Kapcsolatpróba | taekook

9. fejezet

Jungkook szemszöge

Este egy újabb szintre lépett a kapcsolatunk, aminek nagyon örültem, azonban nem jobban mint Tae. Máshogy nézett rám, pedig nála romantikusabb és érzelmesebb embert soha nem láttam, imádattal nézett rám, mintha csodálna, pedig tényleges aktushoz nem jutottunk el, ő mégis tudott úgy tekinteni rám, mint még soha. Én bennem is változtak a dolgok, kellettek az elmúlt nap eseményei, hogy jobban megnyíljak és átadhassam magam neki, hiszen egy kapcsolat erről is szól részben. Egészen az iskoláig eszemben sem volt, hogy Taehyung verekedett, mi sem beszéltünk róla túl sokat, pedig kellett volna. Az erőszak semmire sem megoldás, ezt tudja ő is, ezért nem kellene elborulnia az agyának, ha rólam is van szó. Igazából tetszett, hogy engem próbált védeni, mégsem kellett volna, és ezt szóvá is fogom tenni neki. A suliban hamar kiszúrtak minket, engem a pletyka miatt, ami igazságon alapult, őt pedig a verekedés miatt, ami még túl friss volt, hogy elfelejtsék. Nem tudtam hirtelen mit tegyek, álljak távolabb tőle, esetleg ne is menjek a közelébe, hogy ne kezdjék el őt is úgy megvetni, mint majd engem, ám erről hallani sem akarok, hiszen a suli az, ahol a legtöbbet láthatom őt, mégha nem is érhetek hozzá. Mégsem akarom, hogy érzelmileg más legyen, mint most, legyen akármilyen, hiszen ő az én Taehyungom, így szerettem belé, nem akarom, hogy sérüljön.

- Most mi legyen? - haraptam a számba idegesen, ahogy néztem a körülöttünk lévő tömeget, olyan volt, mintha minden szempár rám szegeződne, pedig csak túl gondolhattam a dolgokat. Taehyung megállt, felém fordult, majd aprót sóhajtott.

- A verekedést két nap alatt elfelejtik - kezdett bele, de tudta, hogy nemcsak arra gondolok, így folytatta. - Ami téged illet... - egy pillanatra oldalra nézett, majd vissza rám. - Eddig sem adtál okot arra, hogy meleg lennél, ezekután se adj - harapta be a száját, tehát ő is ideges vagy csak éppen miattam az, nem szereti ha bántanak vagy rossz dolog ér, mert úgy gonolja jutott belőle bőven, ami igaz is. Látom rajta, hogy ha tehetné, akkor most azonnal megoldaná a helyzetemet, de ennél jobb tanáccsal ő sem tudott most előrukkolni.

- És veled mi lesz? - kérdeztem hirtelen.

- Ezt meg hogy érted? - ráncolta a szemöldökét. - Attól félsz, hogy engem is bántanak majd emiatt, igaz? - kérdezte, mire bólintottam egyet. - Eddig sem buktunk le, előtte is barátok voltunk, de ha úgy adódna, érted felvállalnám.

Pont ezt nem akartam egyelőre, legalább míg vége a sulinak, ez az utolsó évünk, onnan pedig könnyebb lenne remélhetőleg. Tudom, hogy most könnyen beszélt, pedig nehéz, nekem is görcsben van a gyomrom, nem egyszerű az biztos. Annyi szerencsém van, hogy csak pletykált Hyeongwoo és nincs konkrét bizonyítéka, így tagadhatom. Yoongi feltételét, hogy tartsa a száját betarottam, ennyit kért, vállaljam fel magam, gondolom amiatt, hogy végül Taehyung elpártoljon tőlem, de akkor nem ismeri eléggé. Ezekután főleg nem akarom a közelében tudni, mégha túl nagy titok is van az ujjai közt.

Taehyung szemszöge

Reggel külön váltunk Kookkal, ahogy sejteni lehetett a becsöngőt. Két csoportra osztva nem érezhettem a társaságát, azonban az elmúlt pár napban, mióta összeboronált minket az jellegzetes húzó érzés a szexuális vágyak felé, azóta sokkal inkább közelebb tudjuk egymást a padunk és a szünetek bugyraiban. Mikor mellettem üldögélve figyel az órára, ami nem is igazán megy neki, miközben a combját simogatom dögönyözve az unalmat az izmaiba. Váratlan csókcsaták egy-egy üresebb folyosón, megbújó szekrények mögött, hogy senkise vegyen észre; mind ez az érzés fel se tűnt mennyire megkoronázza a Kookkal való kapcsolatomat. Imádom nézni, mikor egy izgalmasabb tananyagban mesélés közben beleéli magát, és hogy aközben mennyire csillog a tekintete, ragyognak az ajkai a folyamaton hidratálás után, meg a tipikus puha haja ami elveszi az időmet azzal, hogy nulla huszonnégyben cirógatom a fejbőrét. Mind ebben a pár napban, ugyanígy lezajlott a verekedés, és akármennyire is felhúzott, ezek után inkább hidegen hagyott a párommal töltött percek miatt. Azonban most más volt. Éreztem a fagyos tekinteteket magamon, ahogy ítélkezve méregetnek mind ahányan vannak a sok pletyka okozta frissítés után, a súgdolózásról nem is beszélve. Fájt a gondolata annak, hogy így egyedül védtelen vagyok. Nincs mellettem senki, és egy ember sem ebben az iskolából nem teszi túl magát a balhén.