Kapcsolatpróba | taekook

2. fejezet

Jungkook szemszöge

Talán az éjszakai vihar erőteljes zajhatására nem tudtam álomba merülni, talán a gondolataim nem hagytak és az egész olyan volt, mint egy örökös körforgás. Ha az eső és az ágak szeleburdi csapkodása alábbhagyott, akkor az emlékek ismétlődtek egymás után, mintha sosem fogyna el. Olyan dolgok jutottak eszembe, amik talán meg sem történtek, de mégis úgy éreztem, mintha csak aznap éltem volna át.

Egy idő után úgy voltam vele, felhagyok a próbálkozással és lemegyek a konyhába folyadékért. Álmosan sóhajtottam, ahogy lehajtottam magamról a takarómat, majd felültem az ágyban. Amikor felkapcsoltam az éjjeli lámpát, apró fekete pöttyök táncoltak a szemeimben, majdnem visszazuhantam, de még időben megfogtam az ágy szélét. A ház csendes volt, pont, mint napközben, azonban most azért volt más, mert nem volt akkora nyomás rajtam és a szüleimen, mint amikor ébren voltak; aludtak.

A hideg víztől megfájdult a torkom, bárcsak le sem jöttem volna. Ahogy sétáltam vissza a szobámba, egyre nagyobb nyomást éreztem a vállaimon, és azt kívántam, Tae bárcsak itt lehetne most mellettem. Rögtön a telefonomért nyúltam, hogy megnézzem, fent van-e még, ám ő ellenben velem nagyon is jó alvó volt. Kicsit meg is haragudtam egy pillanatra, de az tény, hogy azon felül, hogy most messze van tőlem, ő igenis velem van.

Egy pillanatra láttam csupán a telefonom hátterét, ahol én és a testvérem voltunk pár évvel ezelőtt, mégis egy világ omlott bennem össze, újra. Talán fel kellene ébresztenem Taehyungot, hogy adjon egy kis erőt, ám nem vitt rá a lélek. A bátyám arca mintha szomorúan nézett volna rám, de ez mindig a hangulatomtól függött, ha boldog voltam, akkor azt éreztem, hogy a képeken lévő testvérem is az és büszkén figyeli, hogy én vagyok az öccse.

Az éjszakai ébrenlétem megtette a hatását, reggel alig bírtam felkelni. Taehyung mindent megtett, hogy magamhoz térítsen, puszikkal lepte be az arcom, simogatta a vállam, majd felhúzott, de még a karjaiban is tovább aludtam.

- Jungkook, kelj már fel! - szólt rám frusztráltabban, de ugyanúgy tartott. Nagyon nehezemre esett felkelni, fáradt voltam, és biztosan elaludtam volna, ha nem jön át.

Ígéretéhez híven hozott reggelit, de étvágyam egyáltalán nem volt, hiába próbálkoztam, úgy éreztem, megakad a torkomon a falat. Ahogy tologattam a tányéromon az ételt, feltűnt, hogy Taehyung egyre sötétebb ruhákban járkál, ami tetszett, mint minden, ami hozzá köthető, viszont jobban preferáltam, ha színes ruhákban van. Színes egyéniséghez színes stílus járt, legalább is én így voltam vele.

- Miért nem eszel? - tette le a telefonját az ágyamra, majd közelebb csúszott hozzám. Már emelte volna a kezét, hogy megetessen, de még idejében rászóltam, hogy fejezze be. Nem vagyok lány, ne bánjon velem folyton úgy, hiába szeretem, ha velem foglalkozik.

- Este megint fent voltam - vallottam be.

- Felhívhattál volna - húzta fel a szemöldökeit. - Rám mindig számíthatsz.

Megforgattam a szemeimet, majd letettem magam mellé a tányért és felkeltem.

- Minden pasi ezt mondja - sóhajtottam.

- Milyen minden pasi? Ki mondta ezt még neked? - állt fel ő is. Tudtam, hogy kiforgatja a szavaimat és túlreagálja a dolgot. Szinte éreztem.

- Ne most rendezzél már féltékenységi jelenetet! - néztem rá, majd kinyitottam a szekrényemet és elkezdtem átöltözni. Taehyung persze nem hagyta annyiban a dolgot, folyamatosan magyarázott, de amikor rájött, hogy nem figyelek, inkább hagyta a dolgot és kulcsra zárta a szobám ajtaját.