Hotel Daimon

19. Istentanács //2:2//

Athy POV

Már félig álomban ülök a hatalmas teremben, a hosszú asztal mellett, mire mindenki megjön. Nem is értem, hogy miért is kell nekem itt lennem. Persze, értem, hogy minden újjászületett istennek itt kell lenni, akiről tudnak, de én most sokkal inkább lennék otthon Verával, mint itt a sok elmebeteg között. Nem mintha nem akarnám alapból elfelejteni, hogy ki voltam előző életemben, ezek még direkt az orrom alá is dörgölik, csak, hogy örüljek.

- Kezdődjön a tanácskozás! - A hirtelen hangra a fejem leesik a kezemről, amin eddig pihent és hatalmasakat pislogok. Az asztalfőn egy ősz hajú max a negyveneseiben levő férfi áll. Majd belekezd egy olyan unalmas beszédbe, mint amit az igazgató szokott a tanévzárón mondani. A felére se figyelek, ahogy arra se, amint bemutat mindenkit mindenkinek. Bár legalább annyi lélekjelenlét volt bennem, hogy mikor rám került a sor biccentettem egyet.

Nem ismerek itt senkit és ami azt illeti nincs a terveim között, hogy bárkit meg is ismerjek. Amint vége ennek az egésznek én húzok haza és az egész délutánt kettesben fogom tölteni Verával, talán elviszem vacsorázni a városba, meg egy esti sétára, vagy úszni, vagy csillagot nézni, azt nagyon szereti csinálni.

- Hogy lehet, hogy már ilyen fiatalon visszaemlékeztél Thor? - A név hallatán felpillantok a körmömről és tekintetem hamar megtalálja az alig kilenc éves szőke fiút, aki szélesen vigyorogva vakarja a nyakát. Azt viszont nem tudom ki kérdezett.

- Hát mondjuk úgy, hogy már halottnak kellene lennem. - Kuncogja, zavarba jött arccal.

- Szóval sétáltál a viharban és beléd csapott egy villám, mi? - Most meg tudom magamnak nézni a nőt, aki kérdezett. Igazán csinos hölgy mogyoró barna haj és szem, meg szeplők. Ha jól emlékszem Juno volt a neve, úgyhogy azt hiszem ő a volt mostohaanyám.

- Lehet. - Nyújtja ki a nyelvét a gyerek, de mielőtt a nő válaszolhatna a tanácsunk vezetője, aki előző életében Odin volt, megszólal és befejezi a bemutatásokat.

- Most pedig rátérhetünk arra, amiért igazából összejöttünk. - Itt drámai szünetet tart, én meg azon gondolkodom, hogy meg akarom fojtani, ha nem folytatja gyorsan. - Sürgős lépéseket kell tennünk. Elkezdődött a Ragnarök. - Ahogy ez elhagyja a száját, nem én vagyok az egyetlen, aki tátott szájjal és nagyra nyílt szemekkel nézi. Hamarosan pedig mindenki pánikban tör ki körülöttem és ordítozik.

- Sok mindent el tudok képzelni Lokiról! - Harsogja túl a tömeget Thor, mire mindenki el is hallgat, hála az égnek. - De ezt sose hittem volna róla. - Rázza meg a fejét.

- Lenne egy kérdésem! - Állok hirtelen fel. - Igazából nem is egy. - Mondom komolyan.

- Igen, Athéna? - Kérdezi Odin, én meg csípőre teszem a kezem.

- Honnan veszi, hogy elkezdődött? - Kérdezem, majd azonnal folytatom, hogy még csak esélye se legyen válaszolni. - A Ragnaröknek megvannak az előzményei. Tudtommal Lokinak nem voltak gyermekei, akiknek az utódai mostanáig élhetnének, vagy tévedek? Ahogy akkora földrengések sincsenek, hogy a hegyek leomoljanak, vagy igen? De ugyanígy nem halt meg Brandr sem, vagy újjáéledt és meg is halt? Ráadásul legjobb tudomásom szerint, mikor legutóbb este kinéztem az égre még a helyükön voltak a csillagok. Szóval, miből gondolja, hogy elkezdődött a Ragnarök? - Kérdezem komoly tekintettel, amivel csak azt érem el, hogy az egész terem néma csendben nézzen engem.

- Bár te vagy a bölcsesség istennője, ez nem jelenti azt, hogy mindent tudsz, vannak olyan jelek, amiket fel se tudsz fogni. - A férfi szavaira ökölbe szorulnak a kezeim.

- Akkor erre válaszoljon nekem. Miért? - A tekintetem komoly, a férfi pedig hatalmasat sóhajt, majd szomorúan felnéz rám és belekezd a mesébe.

Louki POV

Unalmas egy nap a mai, semmi új sem történt, ráadásul Athynak is el kellett valahova utaznia, valami tanácsra. Na, nem mintha ez engem annyira érdekelt volna. Inkább töltöm a napom kettesben Kvasirral, mint egy tanácsban. Így lehet, hogy a napom nagy részét azzal töltöm, hogy a vámpír ölében ülök és kisebb csókokat váltva beszélgetünk. A férfi lassan beavat mindenbe, amiből az elmúlt pár évszázadban kimaradtam, leginkább azokba az eseményekbe, amik őt érintették.

Mondanom sem kell, hogy ez egy kifejezetten kellemes elfoglaltság volt, na igen egészen addig, amíg a húgom olyan délután hat magasságában paprika pirosan be nem trappol a szálloda ajtaján és úgy néz rám, mintha megerőszakoltam volna a barátnőjét.

- Mi baja lehet? - Kérdezi kedvesem egy kicsit jobban magához húzva engem.

- Fogalmam sincs. - Rázom meg a fejem, de tekintetem nem veszem le a méregtől fújtató lányról, aki amint eléri a recepciós pultot, akkorát vág rá, hogy kiborulnak a tollak a tolltartóból, én meg megugrok szerelmem ölében.

- Louki Cosse! Mi a kénköves ménkőért indítottad te el a Ragnarőköt?! - A kérdés hallatára kitátom a szám és pár percig csak pislogni tudok rá, mintha nem is tudnám ki ő. - Nos? - Dobbant egyet, mire megrázom magam és mély levegőt veszem.

- Athy. Egy, szerinted nekem vannak gyerekeim? Ne, ne is válaszolj. - Emelem fel a kezem. - Kettő semmi értelme sincs a Ragnaröknek. Három, mi a búbánatért kezdeném el a világvégét mikor pont megszereztem ezt a szexi vámpírt magamnak? - Mutatok a hátam mögé, ahol Kvasir valószínűleg már a füle hegyéig vörös lett.

- Az istenek tanácsa azt hiszi elkezdted a Ragnarököt, mindent megtesznek, hogy megtudják hol vagy és megöljenek, mielőtt végzel a világgal. - Hadarja aggódó hangon.

- Próbálkozni fognak, de ha Loki nem akarja elindítani a Ragnarököt felesleges háborút fognak vívni. - Szólal meg hirtelen Kronosz, akit nem tudom mikor evett ide a fene és aki éppen nagyban el van azzal foglalva, hogy egy szalvétából valamit origamizzon.

- Hát ez az! Ezek háborút akarnak és ha nem teszünk valamit meg is csinálják. Mi van, ha véletlen elindítottad a Ragnarörök anélkül, hogy tudtál volna róla? Akkor elég lenne elmondanod, hogy nem akartad és...

- Athy! - Állítom le a lányt. - Tudom mivel kell elkezdeni a Ragnarököt! Ott voltam, mikor megjósolták és nem csináltam semmi olyat, aminek azt ki kellett volna váltania és nem fogok mentegetőzni egy csapatnyi idióta elő... Esik? - Pislogok az ablak felé. - Előbb még nem volt semmi.

- Jön a legkisebb-legnagyobb fiam. - Vonja meg a vállát Kronosz és hirtelen villámlik és kinyílik a főajtó, amin egy barna hajú férfi jön be, kezében egy esernyővel.

- Miért nem lehet villám eső nélkül? - Morogja, majd elénk masírozik és megáll Kronosz előtt.

- Mit csináltál? - Kérdezi, mire a szőke vigyorogni kezd.

- Neked is üdv Zeusz és az ég világon semmit. - Vonja meg a vállát.

- Akkor ez neked, mi? - Csap le a recepciós pultra egy levelet.

- Segítség kérés. - Mondja a férfi egyszerűen.

- Valaki beavatna minket is, foglalása van uram? - Kérdezem közbe szólva és felállva Kvasir öléből, mire mindenki rám néz.

- Oh, igen! Jonh Marrowman néven. Maga ismerős nekem. - Billenti oldalra a fejét.

- Louki Cosse a szálloda recepciósa. - Biccentek, ahogy előkeresem a foglalást.

- Loki?! Neki kellene segítenünk, az összes görög-rómainak? - Néz az apjára, mire én úgy rászorítok a tollamra, hogy az ketté törik a kezemben és látom, hogy a hajam megnyúlik és a vállam elé esik.

- Nem kell a segítségetek. - Jelentem ki.

- Mi? - Kérdezi és nem csak ő, hanem Kronosz és Athy is.

- Úgy oldom meg, ahogy mindig mindent. - Jelentem ki, majd mély levegőt veszek. - Fiúk! - Kiáltom el magam és alig kell két percet várnom, hogy Lucifer, Sátán és Vlad egymás hegyén hátán bucskázva jelenjen meg előttünk.

- Igen? - Kérdezik, én meg Kvasirra nézek.

- Mikor lesz legközelebb ülés? - Szerelmem egy ideig csak pislog rám.

- Holnap után tudtommal. - Nyel egy nagyot végül, én biccentek és a barátaim felé nézek.

- A spillmordere visszatér. - Vigyorodom el, mire ők is elvigyorodnak, amíg Kronosz és Zeusz eltátják a szájukat.