Kapcsolatpróba | taekook

3. fejezet

Taehyung szemszöge

- Szerintem próbálj máshogy viselkedni vele. Ha úgy érzed, hogy az eddigi teljesítményed nem volt jó hozzá, akkor keresd máshogy a figyelmét. Papucs vagy Tae, és emiatt lehet elveszíted a nyereményed - ajánlotta Yoongi, ám nem tudtam teljesen a hangjára asszociálni. Figyelnem kellett az időt, nehogy véletlenül újból elkéssek; Jungkookkal is szerettem volna társalogni, mert még nem derítettem ki, hogy mit érzett hajnalok hajnálán, miközben aludnia kellett volna.

Elengedtem, mert hülyeséget beszélt, de nem mondtam ki a nyilvánvalót. Hallgattam, viszont kíváncsiságom utat tört, hogy ő; külsőszemlélőként miket látott tőlünk. Mi inkognító módban valószínűleg eggyé váltunk a társadalommal, ám úgy, hogy valaki segítséget kapott és átláthatóbbá színeződött a dolog, bizonyára másabb. Támasz volt a lelkemnek, hogy nem kellett minden áron védenem a titkunkat, attól függetlenül, hogy Jungkook így cselekedett. A világomnak hiányzott, hogy a társamon kívül is osszak meg információkat a nézetimről. Szükségét éreztem, mert vágytam a tanácsokra, hogy mit csinálok rosszul, ha nem vagyok elég jó.

Nem egyszer éreztem, hogy sok vagyok, de ugyanakkor kevés. A találataim a kettő között az ürességbe dobálóztak, és így nem is voltam elég magamnak. A magabiztosságom ettől nem csappant, viszont rengetegszer furódtak belém a bántó gondolatok. Ha más nem mondja, akkor nekem kell.

- Szerintem más helyzetben hallgatnék rád, de most sajnos Jungkookról van szó. Ha ennyire nem akarod, hogy körülöttem mozogjon, akkor mondd ki és akkor többé nem fogok neked ábrándozni róla! - Nem veszített volna, de muszáj volt elmondanom, hogy ne nagyon mozgassa a fantáziáit a párom nélküli életemről. Kezdetektől kezdve fáj a foga a visszafogott indulatoktól. Viszont nekem meg árt azzal, ha őt bántja. Senki nem kötelezi arra, hogy tanácsokat adjon. Számomra elég egy plüssként is, csak hallgasson meg; legrosszabb esetben hátat fordít, de akkor nem igaz barát.

- Ha kibírnál Jungkook nélkül egy napot akkor jobban kedvelnélek Taehyung.

Mintha az lett volna a célja, hogy fájjon. De csak azért történt ez, mert ő boldogtalanul akart látni. Mindig.

-

Jimin a pedáns magatartása ellenére behajtotta rajtam a segítségem, és így békésen tudta maga mögött a dolgozatot. Megnyugodtam, hogy egy gonddal kevesebb, de amint nem vele konzultáltam, jött egy más fajta hajthatatlan észrevétel. A fekete hajú szépség, úgy tűnt reggel óta teljesen maga alatt van, és sejtettem, hogy a megfosztott napi csókja végett, mégsem tudtam ráfenni a fogam teljesen, mert ebben én sem voltam biztos. Kifürkészhetetlen tekintettel követte a lényegtelen tárgyakat, mintha azokban lenne a másvilág kapuja. El is veszett bennük, de nem hagyhattam, hogy ez kihatással legyen a világra. Elterelte az én figyelmem is a tesztről, ám egyébként is meg volt hozzá a kellő tudásom, ahhoz, hogy hamar letudjam.

Bekavart a gondolat, hogy mi van, ha valami zavarja, csak nem mondja el. Nem szerettem volna, hogy bármit is magában tartson, akármennyire volt olyan a téma, ami elszomorított vagy feldühített. Barátja is voltam, nem csak egy oszlop aki a követelményekhez hűen támaszt adott.

Aztán feszült rajta a rossz kedv.

A mosdós jelenetünk után eldobta az eszét. Nem beszélgettünk és ugyanannyira figyelmen kívül hagyta a létemet, mint eddig.

Úgy tűnt, nem vesz komolyan.

Iskola után sem tudtam megadni neki a kellő figyelmet, hiszen sietni kellett. Én meg alapból lebeszéltem Jiminnel a találkozót nálam, hogy a szüleim ne essenek kétségbe, hogy a fiúknak csak egy igaz barátja van. Elterelésnek tökéletes, és amúgyis jó társaság volt számomra Jimin, így a hiányzó részem eltűnése nem volt olyan feltűnő, ha mással voltam. Addig legalábbis míg Jungkook nem végez a zongorával. Hiszen aztán vele volt dolgom.