Hyunjin az utóbbi hetekben annyira más. Mosolyogva segít nekem, nevetünk egymàs viccein. Cselekedetei ritkàn még gondolkodtatóra is vesz, s tàmogatja a javításaim.
Eljön az a nap, amikor javítanom kell a tantàrgyaimból. Izgulok meg félek egyszerre. Félek, hogy elrontom az egészet, izgulok, hisz az eredmény fontos nekem. Mély levegőt véve elindulok a suli folyosójàn - Bemegyek a tanàraimhoz a terembe, leülök a kivàlasztott helyemre és vàrom az utasításokat.
- Han Jisung - az öreg nyanya, akit ki nem àllhatok, orrhangon olvassa fel a nevem - Kap még öt percet, hogy àtolvassa a fontosabb dolgokat. Szólni fogok magának, ha letelt. Jó munkàt! - becsukva könyvét figyel rám, hogy vajon hallgatok-e rà, vagy sem.
Bármennyire utàlom ezt a nőt, ennek ellenére nekikezdek. Szerencsém van, mert kiemeltem a lényegeket szövegkiemelővel - milyen hàlás vagyok hogy anya mindig is arra szoktat rá, hogy kihúzzam a fontosabb dolgokat bármilyen szöveg legyen az. Kiskoromban full bulinak tűnt, mert az egèsz oldalnyit beszíneztem zöld kielemővel. Csodàsan fest, anya nem dobta ki a rajz könyvèt, az az egyetlen egy oldal miatt. Sokat szàmít neki egy lap, elég vicces.
- Jisung, az ideje lejàrt. Kérem minden segédeszközt tegyen el aztán kezdheti is..-Teszem, amit csak kellett. Elég egyszerű, de a jegyeimet két nap múlva tudom meg, csakh hogy meglegyen egy kis izgalom is - Hozzàrakom, hogy gyógyuljon meg minél hamarabb, ahogyan csak tud. Szép napot - int egyet a kezével, majd tàvozok a teremből.
Ennyi lett volna? Remèlem lesz lelki békém mostantól, mert gyanúsan rendben van minden.
YOU ARE READING
UTÁLAT || Hyunsung
Fanfiction,,- J-Jisung..Túl sokat ittam és nem lenne gond, ha levezethetném az idességem? A segítségedre van szükségem.... - Persze, hogy nem, miben kéne segíteni? - Hyunjin nehezen felkel az asztalról, nekilök a falnak és megcsókol. - Mit csinálsz, te idiót...
