"Kastélyhotel Daimon ★★★★
Görögország északi részén, nem messze Kalambaka városától, több mint 300 méterre a tengerszint felett, a meteora képződmény egyik szikláján helyezkedik el négycsillagos szállodánk, ahonnan festői kilátás nyílik egy felől a...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Brandr Holter,
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Jörvar Koss,
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Sigurd Heskin. - Sorolja fel a neveket, én meg szépen felírom mindet.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Meg se kérdezi, hogyan kell leírni? - Szólal meg az egyik vámpír, én pedig fel se nézve rá válaszolok.
- Nem önök az első vendégeink Norvégiából, nincs problémám a nevek leírásával, a kínai neveket is le tudom írni. - Vonom meg a vállam. - Foglalkozásuk? - Kérdezem.
- Egy véradó szervezet vezetői vagyunk. - Vigyorog rám az ember, én meg felírom a foglalkozást.
"Ez magyarázza a vámpírokat!" Mondom magamban.
- Még nem láttam embert, aki ezt ilyen nyugodtan kezelte! - Lepődik meg egy másik vámpír, mire elnevetem magam.
- Amióta bejött hozzánk egy hivatásos gyászoló, én azóta semmin se lepődöm meg, még a toalett papír szagolón se! - Mondom, bár már a gondolattól is kiráz a hideg. - Foglalásuk volt? - Kérdezem az embert, aki úgy néz ki a vámpírok főnöke lehet, mert nagyon hallgatnak rá és hagyják beszélni.
- Igen. - Mondja az, én meg biccentek egyet.
- Bocsásson meg egy pillanatra. - Mosolygom rá, majd mély levegőt veszem és elordítom magam. - Athy! - Fél perc múlva a folyosóról belép a hallba a húgom.
- Mi van? - Kérdezi morcosan.
- Megtennéd, hogy elviszed az urat és aláíratod vele a szükséges dokumentumokat? - Nézek rá mosolyogva, mire az ajkait elhagyja egy felismerő "oh".
- Persze bátyó. Uram, erre tessék! - Vezeti el az embert, én pedig komoly arccal fordulok a négy vámpírhoz.
- Legyünk rajta gyorsan túl! A preferált ételeik az étterem bal kéz felőli oldalán lesznek, a kettes számú wellness lesz önöknek a legalkalmasabb. A legfontosabb pedig, a hotel vendégeiből semmilyen körülmények között sem szabad étkezni. Ha bármelyik vendégnek akár egy csepp vére kicsordul maguk miatt, az azonnali kilakoltatással jár. - Mondom el a szokásos dolgokat és éppen hogy csak befejezem, mikor visszatér az ember. - Készen vannak a papírok? - Kérdezem.
- Igen, bár nem értem miért kellett aláírnom, hogy vállalom a felelősséget, ha ezek az idióták megölnek valakit, de rendben! - Vonja meg a vállát, én pedig meglepetten pislogok rá, a vendégeink nagyon kis része tud ógörögül olvasni.
- Ezt örömmel hallom. Melyik emeleten szeretnének szobát? - Kérdezem, mire azok összenéznek.
- A hatodikon? - Kérdezi az egyik vámpír.
- Azt nem ajánlanám, az ottani bentlakónk nagyon a vendégek idegeire szokott menni. - Kuncogom, amibe meglepetésemre az ember is becsatlakozik.
- Akkor melyik emeleten javasolsz szobát? - Kérdezi kedvesen mosolyogva, mire elgondolkodom.
- Vagy a harmadikon, vagy a másodikon. - Mondom végül. - Ha a véleményemre kíváncsi a másodikat választják az a barokk részlegünk. - Az ember szemei, mintha megcsillantak volna.
- Akkor a második lesz. - Én erre csak biccentek, majd beírom a füzetembe a szobaszámot és felállok. A falról mögöttem leakasztom a kulcsot és átadom az embernek.
- A 232-es lesz az önöké. Érezzék jól magukat nálunk! - Mondom, mikor átveszi tőlem a férfi a kulcsot.
- Köszönjük! - Biccent egyet, majd a vámpírokhoz fordul. - Gyerünk fiúk! - Int egyet és elindulnak a lift felé.
- Ahogy elnézem nem sokáig kell rájuk számolnunk. - Lép mellém Athenias, a húgom.
- Ja, a hapsi, akit elvittél ember, de a másik négy vámpír. - Mondom komolyan. - Mindegy, holnapra már úgyse lesznek itt. - Rázom meg a fejem és ülök vissza a helyemre. A munkám az új vendégekkel csak később kezdődik.
