UTÁLAT || Hyunsung

•19•

Nagyban tusolok, miközben Hyunjin totál random beront a fürdőbe, ezzel a szívbajt hozva rám. Szerencsém, hogy van rajtam törölköző, amiket a lényeges dolgokat eltakarja. Le akarom ordítani a fejét, hogy mit képzel magáról, de ő csak gyorsan elhadarja hogy írjak rá Seungminra és hívjam fel utána, hogy hogy érzi magát. Elég furcsán nézek, nem értem, hogy ezzel mire is akar célozni. Elmondva ezeket nevetve csapja be az ajtót. Felöltözve az első dolgom, hogy ráírnék Seungminra ha.. Nem lenne letiltva?

Hyunjin hülyébb, mint gondoltam. Annyira gyerekes, istenem. Feloldom Seungmint és rögtön írtam neki, hogy Hyunjin írt a profilomon keresztül. Komolyan, nem hagyom kint mostantól feloldva a telefonomat, mert ez az idióta az összes módszert megtalálja arra, hogy felidegesítsen. Nem értem, hogy ez neki miért jó, de kezdem nagyon unni és már a bosszút kezdem tervezni ellene. Ennek ellenére, felhívom Seungmint és megbeszéljük hogy töriből rám férne egy kis segítség, meg matekból. Egy hét múlva fog Seungmin nekem segíteni. Idézve őt : ,,simán megtanulod egy hét alatt az anyagot."

Egy hét alatt tanuljak meg egy csomó mindent, úgy, hogy lusta vagyok és sorozatozok állandóan? Na ne vicceljünk már. A többi tantárgy eredményével elégedett vagyok, de ezzel a kettővel nem igazán. Nehéz hétnek nézek elébe. Sok sikert magamnak.

Reggel felkelek és elvégezem az alap szükségleteket. Semmihez nincs kedvem igazából. Unalmas itthon feküdni, úgy hogy fáj a hátam és nem vagyok a suliban. A legnagyobb probléma az, hogy Hyunjin se. Ő is olyan okos, mint Seungmin, színötös mindenből és őt már le is zárták, miattam. Konkrétan két héttel hamarabb kezdődött nekem is, meg neki is ez a csodálatos nyári szünet. Nem tudom miért kell ezt ennyire felfújni az esetemet és még csak három nap telt el belőle. Sose fog letelni ez a két hét, úgy érzem.

- Kicsim! Nem szeretnél lejönni reggelizni? - hirtelen jelen meg - Rád férne az evés, mostanság olyan keveset eszel.. - anya aggódó tekintete egy nyílként érkezik a szívembe. Hiába szereti jobban Hyunjint mostanság, ami amúgy nagyon kínos szerintem ìgy mellèkesen, mert Hyunjin csak megjátsza magát, de azért anya engem is szeret, látszik rajta. Nem lehet őt utálni, végül is neki köszönthető hogy felnőttem és létezek.

- De - sóhajtok egy hatalmasat - Jövök,anya.

A ,,család" összeül, ami csodás három tagból állt, mert apám ismét vagy a kocsmába rohad, vagy másnak segít és azzal tökéletesen elvan. Én, Hyunjin, és anya ültünk egy asztalnál.

- Kicsim, egyébként mondta Seungmin barátod, hogy szeretnél javítani töriből és matekból, igaz?

- Igen, ez így van, miért?

- Büszke vagyok rád!Ha kell még Hyunjin drágánk is segíthet, igaz?- Ettől fèltem. Mindent, csak őt ne, bárki jöhet, csak Hyunjin nem. Seungmin lefoglalt engem és segíteni fog, szóval anya hagyjon ezzel a segítséges dologgal.

- De, szívesen segítek - Adja a tipikus jófiút, pedig egyébként gyűlöljük egymást ès anyàm előtt megjátsza magát. Minél hamarabb megeszem a reggelimet, hogy felmehessek sorozatot nézni, mert ma nem fogok semmi megterhelőt csinálni, majd talán holnap. Hyunjint pedig teljes mèrtèkben ignorálom.