Ismét unalmas napnak nézek elébe, tanulok mint egy robot, s rossz jegyeket szerzek ismét.
Miért nem megy
a tanulás nekem?
Agyban annyira egyszerű összerakni a menetét ennek.
Leülsz, próbálod felfogni az információkat, elmondod, amit tudsz, s amit nem, megnézed a füzetedből, és így tovább.
Ennek ellenére, mit csinálok én mint Han Jisung?
Hisztizek a rengeteg tanulnivaló miatt, elkezdem nézni a Hotel Del Luna-t, a tanulás pedig arrébb tolódik.
Csúnya dolog, tudom tudom, de a sorozatozás jobban megéri, nem de?
Megértitek gondolom, ti sorozatfüggő tinédzser társaim, hogyan is megy ez.
Tizedikesként nagyon nehéz felfognom, hogy három év, s jön a poklok pokla, az érettségi.
Az érettségi, melyet mindenki annyira felhypeol, mintha egy olimpiai verseny lenne , pedig valójában csak túl akarsz esni rajta, hazamenni, ledobni a dolgaidat és elkiáltani magad :
Végre!
Tizenkét év szenvedés után végre vége mindennek, azt hiszed, mi?
Ott van még az egyetem, persze ha csak menni szeretnél tovább tanulni.
A becses némettanárom mindig azt mondta, hogy
,,Attól, meg hogy valakinek nincs végzettsége, lehet valaki az életben."
Mivel én annak örülök, hogy nem állok bukásra, biztos vagyok abban, hogy én nem fogok egyetemre menni.
Elterveztem már az életem, Londonba akarok menni a Dominos Pizzahoz, hisz az angolom elég jó, az emberek jófejek, pörög a munkahely is.
Beosztások persze nem a legjobbak, az tény, délután hattól egészen hajnali kettőig nyomni a melót elég kemény, főleg ha inkább reggeli típus vagy, aki reggel jobban dolgozik, mint a sötétség leplében.
Szóval az én jövőm ilyen lesz, nem rossz.
Visszatérve a tanulásra, volt olyan éjszakám, amikor hajnali kettőig tanultam a földrajzot, hisz nem akartam rossz jegyet szerezni belőle.
Ritka az, amikor ilyen sokáig tanulok, erre mi történik?
Négyest írtam csak, s a mellettem ülő szemétláda, Hwang Hyunjin, hibátlan dolgozatot írt.
Hwang Hyunjin az a bizonyos ,,jaj, de felpofoznám" személy.
Beképzelt, gazdag, okos, és rohadt jól néz ki.
Sajnálatomra olyan heteró, mint amennyire biztos vagyok abban, hogy én meleg vagyok.
Plusz, ég-föld vagyunk stílusilag, viselkedésileg.
Én törődöm az emberek érzelmeivel, ha már velem nem képes senki, míg ő, megfekteti a lányokat naponta, eldobja őket, olyan egyszerűséggel mintha csak összegyűrt papírzsebkendők lennének.
Őt is így kéne eldobni, egy égetőbe, hogy soha többet ne tudjon lélegezni se.
Drága Sam, mondd el, ez neked miért jó? Boldogabb az életed ettől, hogy a fél világ ismeri a neved s mikor meghallják, fintorogva néznek el a legközelebbi tárgyra?
Sosem fogom ezeket az embereket megérteni, de tényleg.
Inkább visszafordulok drágalátos föcihez, megint, hisz témazárót írunk, utolsó órában.
Becsüljük meg, hogy van hol tanulnom, melegben, hisz van kinek ez sem adatik meg.
Gyerünk Jisung, tanuld meg a gazdaságpolitikát. Légy büszke magadra, aztán aludj egy jót.
Négy óra alvás nem vészes, sőt a holnaputáni napom laza lesz.
____________________________________
!FIGYELMEZTETÉS : ELEINTE RÖVID, MAJD HOSSZABB FANFICTION.!
YOU ARE READING
UTÁLAT || Hyunsung
Fanfiction,,- J-Jisung..Túl sokat ittam és nem lenne gond, ha levezethetném az idességem? A segítségedre van szükségem.... - Persze, hogy nem, miben kéne segíteni? - Hyunjin nehezen felkel az asztalról, nekilök a falnak és megcsókol. - Mit csinálsz, te idiót...
