2K 269 106
                                    

LAURI

Amikor azt hinném, hogy a helyzet már nem lehet kínosabb, kiderül, hogy lehet, ugyanis, ahogy Ari elindul a raktár felé, az éppen egy srácot kiszolgáló Inari hátrébb rakja a lábát és mivel Ari ezt nem veszi észre, nekimegy és már bukik is előre. Látom, ahogy a kezével tompítja az esését, ami valószínűleg nem segít túl sokat neki, tekintettel arra, hogy az egyik keze a tükör betörése miatt vágásokkal van tele.

– Hogy az a... – morogja és miközben felkel, hosszasan szidni kezdi lényegében az egész világot, de főként Inarit. Morog valamit arról, hogy feleslegesen rakta ki a lábát, mert ő pont nem akart senkit kiszolgálni, pláne azt a lányt nem, akit Inari kinézett magának, én pedig csak hallgatom és próbálom megérteni, miről is van szó.

– Miért magyaráz valami lányról, aki tetszik Inarinak? – kérdezem a közelemben álló és Arit figyelő Liljától.

– Inari jelzett Arinak, hogy bejön neki az egyik csaj – sóhajt fel a lány. – Ha hátratesszük a lábunkat a pult mögött, amikor valaki elindul egy ember felé, az azt jelenti, hogy kinéztük magunknak az illetőt, szóval le lehet kopni. Ez egyszerűbb, mintha szólnánk a másiknak, hogy tipli van, plusz, ha nem is veszi észre a lábunkat, akkor is hatásos. Mint látod – bök Ari felé.

– Ez elég balesetveszélyesnek hangzik.

– Nem az. Eddig senki nem volt még olyan balfasz, hogy elessen valakinek a lábában.

Nem reagálok arra, hogy Lilja minek titulálja Arit, inkább csak figyelem a srácot. Már befejezte a káromkodást, de még mindig dühösnek néz ki. Nem tudom, mi lehet a pult mögött a padlón, de akármi is az, Ari pólója nedves tőle, a kezén lévő kötés pedig szintén. Morgolódva, halkan motyogva indul el a mosdó felé, én pedig egy darabig csak nézek utána, aztán Liljára pillantok.

– Van valami viszonylag tiszta rongyotok?

– Ja. Kéne?

– Igen. – Elkezd a pult alatt kutatni, majd egy kicsivel később előhúz egy fogjuk rá, hogy fehér rongyot és ledobja elém. – Köszi – veszem fel a pultról az anyagot. Felkelek és elindulok a mosdó felé, hogy segítsek Arinak, bár azt magam sem tudom, hogyan is tervezem ezt pontosan. Mindenesetre Lilja és Inari látszólag nem foglalkoznak azzal, hogy a srácnak minden bizonnyal segítségre van szüksége, szóval kénytelen vagyok én megoldani. Egyedül.

Amikor belépek a mosdóba, Ari sűrűn káromkodva szedi le a kötést a kezéről és amikor meghallja az ajtó nyikorgását, olyan gyilkos tekintettel pillant fel, hogy hirtelen nagyon örülök annak, hogy a szemmel ölés nem lehetséges. De amikor észreveszi, hogy csak én vagyok, már kevésbé néz gyilkosan. Persze még mindig nem kedves a pillantása, de legalább már nem látom rajta azt, hogy meg szeretne ölni. Kezdetnek nem is rossz.

– Jöttem segíteni – motyogom még mindig az ajtóban állva.

– Segíteni? – vonja fel a szemöldökét.

– Igen. Tudod, a kötéssel.

– Ne sértődj meg, de ezt pontosan hogyan tervezed? Ha nem hordasz egy elsősegélykészletet a farzsebedben, nincs mivel bekötni a kezem, de ha véletlenül pont van nálad minden, ami kell, hozzám érni akkor sem tudsz.

– Imádom, mikor azt mondod, hogy ne sértődjek meg, majd olyan dolgokat mondasz, amik bántóak.

– Azért mondtam, hogy ne sértődj meg, mert nem ellened szól – forgatja a szemét. A mosdókagylóba dobja a kezéről leszenvedett kötést és amikor ezzel megvan, ingerülten a hajába túr. Ma nem viseli azt a bordó fejkendőt, amit minden egyes nap szokott, szóval sötétbarna haja szimplán úgy néz ki, mintha most kelt volna ki az ágyból és esze ágában sem lett volna megfésülni.

Please don't touch me✔Where stories live. Discover now