UTÁLAT || Hyunsung

•22•

Picit még beszélgetek Seungminnal. Jól érzem magam vele és amikor már lépnénk ki az ajtón, egy ismerős hang ordított utánam.

- Hé! Jisung! Àllj meg! - hàtrafordulok és Jacksont pillantom meg. Mit keres itt? Miért van ilyen..díszes ruhákban? - Na, fel se ismersz màr? Három nap alatt nem vàltoztam sokat! - mosolyog majd mellém jön - Oh, szia Seungmin, még àll az alku a kosárlabdázással? - Milyen alku? Seungmin mióta kosarazik?

- Bocsi, hogy beleszólok Jackson, de Seungmin - fordulok hozzà - Te mióta kosarazol? - a hangsúlyom nagyon más, mint amilyen az àtlagos, mert kiakadok. Mind a ketten kinevettek - Ne nevessetek már! Inkàbb vàlaszoljon Seungmin a kérdésemre.

- Szerintem menjünk ki és üljünk le a legközelebbi padra, hogy ne zavarjuk a sort - Kilépünk a kàvézóból, leülünk mind a hàrman a padra és Seungmin belekezd - Nem tudtam, hogy mikor mondjam el ezt neked. Jacksonnal is fogadtam, csak kosàrjàtékban. A tét, hogy ha én nyerek, irànyíthatom a kávézót, de ha ő, akkor egy hétig nem mehetek be hozzàjuk inni, ide a kávèzóba.

- Vàrj màr picit, most akkor Jackson ennek a helynek a vezetője? - Nem èrtettem, hogy miért ilyen nagy a tét, de ha tényleg ő az és övé a hely, akkor nagyszerű munkàt végzett, a helyzet is érthetőbb.

- Igen, én vagyok a vezetője, Jisung. Érdekel a holnapi meccsünk? Ha szeretnél megnèzhetsz minket nyugodtan, utána pedig làthatod a vesztes arcàt - ördögien felnevet és felàll a padról - Azt hittem több időm lesz veled beszélni Jisung, Seungmin, de holnap szabadnapom van, majd bepótoljuk, rendben? Addig is sziasztok, holnap majd talàlkozunk! - itt is hagyott minket majd elindultunk mi is haza.

- Köszönöm ezt a napot, ha hazaérsz, majd írj! - Seungmin bólint nekem egyet majd bemegyek a lakásba. A kosárlabdás tèmára mèg visszatérek, de majd csak holnap, addig nem firtatom ezt.
Anya még mindig nincs itthon, Hyunjint pedig sehol sem talàlom. Hirtelen hallom meg a hangjàt, ahogyan énekel, nem is rossz, sőt, elég jó hangja van. Valami szerelmes számot énekel, arról szól, hogy azt mutatja, utálja az illetőt, pedig valójában nem. A hang irányába megyek és a szobàmból jön a hang, ezért berontok, első dolgom pedig hogy erősebben megszólítom.

- Mivan Hyunjin, depresszióba estél? - Megugrik, ijedten hagyja abba az éneklést - Remélem nem nyúltàl semmelyik cuccomhoz sem - arrébblököm, hogy megbizonyosodjak róla, de csodàk csodájàra tényleg nem nyúlt a gönceimhez - Kösz, most pedig ha nem fáradozol én megyek egy lol meccset, ameddig Seungmin haza nem ér - Hyunjin nem szólal meg, tiszta néma, kimegy a szobámból és ha jól hallom, kajàt csinàl. Egészségére, ha így érzi jól magàt, hàt legyen.