Kapcsolatpróba | taekook

13. fejezet

Jungkook szemszöge

A napok nem teltek lassan Taehyung nélkül. Élveztem Jimin társaságát, és talán most látom igazán, mennyire ragaszkodtunk egymáshoz Taehyunggal, szinte minden szabadidőnket együtt töltöttük, ami valljuk be, egészségtelen rózsaszín köd ide vagy oda.

Persze hiányzik és piszkál a kíváncsiság, hogy mit csinált nélkülem, főleg az, hogy kivel volt, de nem akarok én futni utána. Amúgyis Jimin megtiltotta.

Szerda délután szépen kiöltöztem, elegáns ruhámat szinte rám öntötték, de anyukám sem spórolt azzal, hogy fényezze az egómat. Csak forgattam a szemeimet, olyan szokásos Jungkook stílusban.

Jimin két jegyet nyomott a kezembe, és mivel neki jóval hamarabb kellett odaérnie, így egyedül indultam el késő délután.

- Hol a francban vagy? - keresem Taehyungot a bejárat előtt, mert nélküle nem mehetek be, hiszen nálam van az ő jegye is.

Az épület sarkánál áll, és ahogy meglátom a körülötte lévő füstfelhőt, egyből elkap az ideg. Hamar észreveszi, hogy sietősen szedem felé a lábaimat, így gyorsan eltapossa, hiszen tudja, hogy utálom, amikor cigizik. Undorító és egészségtelen.

- Mindjárt kezdődik, gyere - mondom kissé ellenséges hangon, elnyomva magamban, hogy leszidjam. A szemei felcsillannak, ahogy végignéz rajtam, nekem ettől pedig görcsbe rándul a gyomrom.

Fenébe, hogy ekkora hatással van rám!

Bólint, majd elindulunk, közben a jegyét is átadom neki. A harmadik sorba szól a jegyünk, természetesen egymás mellé. Elég sokan vannak, nem szeretem a tömeget, de most elég jól kezelem.

Látom, hogy mondana valamit, így kérdőn nézek rá.

- Jól nézel ki - nyögi ki nehezen. Jó látni, hogy mennyire nehezen fogja vissza magát a közelemben, hiszen amikor csak tud, hozzám ér vagy dicsér.

- Tudom - vágom rá. Elmosolyodik a hevességemen, mert nem ezt szokta meg tőlem, de nem akarok egyből a karjaiba ugrani. A bizalmammal játszott, érezze a súlyát.

Igen, ez volt a terv, de már a fél órás várakozás során, érezni kezdem, mennyire hiányzik. Egyre többször jut eszembe, hogy milyen jól csókol, vagy hogy az ágyban miket tud okozni. Mocorognom kell és azt kívánom, hogy kezdődjön el az előadás.

Nyugi Jungkook, csak fogd vissza magad. Legyél érdektelen!

Egy pillanatra ránézek, és elkapom a pillantását.

- Ne nézz!

- Akkor te se nézz - mondja szórakozottan.

Megforgatom a szemeimet, és ekkor a fények lekapcsolódnak. A színpadra előlép egy fiatal és csinos lány, aki a mikrofon elé lépve köszönti a nézőket.

Tae a szék karfáján támasztja meg a kezét, persze pont mellém, csakhogy erősítse bennem a vágyat, hogy megérintsem.

Nem tudom, hogy tisztában van-e vele, hogy mit érzek és direkt szórakozik velem vagy csak véletlen az egész, de ahogy mozdul mellettem, elég sűrűn hozzám ér.

Ezt sikerül szó nélkül hagynom, és amikor elkezdődik az előadás, minden figyelmem arra szentelem. Látványosabbnál látványosabb koreográfiákat és mozdulatokat adnak elő, ami engem teljesen lenyűgöz.

Jimint még nem láttam, és mivel az egy órás műsor nagyja már lement, így gondolom a vége felé tették, hiszen a legjobbak mindig a zárószámban vannak.

Azonban Jimin egyedül lép a színpadra. Nem is tudtam, hogy olyan tehetséges, hogy külön számot kap. A ruhája egészen testhez simuló, vörös ing és fekete nadrág, mégis az eleganciát tükrözi vissza. A haja pontosan be van állítva és smink fedi az arcát.

- Nézd, ő jön - suttogom izgatottan, csupán egy másodpercre Tae felé nézve, elfeledve, hogy épp haragszom, majd ismét Jiminre koncentrálok.

Mivel én is zongorán játszom, hamar felismerem, melyik darabra fog táncolni. Az arca végig komoly marad, a mozdulatai kifinomultak és pontosak, bár ehhez már annyira nem értek szakmai szemmel.

A taps nem marad el, amit meg is érdemel, szégyenlősen fogadta a közönségtől. Jimin után még volt egy közös produkció, amiben ő is benne volt, majd elköszöntek tőlünk és megköszönték a figyelmünket.

Jimin mondta, hogy egy kis ideig még bent kell majd maradnia, így kint várunk Taevel, ami már kezd kínossá válni.

Taehyungnak feltűnően jó a kedve, amit nem hagyok szó nélkül. Nekem ok nélkül ne mosolyogjon.

- Látom, jól érzed magad. Mit csináltál az elmúlt napokban? - fordulok felé. Ennyit arról, hogy érdektelen leszek.

Erre elkomolyodik, és látszik rajta, hogy nem akar válaszolni.

- Gondolkodtam.

- Igen? És mégis min gondolkodtál majdnem egy hétig? - egyszerűen nem tudom befogni a szám. - Remélem, nem azon, hogy helyettem Yoongi a fontosabb.

A szívem szakadna meg.

- Nem kérhetsz arra, hogy válasszak! - mondja erélyesebben.

- Talán kérnem kell? - emelem meg kicsit a hangomat, mi miatt felkaromra kapva arrébb lépked velem.

- Ne hangoskodj - szól rám körbenézve. Kirántom a karomat az ujjai közül.

- Nem érdekel! Tudod, hogy Yoongi milyen, akkor mégis miért vagy ilyen? - szólok a végére lehalkítva a hangom.

- Nem fontosabb, mint te - sóhajt. - És ne nézz így!

- Hogyan?

- Mindegy - kezd el sétálgatni fel-alá. - Hol van már Jimin?

- Itt vagyok - szinte futva ér hozzánk. - Hogy tetszett?

Nem győzöm elárasztani, mennyire ügyes volt és tetszett az egész, de Taehyung sem marad csendben, amit nagyon jól is tesz. Megérdemli Jimin, büszke is vagyok rá.

- Hazaviszlek titeket - mondja Tae egy idő után. Mindketten bólintunk, majd beszállunk hátra.

- Valaki üljön előre, nem sofőr vagyok - sóhajt. Jimin rám néz, de én csak megrázom a fejem. - Jungkook ülj ide - szól rám.

- Jó, de akkor először engem vigyél haza - csatolom ki magam.

- Előbb Jimint, ő közelebb lakik - értetlen fejet vág, mintha nem tudná miért mondtam.

Mivel nem akarok gyerekes lenni, előre ülök, majd lassan elindulunk. Jimin a kis félénk személyiségével elég beszédes, így a hangulatot is feltudja dobni, de eszemben van, hogy Tae tervez még valamit. Ismerem már.