BTS Reakciók

Jin special (11)

Köszönjük justilikekpop-nek a reakciót.💜

~Amikor osztálytársak voltáitok, és újra találkoztok ~

Reggel komótosan felkeltél, majd megreggeliztél, fogat mostál és a reggeli rutinod többi részét is elvégezted. Amelybe bele tartozott az is, hogy felnéztél az instagrammra, Facebookra, néha válaszolgattál a fanjaid üzeneteire. Igen, Tabjaid, ugyanis elég népszerű modell vagy. Ma viszont egy elég érdekes üzeneted jött egy másik, úgymond civil profilodról. Úgy gondoltad, hogy megtartod, hátha egy ismerősöd szeretne beszélni veled. Sajnos ez nem volt jellemző, azonban ma egy volt középsulis osztálytársad rád írt. Jin volt az. Ahogy olvastad az üzenetet, eszedbe jutott minden emlék, amikkel együtt könny szökött a szemedbe.

***

- Nézzük csak, mit olvasol! - vette ki a kezedből a könyvedet HaNa, majd barátnői is csatlakoztak hozzá. Már megint jöttek, hogy szekálnának.

- Kérlek, add vissza! - nyúltál volna a könyvedért, de a lány csak a magasba emelte. Vicces, hiszen te 175 cm magas vagy, még ő csupán 166. Gyorsan visszaszerezted a könyved, majd vissza is ültél a helyedre, csakhogy a kis csapat odament hozzád.

- Tudod, soha nem értettem, hogy mit keresel te Koreában. Elvégre magas vagy, és kék a szemed. Illetve a testalkatod sem koreai, leszámítva a szemeid állását. Soha nem fogsz közénk tartozni. Most is simán elvetted tőlem a könyvet. Szóval jobb, ha megszokod, hogy te itt egy senki vagy. - szemeidbe könnyek gyűltek, de nem sírtál.
***
Ahogyan ezt végiggondoltad, letörölted a könnyeidet, majd elkezdtél gondolkodni. Akkoriban úgy vélted, hogy igazuk van, de most valami átértékelődött benned. Hiszen SeokJin elhívott egy osztálytalálkozóra, azaz az osztály tagjának tekint.
Vicces, de senki sem ismert fel, mint modellt a volt osztályodból. Igaz, az kontaktlencse, hajfesték, és egyéb műtétek segítettek, hogy méginkább koreainak érezd magad. Az emberek nem néztek rád furán, hiszen híres modell voltál, így mikor megláttak az utcán, nem csodálkoztak sem a magasságodon, sem a külsődön.
Mindezek ellenére nem érzed, hogy sokat változtál volna. Csupán pár eszköz segítségével olyan lettél, amilyen szerettél volna lenni.
- El kell mennem - mondtad ki hangosan. - Igen, el kell mennem. Be kell bizonyítanom, hogy érek valamit.
Elkezdtél lelkesedni, és válaszoltál Jinnek, hogy részt fogsz venni az egy hónap múlva megrendezendő találkozón.
Az az egy hónap gyorsan eltelt. Ott álltál a tükör előtt egy rózsaszín szoknyában és egy fekete, rövid ujjú pólóban.
- Most nem hátrálhatsz meg - gondoltad.
A találkozó a volt sulitokban volt, és, mivel ez egy szombati nap, a többi diák nem volt az iskolában, így nem zavartak titeket.
Már a veled együtt érkező volt osztálytársaid is furcsán néztek rád, hogy te, mint híresség mit keresel ott, de mikor mindenki megérkezett, csupán a többiek szemeit érzeted magadon.
- Már bocsi, nem akarlak megsérteni, mert nagy rajongód vagyok, de te hogy hogy itt vagy? - kérdezte HaNa.
- Tudod, én vagyok T/N. Vagyis most már más a nevem, hiszen teljesen koreai szerettem volna lenni. A külsőm is megváltozott, tudom. Csak azért jöttem, hogy lássátok, én is vagyok valaki. Viszont ha megbocsájtotok, én indulok. Van ma még épp elég dolgom. - valójában szabadságon vagy, de nem akartál ebben a kínos légkörben maradni.
Büszkén sétáltál el, jól érezted magad, hogy végre kimondhattad.
Már majdnem kiértél az iskolakapun, amikor Jin utolért.
- Szia. Őszinte leszek, már a sulis évek alatt is kedveltek, de most még jobban. Nagyon bátor voltál. Úgy voltam vele, hogy bánnám, ha csak hagynálak elmenni. Esetleg, ha van egy kis időd ma rám, akkor megihatnánk egy kávét.
Mindig is tetszett Jin, de azt hitted, fél koreaiként semmi esélyed.
- Rendben, menjünk! - mondtad vidáman.
- Mi, tényleg?.. Vagyis, gyere, ismerek egy borzasztóan jó helyet. - ezzel pedig elkezdődött életed egyik legjobb szakasza.