Kapcsolatpróba | taekook

6. fejezet

Jungkook szemszöge

Még mindig elvörösödtem a gondolatra, amit a kocsiban csináltunk. Eleinte minden percemet lefoglalta, majd minden órámat és hiába volt tegnap az egész, mintha hetekkel ezelőtt nyúlt volna hozzám. Annyira hirtelen történt minden, felfogni sem tudtam még, azonban minden pillanatát élveztem. Nem tudom, hová tűnt a félős énem, de nem is érdekelt. Remélem, elkerül minél távolabbról, mert érezni akarom azt, amit tegnap a kocsiban Tae nyújtott számomra. Ahogy hozzám simul, majd körém fonja ujjait. Egyszerűen nem lehet leírni, és ami tetézte az amúgy is ködös gondolataimat, hogy légvételeit közvetlenül közel érezhettem, ami izgatóbb volt, mint bármikor.

Visszagondolva perceknek tűnt az egész, de alaposan elhúztuk, amiről a sötétedő égbolt árulkodott, és hogy lekéstem a fél órámat. Taehyungnak még nem is mondtam, de nem fogok többet zongorázni, hiszen nem is szeretem már igazán. Annak idején is szüleim erőltették, hiszen a családban hagyománynak számít, de a gitár jobban vonz. Szeretném majd ezzel is lenyűgözni, hogy minél jobban szeressen, és ne unjon rám. Jött már el pár előadásra, ahol felléptem és láttam rajta, hogy büszke rám, de mást is látni akarok. Hogy felcsigázza és tüzes legyen a tekintete, ha valami olyat teszek, amit eddig nem. Mondjuk ez több szempontból is igaz, de még vannak gátlások, amiket le kell gyűrnöm. Hihetetlen, hogy mikre nem vesz rá.

Jelenleg külön órán vagyunk Taehyunggal, aminek kicsit örülök, mert sokszor zavart leszek, ha csak ránézek. Tudom, mire gondol, amikor rám pillant és ilyenkor az arckifejezése vetekedik az érzelmes és az enyhén perverz oldalával. Nyolc hónapja vagyunk együtt és eddig nem volt köztünk semmi olyan, mitől ennyire zavarban lettem volna, pedig Tae kétnaponta felizgult a jelenlétemben.

Ám az, hogy késtem tegnap, még nem engedtette velem, hogy ne tegyem meg azt, amire Yoongi utasított. Tudtam, hogy ma már következményei lesznek az egésznek, ami hamar be is bizonyosodott. Hogy eltereljem a gondolataimat, zenét hallgattam a fülesemen, hiszen nem volt kivel megosztanom azt, amit érzek, de ezt nem is bántam most az egyszer, ugyanis ezt csak magamnak akartam. Taehyungot csak magamnak akarom! És ha ehhez az kellett, hogy felfedjem úgymond magam, akkor megtettem. Persze, félek a reakcióktól és a következményektől, főleg ha a rokonaim fülébe jut a hír, de erre nem gondoltam egészen mostanáig, hogy elkotyogtam egy-két dolgot.

Fogalmam nincs, meddig hallgattam max hangerőn a zenét enyhén mozgatva a fejemet az ütemre, de egyszer csak arra kaptam fel a fejemet, hogy a csoportban lévő diákok háromnegyede kirohan az osztályból. Kirántottam a füles egyik részét a fülemből, míg a másikat ugyanúgy hallottam. Fekete pulóverem meggyűrődött a testemen, ahogy az ajtó felé fordultam. Nem láttam semmit, csak kíváncsi és őrjöngő diákokat, kik meglepődve hördültek fel, néhány lány még hüledezett is.

Nem értettem, mi folyik kint a folyosón, de rossz előérzet lett úrrá rajtam, ezért kikapcsoltam a zenét, telefonomat az asztalra tettem, majd felálltam, hogy megnézzem, kiket figyelnek annyira kíváncsian. A mi sulinkban nem volt új dolog, hogy összekap egy-két diák, most azonban nagy esélye van annak, hogy olyan ember keveredett verekedésbe, akit eddig nem láttak. Valószínű egy belső megérzés miatt keltem fel, hogy eggyé váljak a tömeggel, pedig sosem érdekelt, ki és milyen okból alkalmaz erőszakot. Nyeltem párat, ahogy lépkedtem. Túl sok ember volt egy helyen és időben.

Meglepődve nyögtem fel a tömeget meglátva a folyosón, még csak a központi tagokból sem láttam semmit, akik valószínűleg a kör közepén páholták el egymást. A szemeimmel ismerős arcokat kezdtem el keresni, ám egyet sem találtam, ezért megpróbáltam átfurakodni a tömegen. Néhány ember között majdnem összenyomódtam, egy valaki még a bordáim közé is könyökölt, ami borzasztóan fájt, de valami miatt tovább mentem, mert éreztem, hogy Tae lesz az egyik, aki bunyózik.