Kapcsolatpróba | taekook

8. fejezet

Taehyung szemszöge

Zúgott a füleimben a csend. Lehetetlennek tűnt elaludnom. Sehol nem hallottam a kattogó órát, pedig ahhoz voltam szokva; a szemeim megszokott területeket jártak be. Minden olyan meghitt volt és egyre sűrűbben dönt le az a sok releváns álom. A blöffnek képzelt elfilózások hamar komplett gondolatmenetekre írták át magukat, s ahogy Jungkook partjaival szemeztem, felesleges dolgokba botladozott az elmém. Nem hagyott nyugodni az éj és gáznak ítéltem hajnali háromnegyed négykor aludni. Folytonosan visszatértem azokra a pontokra, mikor Jungkook testébe, s hangjába feledkeztem, mintha kiérdemeltem volna a gyönyört, ami vele járult. Mintha egy röpke óráig magamnak tudhattam volna egy emberi lényt.

Megbabonázva simogattam selymes bőrét arcán, miközben ő lassan szuszogva vette a levegőt ajkain keresztül. Úgy tűnt semmi sem ébreszthette fel, így kimerészkedtem a mosdóba. Nem éreztem szükségét mégis a lábaim maguktól mozogtak és már a másik pillanatban a klozet fedett részén ültem és a telefonom friss értesítésére pöckölve szemem sarkából látom, hogy hamarosan öt óra, ami azt jelentette, hogy hamarosan úgyis kelnem kellett volna, ha át akartam menni a cuccaimért.

Azonban megakadályozott az üzenet, amit még Yoongi írt késő este, miszerint mozduljak ki vele indokolatlanul. Nem csodálkoztam, hogy Yoongi meglepetésszerűen fent volt, hiszen az imidzsével hozzájárult az éjszakai bagoly, ezzel együtt a bulizós énje is. Sosem kevert bele a partijaiba, mivel tudta; elutasítom az ajánlatait, ugyanakkor nem is mesélt róluk. Tisztában van mindenki egy buli fogalmával, az meg a másik, hogy Jungkookra hamarabb odafigyelek, mint saját magamra. Nem tudnék kikapcsolni nélküle. Nem kell a stressz.

Megírtam Yoonginak, hogy nem látom az értelmét és ezzel le is zártam. Nem akartam vele foglalkozni.

Viszont nehéz volt.

Rohadt nehéz volt nem arról ábrándozni mit csinálnék egy bulin. Jungkookkal vagy nélküle, de túl sok féle történés jutott az eszembe, mi miatt inkább éreztem azt a fajta alaptalan adrenalint, mintsem a fáradtságot. Nem érzem át a Yoongi által használt kikapcsolódás jelentését. Érteni se értem, hogy miért ajnározza ennyire.

Hozd Jungkookot is. Mindkettőtökre ráférne.

****

Hat óra volt.

És még éjsötét.

Az ágy sarkában vettem a zoknim, ami utolsó darabként társult a szettemhez és már késznek éreztem magam ahhoz, hogy az előszobába szedjem a cipőim.

Némán el akartam tűnni, hogy ne ébresszem fel Jungkookot és akkor tovább tud aludni. Így terveztem azonban mikor a nyikorgó ajtót magam felé húztam, meghallottam magam mögött kómás, álmos hangját.

- Hova mész? - Mikor hátranéztem hunyorító szemeit magam elé képzelve kémleltem. Viszont észrevettem, hogy éppen csak felemelte a fejét, az ébren maradás érdekében. Nagy hiba ezt az alkalmat kihagyni, hisz ilyenkor szinte az egyik legédesebb. Nincs tudatában magával és könnyű meggyőzni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fordítottam még a saját javamra ekkor.

Visszamentem hozzá, hogy visszaaltassam azonban arra nem számítottam, hogy közelebbről nézve őt nem csak édes hanem szexi is.

A kulcscsontján ott volt az nagy kerekded folt, amit este csináltam neki, a nyakával egyetemben. Kívánatos volt és pillanatok alatt éreztem megkeményedni a tagomat, ami nem lett volna jó ebben a pillanatban.

Lehajoltam hozzá. Egy szintbe kerültem az arcával, míg öklömmel tartottam magamat a puha matracon, s mustráltam fáradt szemeit. Annyira itt maradtam volna, hogy együtt aludjak vissza vele, de nem akartam, hogy kihagyja az alvás lehetőségét. Nem sokat aludt. Sosem tudott mélyen és hosszan durmolni, csak ha ott voltam.